7óra7

„Ez a köztes kor valahogy eltűnik”

„Ez a köztes kor valahogy eltűnik”

2017. 03. 14. | SoósAndrás

"Nyolcezer kilométerről könnyű jóban lenni a szüleinkkel, de három sarokról már nem annyira."

Cseh Judit azon rendezők egyike, akik bejutottak a Bethlen Téri Színház és a Manna Kulturális Egyesület szervezésében létrejött Találkozások nevű programba. A program lényege, hogy egy fiatal rendező egy idősebb mentorrendezőt választ magának, és a segítségével megrendez egy kétszereplős darabot. Cseh Judittal, a Nőkből is megárt… című előadás rendezőjével és Horváth Lilivel, a produkció egyik szereplőjével beszélgettünk.

A Nőkből is megárt… című előadásotok Pataki Éva Nőből is megárt a nagymama című regénye alapján született. Hogy is zajlott pontosan ez az adaptáció?

Cseh Judit: Tordai Teri olvasta a regényt, és nagyon tetszett neki. Ő már korábban dolgozott együtt Évával és Mészáros Mártával, a produkció mentorával, így felkérte a szerzőt, hogy írjon egy darabot a könyvből. Tulajdonképpen már kezdetektől fogva Lilire és Terire lett alkalmazva a történet.

Horváth Lili: Elég sok folyamaton ment át az adaptáció. Az alapmű a nagymama szemszögéből mutatta be a történetet, de mi ketten, magunknak szerettünk volna egy darabot, ezért megkértük Évát, hogy a lány szemszöge is kerüljön bele a színpadi változatba. Judit javaslatára került bele az a telefonbeszélgetés, amiben a Londonba költözött báty is megjelenik – az ő hangját Almási Sándor adja.

Cseh Judit: Ettől egy egész családmodellé bővült az anya-lánya viszonyt bemutató történet.

dsc07183.jpgCseh Judit, Horváth Lili (fotó: Ribánszky Viktória)

Az adaptáció a Találkozások-pályázat apropóján született?

Cseh Judit: Nem, ez egy szerencsés véletlen. A darab előbb volt meg, Teri csak utána vitte el Gáspár Annához, a MANNA vezetőjéhez, aki végül segített összeszervezni ezt a csapatot, így kerültem én is a képbe. Végül a szó szoros értelmében vett találkozás lett belőle, hisz nagyon jó kis csapatot sikerült összekovácsolni.

A darab több szempontból is személyes: a főszereplő lány bátyja külföldön él, ahogy a te testvéred is, Judit.

Cseh Judit: A regényben egyáltalán nem szólal meg, csak a lány és az anyuka egyoldalú telefonbeszélgetéseiből tudunk következtetni rá. Nekem nagyon fontos volt viszont az, hogy hangban is megjelenjen, mert a testvérem Amerikában él nagyon régóta, és tényleg csak hangban van jelen: a darabban el is hangzik, hogy nyolcezer kilométerről könnyű jóban lenni a szüleinkkel, de három sarokról már nem annyira. Ezt akár én is mondhattam volna, annak ellenére, hogy alapvetően jó viszonyom van a szüleimmel.

A darab másik személyes vonatkozása, hogy anya és lánya játssza a darabbeli anyát és a lányt – milyen érzés az édesanyáddal szerepelni?

Horváth Lili: Bevallom őszintén, én is tartottam tőle, pedig játszottunk már együtt. Nem a szakmai egymáshoz méregetés miatt, inkább attól féltem, a mindennapi anya-lánya konfliktusokat be fogjuk hozni a próbákra.

Cseh Judit: Én a próbán két profi színésznőt láttam, nem volt semmiféle feszültség.

dsc07113.jpgCseh Judit (fotó: Ribánszky Viktória)

Mészáros Márta hogy került a képbe mint mentor, és hogyan segített?

Cseh Judit: Márta inkább megerősített, mint kérdéseket tett fel, a bizonytalanságaimat oszlatta el a megjegyzéseivel.

