A három napos konferenciára nem csak szakmabelieket várnak a szervezők, hanem a téma iránt nyitott pedagógusokat, színházak munkatársait, kutatókat, ifjúsági munkásokat is, illetve mindenkit, aki érdeklődik a színházi nevelés iránt.
Május 8-án Lutz Hübner rendező-író és Stefan Fischer-Fels, a GRIPS művészeti vezetője tart előadást Ifjúsági színház – arccal a valóság felé címmel. Az előadás gerincét Lutz Hübner munkássága adja. Az előadók elsősorban a Helló, náci! (Hallo Nazi) és az Isten a vendégünk (Der Gast ist Gott) című darabok kapcsán szólnak a kutatásról és az ifjúsági színház fejlődéséről. Míg a Helló, náci! egy erőteljes darab a fiatal német neonácikról, a Der Gast ist Gott a német-indiai kultúrák ütközését mutatja be egy 17 éves német gimnazista és egy indiai család történetén keresztül. Stefan Fischer-Fels beszél az „Új GRIPS Theaterről” és a kortárs német ifjúsági színházi módszerekről, trendekről és formákról. Lutz Hübner jelenleg a legtöbbet játszott német ifjúsági és „felnőtt” színházi drámaíró. Számos más német társulat mellett 1996 óta (a Bunyósszív színpadra állítása óta) dolgozik együtt a GRIPS-szel. Stefan Fischer-Fels 2011 óta a berlini GRIPS Theater művészeti vezetője, az ASSITEJ International alelnöke, az ASSITEJ Németország elnökségének tagja.
Ugyanezen a napon Gerd Taube, a Gyermek- és ifjúsági Színházi Központ (KJTZ) igazgatója és a Német Gyermek- és Ifjúsági Színházi Nevelési Társulatok Szövetségének (BKJ) elnöke tart előadást a kortárs német ifjúsági színházi műhelyek struktúrájáról és működéséről, és bemutatja a kortárs német ifjúsági színház körül zajló vitát, a hozzá kapcsolódó művészeti koncepciót és az azt meghatározó esztétikai szempontokat. Napjainkra az ifjúsági színház a német színházi kultúra szerves része. Széleskörű szakmai elismertsége annak köszönhető, hogy nincs leválasztva a többi előadó-művészeti területtől, hanem épp ellenkezőleg, hidat képez a különböző ágak között. A kortárs német ifjúsági színház jellemzően sokoldalú, mind a kifejezésmód, mind a megvalósítási módozatok tekintetében. Az utóbbi 22 évben a különböző kelet-német és nyugat-német hagyományokkal és módszerekkel dolgozó ifjúsági színházi műhelyek azt tűzték ki közös célul, hogy társadalmi szempontból meghatározó és elismert, egységesen beazonosítható művészeti ágként működjenek. Az ifjúsági színház területén dolgozó művészeket összeköti a felnövekvő generációk iránt tanúsított művészeti felelősség. Ez a hozzáállás segít a művészi munka és a színházi nevelési és drámapedagógiai tevékenység szoros összehangolásában.
A prezentációk után a konferencia résztvevői beszélgetnek az előadókkal, a moderátor: Vidovszky György.
A beszélgetést követően a berlini GRIPS Theater Aussetzer című, az oktatásban jelenlévő erőszakról és agresszióról szóló osztályterem-színházi előadása lesz látható, a darab szerzői: Lutz Hübner és Sarah Nemitz. A történet főhőse, Chris érettségire készül. Nyomást akar gyakorolni az új tanárnőre; a helyzet eldurvul és erőszakba torkollik. A tanárnő nem a rendőrséghez fordul, hanem megpróbálja kideríteni, mi a baj Chrisszel, mi váltotta ki agresszív viselkedését. Áldozat és elkövető ingoványos talajon kezd furcsa táncba, mely meglepő fordulattal rombolja szét, majd repíti magasba a diák és tanárnője kapcsolatát.
