*"...ezt a gyenge bohózatot tényleg el szeretné játszani Kriza Ákos miskolci polgármester rendezésében a miskolci közéleti színtársulat. Talán nem tudja, hogy egy színház bevételeinek nagyobb része a második félévben várható, és ha a bérletvásárlás közepén felforgatják a műsort, akkor az embereknek nem lesz olyan nagy kedvük színházba járni? Nem tudja, hogy ha kevesebb előadást játszanak, egyszerűen nem lesz annyi bevétel? Ha ezt nem tudja, akkor mit tud?"*

***

I. felvonás

Egy önkormányzat rossz anyagi helyzetben van. -Megszorításra- Városmentésre van szükség. Ennek következtében a már eleve szűkre szabott költségvetéssel bíró színháztól, amely eddig irgalmatlan előadásszámmal kiszolgálta a közönség érdeklődését és igényeit, zárolnak 88 millió forintot az évadkezdés előtt öt perccel. De hangsúlyozzák: ez nem elvonás. Mindenkinek ki kell vennie a részét a -megszo- városvédelemből. Akceptálható.

II. felvonás

Az igazgató megoldja a problémát. Kevesebb előadás lesz, a bemutatókat átcsoportosítják és bíznak abban, a zárolás nem elvonás, hanem valóban zárolás, és a színház megkapja a pénzt.

III. felvonás

A szakszervezet és a szakmai szervezetek jelzik tiltakozásukat. A szakmai szervezet felhívja a figyelmet: az érvényben lévő törvény értelmében az önkormányzatnak arányosan vissza kell fizetnie a központi támogatás azon részét, amennyivel a fenntartó csökkentette saját támogatását Ez nem csak az önkormányzatot sújtaná, hanem a színházat is, amely így többszörösen vesztes lesz: csökken az önkormányzati támogatás, csökken a központi támogatás, s a nézők elpártolása révén a saját bevétel is. A szakszervezet azt kéri: lehetőség szerint az önkormányzat gondolja át döntését és ez év végéig szabadítsa fel a zárolt összeget a színház és a közönség érdekében.

IV. felvonás

A polgármester mindenkit megnyugtat (1) ez _tényleg_ csak zárolás, (2) nincs veszélyben egyetlen munkahely sem, (3) köszöni a színházigazgatónak, hogy ennyire jól alkalmazkodott a súlyos helyzethez. Ezen dolgozik ő, ezen dolgozik a város.

(Itt már-már stílustalanul rövid szünet következik.)

V. felvonás

A polgármester önkormányzati biztost nevez ki a színházhoz NAHÁT! - mondja a polgármester. Romlottak a színház gazdasági mutatói! NAHÁT! Veszélyben van a színház gazdálkodása! Itt a színház rosszul végzi a dolgát! Micsoda igazgató az ilyen? Meg is üzeni a polgármester, hogy jobb lenne, ha az évad végén venné a kalapját, mert ez tarthatatlan. A biztonság kedvéért a színházigazgatót meg sem hívják a közgyűlésre, talán még felhívná a figyelmet a rossz gazdasági eredmény okaira. De még annak a vizsgálatnak az eredménye sem ismerhető meg, ami alapján a nyilván rendkívül felkészült és egyéni döntést hozó közgyűlés a döntést hozta. Titkos a biztosnak a személye is. Lehet, hogy nem is gazdasági szakember lesz? Az is elképzelhető, hogy soha nem derül ki a kiléte, lehet, hogy Denevérembernek öltözve megy be reggelente a színházba, eltorzított hangon fog beszélni, még az is lehet, hogy ha valami gazdasági döntésben kell közreműködnie, a színház tetejéről egy denevérjelet vetítenek az égbe, hogy jelezzék: dolog van! De lehet, hogy nem lesz ilyen rejtélyes a dolog, lehet, hogy csak telefonon és e-mailben fog távkommunikálni a színház illetékeseivel. A biztos biztonsága a legfontosabb!

***

Nem vagyunk messze az abszurdba hajló finálétól, ami annyira nyilvánvaló, hogy tán még Londonban sem lehetne fogadni rá. Kicsit komolyan véve a történteket azért elgondolkodtató, hogy ezt a gyenge bohózatot tényleg el szeretné játszani Kriza Ákos miskolci polgármester rendezésében a miskolci közéleti színtársulat. Talán nem tudja, hogy egy színház bevételeinek nagyobb része a második félévben várható, és ha a bérletvásárlás közepén felforgatják a műsort, akkor az embereknek nem lesz olyan nagy kedvük színházba járni? Nem tudja, hogy ha kevesebb előadást játszanak, egyszerűen nem lesz annyi bevétel? Ha ezt nem tudja, akkor mit tud?

Valami egész mást. Kriza Ákos nyilván egy finom ember, nem szeretné nyíltan, pirospacsi alapon odaadni egy kijelölt cimborának a Miskolci Nemzeti Színház igazgatói székét. Alapos előkészítő munkával inkább gondosan terepet tisztít. Nem kapkod, mint Tarlós István, aki csak a szívében lakozó mély bizalomból, pályázatolvasás nélkül nevez ki bárkit bárhova. Nem csinál magából bohócot, mint a Heves megyei közgyűlés, amely saját maga ugrott a szakadékba hogy a múltra mutogathasson, de előtte nyíltan politikai alapon aspiráló igazgatót nevezett ki a színházába. A miskolci közgyűlés az elítélttel ácsoltatja az akasztófát, hogy aztán amikor az elítélt a kivégzés helyére lép, odasúghassa neki: te csináltad magadnak. A csavar a dologban – lásd Koltay Gábor József Attila Színház-i vagy Eperjes Károly győri történetét vagy Vidnyánszky Attilát a Nemzeti Színház bezárt kapui előtt –, hogy az új kinevezettek és a Denevéremberek bármikor fel-, le-, be- és kicserélhetőek, vissza- és sakkban tarthatóak, sőt - Győr Székesfehérvár - gyorsan odakerülhetnek a vesztőhelyre, az ön-akasztófaácsolás ugyanis abban a pillanatban elkezdődött, amikor először eljátszottak a gondolattal, hogy nekik valami _jár_.

Egyébként Tarlós István működése a többiekhez képest becsülendő: ő maga felvállalja a döntését, nem tolja a felelősséget se bizottságra, se közgyűlésre, vállalja, hogy egy személyben, önállóan határoz sokmilliárd forintról, kétmillió ember kultúrájáról Neki van igaza. Így legalább tiszta a képlet. És ha már teljesen kitisztult, ha már olyan világos és átlátszó, hogy végképp nem tudjuk nem észrevenni, hogy mindenről lemondtunk, na akkor, abban a pillanatban már mi is tudni fogjuk, mit kell tennünk.