A Találkozások-sorozatban a generációk találkozása központi téma, a Nőkből is megárt…-ban viszont az anya-lánya viszony mellett van egy belső találkozás is: a nagymamává érő, örök fiatal anyukában a fiatalos lendület találkozik az öregedéssel.

Cseh Judit: Éva írja a regényben, hogy a test csak öregszik, de a lélek, a belső mag nem, szerintem ez gyönyörű gondolat. Ehhez persze sokat hozzátesz Teri is, neki ugyanis ilyen a személyisége, valójában egy örök gyerek. Játékos, szenvedélyes, viharos…

Horváth Lili: Néha úgy hisztizik, mint egy kisgyerek. Érdekes egyébként, nálam ez a testi-lelki korkülönbség abban nyilvánult meg, hogy mikor kikerültem a Színművészeti Főiskoláról, sokáig idős karaktereket játszottam. Most, hogy három gyerekem van, és elmúltam negyven, azt érzem, egyensúlyba került a lelkem és a testem.

dsc07148-2.jpgHorváth Lili (fotó: Ribánszky Viktória)

Mindketten színésznők vagytok – a drámairodalom mintha megfeledkezne a középkorú nőkarakterekről…

Cseh Judit: Valóban, fiatal és idős nőkarakterek vannak, ez a köztes kor valahogy eltűnik. Ezért is jó ez a darab, Lili például három karaktert játszik, egy fiatalabb lányt, egy középkorú pszichológust és egy ötvenes nőt. Ha ez még nem lenne elég, Lili nagyjából tíz másodperc alatt alakul át egyik karakterből a másikba.

A pszichológuskarakter nem igazán érti meg a főszereplő problémáit – miért döntöttetek úgy, hogy ilyen ellenszenves legyen ez a figura?

Cseh Judit: Mindenki ezt kifogásolja! (nevet) Természetesen nem a pszichológusok ellen akartuk hangolni a nézőket, de muszáj volt kicsit szélsőségesebb karaktereket írni ahhoz, hogy Lili könnyebben tudja elválasztani őket egymástól. Egyébként személyes tapasztalatom és barátaim beszámolói alapján is mondhatom, hogy azért döbbenetes pszichológusokat lehet kifogni…

nokbol_96.jpgTordai Teri, Horváth Lili (fotó: Kállai-Tóth Anett)

A darabban, különösen a pszichológusnál fontos szerepet kap az idősek útkeresése - szerintetek a mai, „felgyorsult társadalomban” mi lehet az idősek szerepe?

Cseh Judit: A nagyszülők szerepe egyébként elképesztő fontos, régen, mikor még együtt éltek a generációk, mindenki megtalálta a maga feladatát…

Horváth Lili: …de ahogyan a darabban is megjelenik, manapság annyira szét vannak szóródva a családok, akár külön kontinenseken is, hogy ez nyilván már nehezebben megy. Nekem egyébként nagyon jó példa a mamám: ő állandóan pörög valamin, és nem titok, hetvenöt éves. Ez szerintem a megoldás: az embernek mindig kell, hogy legyen valamilyen terve.

Az előadásra jövet egy kedves ismerősöm figyelmeztetett: lehet, nekem nem fog tetszeni, mert ez egy „női darab”. Mit gondoltok erről?

Cseh Judit: Olyan szempontból igaz, hogy nőkről szól, és az alkotók is mind nők a szereplőktől a rendezőn át a mentorig, úgyhogy természetesen bennem is felmerült ez a gondolat. A próbaidőszak végén ezért behívtam pár nézőt, például Igaz Balázst, a darab zeneszerzőjét,  „tesztelni”, hogyan reagálnak. Az a tapasztalat, hogy mindenki talál benne azonosulási pontot: „az én apukámmal is így volt”, illetve arról is kaptam visszajelzést, kicsit olyan, mint bekukucskálni egy titkos világba: mintha meg lehetne lesni, miről beszélgetnek a nők egymás között.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr1712325865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása