„Félelmetes élmény egy élő szimfonikus zenekarra táncolni.”

Október 26-án kettős koreográfiával indítja az évadot a Közép-Európa Táncszínház: Sztravinszkij és Bartók zenéjére a halál, átalakulás, újjászületés súlyos témáját mutatják meg nekünk. Ezután november 5-én a Budafoki Dohnányi Zenekarral közösen egy kifejezetten könnyed és szórakoztató táncelőadással jelentkeznek. Az embert próbáló kezdésről beszélgettünk Kun Attilával, a kortárstánc társulat művészeti vezetőjével. Aki azt is elárulta, hogyan lehet felkészülni és bejutni a Müpába, és miért különlegesen nehéz egy nagyzenekarral élőben dolgozni.

Idén egy táncosotok távozott, és egy produkciós asszisztens mellett hárman érkeztek hozzátok. Mi az oka a változásoknak?

Ez egy erős és bátor kísérleti évad. Majdnem kizárólag klasszikus zenével, ráadásul gigászokkal foglalkozunk ebben az évadban, és szorosan követik egymást a bemutatóink. Ehhez a vállaláshoz szükség volt a nagyobb létszámra. A tíz táncosunkkal jelenlegi borotvaélen táncolunk mind a fenntartás, mind a vállalásaink időzítése szempontjából. Viszont ha sikerül elvégeznünk ezt a munkát, akkor nagyon szép jelet hagyunk a Közép-Európa Táncszínház történelmében.

Kun Attila munka közben (fotó: Dusa Gábor)

Az első bemutatótok a Várkert Bazárban lesz, amiről az hírlik, nem ideális játszóhely.

Tánc szempontjából a Várkert Bazár abszolút alkalmas színházi közeg. Egy Trafó jellegű tér, ahol a nézőtér megfelelő távolságra van a színpadtól, a színpad megfelelő mélységgel és szélességgel rendelkezik.

A Várkert Bazár mellett a Müpában is lesz bemutatótok. Hogyan lehet felkészülni ilyen méretű terekre például a Sínben, ahol jelenleg próbáltok?

A Sínben jól széthúzva tíz-tizenegy méterünk van a mozgásra. A táncosok intelligenciájából és testtudatából fakad, hogy ha átkerülünk egy tizennégy méteres térbe, azt már meg fogják tudni oldani.

Próba közben (fotó: Papp Fanni)

Mikor lesz lehetőségetek  a helyszíneken próbálni?

A bemutató előtti napon és aznap. És már ez is luxus.

Kívülről nézve ez inkább abszurdnak tűnik.

Belülről is az, de ha nincsen saját játszóhelyed, mindenütt ez a helyzet. Ha a Nemzeti Táncszínháznak meglenne a saját helye a Millenárison, akkor ez vélhetően másképpen történne, de ezek a külső helyszínek ennyit engednek meg. Ez a XXI. század.

Hogyan lehet bekerülni a Müpába?

A Közép-Európa Táncszínháznak aktív a kapcsolata a Müpával - több produkciónk megjelent már mind a Fesztivál Színházban,mind a Bartók Hangversenyteremben, illetve a Müpa saját produkciójában is együttműködött a KET-tel. Jelenleg a Dohnányi Zenekarral való együttműködésünk nyitotta meg számunkra a Müpát.

A Közép-Európa Táncszínház táncosai

A Divertimentóban, amikor egy szimfonikus zenekarral dolgoztok együtt, ki hozza a zenét?

Közösen alakítjuk ki. Eredetileg Hollerung Gábor, a zenekar vezetője azt szerette volna, ha mindkét rész szilánkos szerkezetű és különböző hangulatokat kapcsol össze. Én pedig már nagyon régóta cserkésztem Ravel G-major zongoraversenyét, és most beajánlottam Gábornak a második részbe - hosszas gondolkodás után elfogadta az ötletet.  Az első részhez nagyon sok muzsikát hallgattunk meg külön-külön, végül ezekből született egy kompromisszumos megoldás.

Mennyiben más élőzenére táncolni?

Bartókkal akkor sem könnyű dolgozni, ha dobozból szól, akkor pedig végképp nem, ha zenekar játssza.

Próba közben II. (fotó: Papp Fanni)

Az sem könnyíti a helyzetet, hogy a karmester lát titeket és tud reagálni rátok?

Ebben a sajátos térrendben, ami a Hangversenyteremben rendelkezésre áll, egyáltalán nem biztos, hogy miközben ő egy teljes szimfonikus zenekart irányít, érzékelni tudja a mi dinamikánkat, és képes lesz az egész zenekart aszerint mozdítani.

De akkor a táncosok még mindig hallják a zenét, és tudnak ahhoz igazodni. Még mindig nem pontosan értem, mitől rizikósabb a tánc zenekarral.

Annak, aki hozzászokott a nagyzenekari hangzáshoz, annak nem az. A kortárs táncban viszont egyáltalán nem megszokottak ezek az átható hangzások. A Tánc-tér-képek című előadásnál, ahol Rohmann Ditta csellóművész élőben csellózott, már ott is voltak ebből fakadó nehézségeink.  Ez egy nagyzenekarnál hatványozottan érvényes. Aki nem szokta meg, annak ez félelmetes élmény.

A Bartók-Sztravinszkij est kreatív plakátján egy férfi látszik, akinek középen el van választva az arca. Ezt nem értem. Ami nem kritika  - az is jó, ha nem árulod el, és még gondolkodhatok rajta.

Akkor legyen ez.

Fotó: Járdány Bence

Hogyan csúszott ennyire szorosra a két premier?

A Dohnányi Zenekar az elmúlt években már kétszer kopogtatott nálunk a közös produkció ötletével. És noha most időben tudtuk elkezdeni a beszélgetést, a Müpában csak a november 5-i időpont volt megoldható. Mindent összevetve öt intézmény (Nemzeti Táncszínház, Várkert Bazár, Müpa, Budafoki Dohnányi Zenekar és a KET) közös egyeztetéseiből alakult ki ez a helyzet.

Ez azt is jelenti, hogy a két, illetve három próbafolyamat is egymásba csúszik. Hogyan tudtok így dolgozni?

Annyi könnyebbségünk van, hogy a  Divertimentóra már júliusban elkezdtünk előre dolgozni. Ezzel együtt nagyon kimerítő és idegőrlő munka, le a kalappal a táncosok előtt. Nem könnyű a gyorsreagálás a két különböző stílusra és érzelmi viszonyra.  De ennek a megfeszített tempójú szituációnak is van értelme:  sok mindent megtudhatunk közben önmagunkról és egymásról. Miközben életveszélyes is, azt gondolom, hogy a társulat készen áll erre a kihívásra. November 5-én, miután lemegy a függöny, már fogjuk tudni, hogy elbírjuk-e ezt a nyomást.