7óra7

Détár Enikő: „A színház feladata az, hogy hasson a nézőire”

Détár Enikő: „A színház feladata az, hogy hasson a nézőire”

2015. 11. 11. | DicsukD

"... ami nem jelenti azt, hogy az előadásnak el kell bulvárosodnia."

Közel harminc éve van a színészi pályán, mégis, sokaknak alighanem a televíziós műsorvezetői múltja révén ugrik be elsőre Détár Enikő neve – miközben az utóbbi időben számos színházi bemutatója volt, a Mamma Mia! pedig immár sokadik teltházas szériáján van túl. A bulvárnépszerűség előnyeiről és hátrányairól, a színészi pálya nehézségeiről, valamint következő bemutatójáról beszélgettünk.

Az internetes keresőoldalak nevedre adott találatai között zömmel bulvárlapok cikkei szerepelnek. Hogy éled meg az ismertségnek ezt az oldalát?

Nem lehet mindenből csak a jót kikanalazni… Fiatalabb koromban vágytam erre a fajta felkapottságra. (Ezzel sokan vannak így, csak a legtöbben szégyellik bevallani.) Filmezni szerettem volna, és sokat jelentett nekem a hírnév. Aztán a televíziós szerepléseknek köszönhetően megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor sötétben, napszemüvegben is felismernek. Én is rájöttem, hogy bár ez nagyon felemelő akkor, amikor jó passzban vagyok, ám amikor telítődök az emberekkel, megvan az árnyoldala, és különösen igaz ez akkor, ha ezek a fórumok már a gyermekemet is megtalálják. Persze vannak olyan témák, amelyekről azért nem szívesen beszél az ember a nagy nyilvánosság előtt…

det_-mamma_k.JPGMamma mia! (fotó: Madách Színház)

Ezt a fajta médiaérdeklődést mennyire lehet, mennyire tudod kontrollálni?

Ha a mostani tudásom és tapasztalatom birtokában lehettem volna a pályám elején, sokkal okosabban szervezem az életemet – például harmincéves korom táján mindenképp szerződtettem volna egy profi menedzsert. Amikor megkezdtem a színészi pályámat, ez még egyáltalán nem volt jellemző. Jóval később, kétgyermekes anyukaként, majdnem negyvenévesen váltam médiacirmossá a tévézésnek köszönhetően, és akkor sem gondoltam rá, hogy nekem tudatosan fel kellene építenem egy pályát: csak arra törekedtem, hogy megtartsam a tévézést és a színházat is, és fejlesszem magam mindkettőben.

Bár az utóbbi időben rengeteg bemutatóban láthattunk, korábban volt olyan időszak, amikor sokkal kevesebb színlapon tűnt fel a neved…

Akkor is játszottam – tény azonban, hogy a tévézés nem csupán rengeteg munkát és médiafigyelmet biztosított a számomra, de azt a fajta kényelmet is, hogy megtehettem, hogy csak olyan szerepeket játsszak el, amelyek valami miatt érdekeltek. De azért abban az időszakban is ott volt számomra A nyomorultak, a Chicago, a gyermekeim apjával (Rékasi Károly – a szerk.) több kétszereplős darabot is bemutattunk – és arra azért törekedtem, hogy minden évben legyen legalább egy színházi bemutatóm.

det_1.JPGFotó: Madách Színház

A kihagyásokat mennyire élted meg törésként a színházi pályafutásodban?

Bár kívülről a címlapok és egyéb médiaszereplések miatt talán úgy tűnt, hogy nagyon elfoglalt vagyok, és folyamatosan pörgök, de kétszer is volt olyan időszak az életemben, hogy két évig nem volt új bemutatóm – pedig akkoriban nem is tévéztem. Akkor is folyamatosan játszottam, hiszen a sikeres zenés előadások sok évig műsoron tudnak maradni, ám aki színházban dolgozik, tudja, hogy ennyi idő új feladatok nélkül nagyon nagy kiesést tud jelenteni egy színésznő életében.

Egyébként nincs okom panaszra – játszottam sok prózai előadásban és musicalben is. Egyedül talán a filmekkel kapcsolatban érzem azt, hogy az nem volt annyira része az életemnek, amennyire szerettem volna, de nagy baj lenne, ha ezt ennyi idősen nem tudnám elrendezni magamban.

Lassan két évtizede, a Rock Színház megszűnése óta vagy szabadúszó – hogy látod utólag, ez jó döntésnek bizonyult?

