A mostoha körülmények között a nyomasztó Tar Sándor-i világ még erőteljesebben képes megszólalni.

Cigarettafüstkarikák szállnak a Stúdió K tenyérnyi színpadán. Oly hétköznapi, mégis misztikusan megfoghatatlan ez a füst, akár Tar Sándor krimijének címadó szürke galambja. Horváth Csaba A mi utcánk és A te országod után ismét Tar-műből rendezett előadást, és ismét rátalált arra a sajátos nyelvezetre és eszközkészletre, mellyel releváns színpadi lenyomatát tudja adni az adaptált műveknek. A gesztusokkal, mozgással való kifejezés megint meghatározó elemként van jelen és szervesen épül be az előadásba, általa képes az emblematikus társadalmi regény költőisége, abszurditása és nyers brutalitása is színre idéződni.

Nagypál Gábor és Pallagi Melitta (fotó: Schiller Kata)

Horváth az ember fizikumából és kreativitásából teremt. Díszlet nincs, és nem is kell, a csupasz fekete falak veszik körül a felgyülemlő bűnöket és bűnösöket. Néhány slukk tömeges halált okozó galambot, pár színes dzseki arctalan pitiáner bűnözőt, péppé verhető áldozatot teremt. Papírzsebkendő darabkák mérgező húst, egy rétege szétmálló arcot.

Lerí a Stúdió K legújabb bemutatójáról a pénztelenség, az alkotók érdeme, hogy ettől mégsem lesz szegényes az előadás, sőt. Horváth Csaba erényt kovácsol a nincsből. Tudatosan felvállalja, mert tudja, a mostoha körülmények között a nyomasztó Tar Sándor-i világ még erőteljesebben képes megszólalni. A két nyomor most összeér. Horváth Csabának amúgy is erénye (Tarhoz hasonlón) a nagy erejű miliőábrázolás. Horváthék minimalizmusból tucatnyi sorsot, karaktert teremtenek, és ezek szövevényes tablója egy város és egy ország közállapotának sűrítményét adja. Benedek Mari pusztulást és nyomort az ordenáré ízléstelenségben felmutató jelmezei pompázatos kiegészítői ennek a világnak.

Szürke galamb (fotó: Schiller Kata)

Mindeközben a műgonddal vegyes nagyvonalúsággal (ami Horváthnak szerintem éppúgy védjegye, mint a mozgással való kifejezés) felskiccelt portrékból apránként összeáll Tar Sándor apokaliptikus víziójának panorámája. Kemény, csavarokkal megtűzdelt krimi ez, melyet a szociográfiai, metafizikai betüremkedések és gyökerezések tesznek sajátos bűnregénnyé. A rossz áthatja a közösséget, a bűn és az erőszak elárasztja a várost.

Izgalmas kérdés, hogy a bűn és bűnhődés rapidgyorsasággal szerteágazó jelenléte igazolja-e a mindenkiben zsigerileg meglévő rosszat, vagy épp relativitását, misztifikálásával univerzalitásának látszat voltát leplezi le. Mindemellett megjelenik a determináltság és a kiszolgáltatottság is – kit mivel lehet sakkban tartani.

A Beszélő bűnregénypályázatára készült, aztán folytatásokban megjelent mű mozaikosságát, mely hol összeállni, hol darabjaira hullni látszik, van, aki negatívumként értékeli, van, aki erényként, amely tükröz egy szétesett világot. A kaotikusan sokszálú, sokszereplős történetet Mikó Csaba nagyszerű színpadi változata szerencsére nem tisztázza le, szerkezetét meghagyja lazának, karcosan kuszának.

Horkay Barnabás, Nagypál Gábor, Sipos György (fotó: Schiller Kata)

A Stúdió K színészei pedig nem csupán eljátsszák, saját lényükkel hitelesítik és cizellálják e sérülékeny, a szenvedést közelről ismerő figurákat. Elképesztő könnyedséggel ugrálnak ki-be az egyes figurákba (merthogy mindenkire jó pár szerep jut itt). Nyakó Juli tökéletes választásnak bizonyul a fajsúlyos rendőrkapitány szerepére, és még játékos frivolságot is tartogat a számára. Nagypál Gábor valóság elől nihilbe és alkoholba menekülő, elkárhozottságában is érzékeny igazságérzettel rendelkező Molnár hadnagya nagyon is életszagú. Kisiklott életű, cinikus nyomozójának izzása, sármja van. Lovas Dániel minden sallang nélkül ábrázolja Csiszár meghasadt személyiségét, mindemellett szenvtelen narrátorként is meggyőző.

Spilák Lajos igazi mozgatórugója az előadásnak. Könnyed és sokoldalú játéka, valamint rádiósának felettébb szórakoztató médiaparódiája oldja is és fokozza is a mindenütt felbukkanó félelem s agresszió adta feszültséget. Dobfelszerelésének rádióstúdióként való szerepeltetése ismét egy pofonegyszerűségében nagyszerű ötlet.

Lovas Dániel és Nagypál Gábor (fotó: Schiller Kata)

Horkay Barnabás a kisfiú, Néger alakjában gyakorta szó szerint a falra mászik – igencsak érzékletesen jelenítve meg, milyen fojtogatón szűkös számára e tér.  Gesztusában már eleve ott a hiábavalóság – e nyomor generálta pokolból nem lehet kitörni. Pallagi Melitta, Sipos György és Homonnai Katalin mind komplex személyiségeket vázolnak fel, tovább dúsítva ezzel a sűrű anyagot. Valahányan megejtőn mutatják a kisiklott vagy eleve vakvágányról induló sorsokat. Az már csak hab a tortán, hogy oly pergő ritmusban tálalják itt a misztikus krimit, lendületesen szövik egymásba a történéseket, hogy az valósággal beszippant és három órán keresztül magával sodor. A Stúdió K bűnlajstromának feszültsége van.

Horváth Csaba magasra tette a mércét, s bár nem éri el A te országod elementáris hatását, szuggesztív, érvényes adaptáció született most is, mely Tarhoz hasonlatosan nemcsak tökéletesen megidéz egy műfajt,  létrehozva annak sajátos magyar változatát, hanem szét is feszíti annak kereteit. Krimibe oltott bűnregény ez a javából, a mi utcánkból, és kicsit sem savanyú vagy sárga.

(2017. január 20.)

A Szürke galamb adatlapja itt olvasható.