Ezután a Budapest Bábszínház Semmi című, Janne Teller regényéből készített előadását (rendező: Hoffer Károly) nézhetik meg a konferencia résztvevői, ehhez kapcsolódik a rendezvény második napján rendezett műhelymunka. A regisztrált résztvevőkből kiscsoportokat alakítanak úgy, hogy egy-egy csoport összetétele minél színesebben tükrözze a hazai palettát: legyenek benne alkotók és pedagógusok, kőszínháziak és függetlenek, angol, német vagy magyar hagyomány szerint dolgozók, különféle formák és tartalmak képviselői. Minden kiscsoport ugyanazon kérdéssor mentén kezd összeállítani egy felkészítő vagy egy feldolgozó foglalkozást a Semmi című előadáshoz. Például: beszélgetést vagy dramatikus munkát társítsunk az előadáshoz? Előtte, utána, az előadást megszakítva, vagy ezeket kombinálva? A színházi formanyelvet vizsgáljuk inkább, vagy a történet által felkínált problémát? A foglalkozás inkább kérdezzen, vagy inkább állítson? Próbáljuk megakadályozni a darabban bekövetkező tragédiát, vagy inkább annak okait vizsgáljuk? A darab történetét kínáljuk a résztvevőknek, vagy analóg történetet? A résztvevőkkel a foglalkozás során beszélgetünk, szerepeket kínálunk nekik, esetleg rendezhetik a színészeket is? Egy vagy többféle szerepet? Hány és milyen nézőpontot kínálunk fel a vizsgálódás során? stb. Több tucat hasonló kérdés megvitatásán keresztül a nap végére több különböző foglalkozásváz, vagy akár konkrét foglalkozás-részek születhetnek, amelyeket aztán megosztanak egymással a résztvevők, és megvitatják azokat. A szervezők szándéka szerint mind a kiscsoportos munka, mind a megosztás során egy konkrét előadáshoz kapcsolódóan fontos általános szakmai kérdésekről is lehet vitatkozni, és átláthatóvá, megélhetővé válik, mennyiféle megközelítés és gondolkodás van ma Magyarországon, és ebben mik a különbségek és hasonlóságok.
Május 10-én a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán 9 és 17 óra között Kategorizálási javaslatok címmel újabb műhelymunkára kerül sor. A nemrég megjelent Színházi nevelési programok kézikönyve egy Kategorizálási javaslatok című fejezetet is tartalmaz. Ahogy a fejezet címe is jelzi, és ahogyan a szerzők is számos ponton hangsúlyozták, a könyvben felvetettek _javaslatok_, amelyek a teljes országos helyzet felmérésén (298 bevont szervezet, 118 megnézett program, 171 leírt program) és öt ernyőszervezetet érintő széleskörű egyeztetési folyamaton alapszanak. A munkába azokat várják a szervezők, akik olvasták, vagy a Biennálé előtt elolvassák a Színházi nevelési programok kézikönyve Kategorizálási javaslatok című fejezetét, és a téma kapcsán szívesen beszélgetnének, egyeztetnének, vitáznának konstruktív és érvelő hozzászólásokkal. A jelentkezőknek már a regisztráció folyamán meg kell jelölniük az őket leginkább foglalkoztató kérdéseket. Az érdeklődők kérdései, témajavaslatai alapján véglegesítik azokat a témákat, amelyeket megvitatnak a rendezvényen, ún. world café formátumban. Párhuzamosan három-öt asztalnál öt különböző téma mentén folyik majd beszélgetés, a résztvevők közül mindenki eldöntheti, melyiken vesz részt. Több turnusban 50-60 perces „menetekre” kerül sor, amelyeket mindig 10 perc szünet követ majd. A résztvevők minden szünetben dönthetnek, hogy ugyanannál az asztalnál maradnak-e, vagy átülnek egy másik asztalhoz (és így részt vesznek egy másik téma megvitatásában is). Minden asztalnál egy moderátor fogja össze a beszélgetést, az ő felelőssége, hogy egy újabb „menet” elején képbe tegye az újonnan csatlakozókat. Ebben a folyamatban a Színházi nevelési programok kézikönyvének két szerzője nem moderátorként, hanem ugyanolyan résztvevőként van jelen, mint bárki más.
Az esemény végén egy kb. egy órás plenáris ülésen a moderátorok összefoglalják az elhangzottakat, amihez akár még itt is hozzá lehet szólni. A végső menetrendet és a témákat a beérkező regisztrációk alapján állítják össze a szervezők, hogy az a lehető leginkább igazodjon a műhelymunkán részt vevők érdeklődéséhez.
Az elhangzottak alapján a Színházi nevelési programok kézikönyvének szerzői vállalják, hogy írnak egy összefoglalót, vagy akár az elhangzottak függvényében frissítik a Kategorizálási javaslatok fejezetet, amit közzétesznek. A műhelymunka moderátorai: Gáspár Máté oktató, Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest; Gyombolai Gábor, a KÁVA Kulturális Műhely színész-drámatanára; Ugrai István kritikus, a Színházi nevelési programok kézikönyvének lektora, Végh Ildikó dramaturg, a budapesti Katona József Színház Ifjúsági Programjának vezetője.
A konferencián való részvétel regisztrációhoz kötött. A részvételi lehetőségekről érdeklődni, regisztrációs lapot igényelni a konferencia szakmai vezetőjétől, Végvári Viktóriától (Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, Budapest) lehet, a vegvarivik@gmail.com címen.