Ez csak részben volt az én döntésem. Amikor 1996-ban a Rock Színházat beolvasztották az Operettszínházba, azért jöttem el, mert úgy láttam, hogy nem számítanak rám majd ott annyira, amennyire én azt szeretném. Nem vagyok túl bátor, mégis úgy éreztem, hogy ezt mindenképp meg kell lépnem. Egyébként a korábbi rockszínházas kollégáim közül csak nagyon keveseknek sikerült igazán jól kijönni a változásokból, szóval egyáltalán nem bántam meg, hogy eljöttem.

Miben más ma színésznőnek lenni, mint a pályád kezdetén?

Magának a színészi hivatásnak már nincs meg az a rangja, mint ami például harminc éve még megvolt, és ez alatt még véletlenül sem a művészi teljesítményeket értem. Sokkal nehezebb érvényesülni és bekerülni a köztudatba (most nem elsősorban a bulvármegjelenésekre gondolok). És noha a mi generációnk is rendszeresen jár castingokra, a fiataloknak ez halmozottan nehéz: szinte napról napra kell bizonyítaniuk, és már addig hatalmas utat járnak be, mire egyáltalán odáig eljutnak, hogy bekerülhetnek egy színház társulatába, és lehet egy-két bemutatójuk.

det_2.JPGFotó: Madách Színház

Egy újabb Mamma Mia!- szérián vagytok túl: a tavalyi bemutató óta szinte zsinórban játsszátok az előadást. Meglepett téged ez a kivételes közönségérdeklődés?

Arra talán nem számítottunk, hogy bő egy év alatt közel százötven előadást is játszunk, ugyanakkor a hatalmas siker nem okozott számomra meglepetést. Egyrészt a Madáchnak már nagy rutinja van a rendkívül népszerű musicalek színpadra állításában, Szirtes Tamás igazgató úr és csapata biztos kézzel választja ki azokat az előadásokat, amelyek esetében szinte borítékolható a kivételes közönségérdeklődés. Emellett úgy gondolom, hogy a filmváltozat népszerűsége is inspirálja a nézőket arra, hogy nézzék meg a Madách előadását is.

Az ABBA-dalok azért már önmagukban is komoly vonzerőt jelenthetnek…

És ez miért lenne baj? Az ABBA korszakos együttes, a maga nemében modern, de mára klasszikussá vált, és méltán hagyták ott a névjegyüket a zenetörténetben. Ráadásul az ilyen jellegű musicalek esetében legalább 50% múlik a zenei alapanyagon, ezt egészíti ki a Mamma Mia! esetében a könnyen fogyasztható, szerethető, lírai történet, a rendezés és a koreográfia. Nem vétetlen, hogy a musical-műfajnak „all around” előadókra van szüksége: akik egyszerre képesek magas szinten énekelni, táncolni és beszélni is.

det_macs_k.JPGMacskák (fotó: Madách Színház)

Elhangzott a „könnyen fogyasztható” kifejezés – amely a Mamma Mia! kapcsán nyilvánvaló és indokolt, de mit gondolsz, a színház mint művészeti ág esetében mennyire lehet elvárás a könnyen érthetőség?

Úgy gondolom, hogy az egy téves rendezői hozzáállás, hogy „a néző nem számít”. Főleg egy magas költségvetésű produkció esetében nem teheti meg az alkotócsapat, hogy figyelmen kívül hagyja a közönségét. Mindemellett persze rendkívül fontos a színház közönségnevelő hatása is, de ez számos formában megtestesülhet. Ezt nagyon jól mutatja a színházat szimbolizáló nevető és síró maszkpáros. A színház feladata az, hogy elgondolkodtasson, energiákat adjon, beszédtémát biztosítson, és úgy általában: hasson a nézőire. Ez pedig elérhető úgy is, hogy könnyeket fakaszt a szemükből, ám úgy is, hogy mosolyt csal az arcokra. Mindez pedig egyáltalán nem jelenti azt, hogy az előadásnak el kell bulvárosodni vagy közönségesedni.

Új bemutatóra készülsz, hisz hamarosan a Madáchban lesz látható a Bepasiztunk, amiről egyelőre a címen kívül nem sokat tudunk…

Mint azt az alcíme – Válás rock and roll – is mutatja, ez alapvetően egy rockkoncert, prózai, a stand uphoz hasonló betétekkel (melyet mi sit downnak hívunk, mivel ülünk beszéd közben). Bár saját néven jelenünk meg Koós Rékával és Ladinek Judittal, az előadott történetek nem a mi életünkből születtek. Az élőzenekar által eljátszott rockdalok között szomorúak és nagyon lendületesek egyaránt találhatók. Az első jelek mindenesetre nagyon biztatóak, hiszen a Színházak Éjszakáján a Madách egyik programja az volt, hogy a dalokból adtunk egy kis ízelítőt, és amit láttak-hallottak, az elnyerte a közönség tetszését.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr18067386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása