7óra7

A színész ötvenszer

A színész ötvenszer

2015. 10. 31. | B. Kiss Csaba

Alföldi színpadi alteregója és Neo magyar hangja, László Zsolt 50 éves.

Egyszerre kölcsönzi hangját az emberiség felszabadításáért küzdő hackernek, Neónak és a márkaőrült, pszichopata sorozatgyilkosnak, Patrick Bateman-nek. Ugyanabban az évben játssza el Alföldi Róbertnél az öreg Lear király és Szikora Jánosnál a dán királyfi, Hamlet szerepét. Karakteres hangját mindenki ismeri, hiszen rengeteg filmben, sorozatban és reklámban hallhatjuk. Arcát is, hiszen olyan népszerű tévésorozatokban játszott, mint a Tűzvonalban, vagy olyan ismert filmekben, mint az Állítsátok meg Terézanyut! és a Kaméleon. De mivel a bulvár világa távol áll tőle, a kereskedelmi tévéket elkerüli, pártgyűlések pódiumaira nem lép fel, országos hírnevet nem vívott ki magának. Ismeretlen ismerős, akinek igazi közege a színház. Aki csak egyszer is látta, nem felejti. Aki többször, nem győzi csodálni sokoldalúságát. Az a színész, aki mindig tud meglepetést okozni. mester_2_kis.JPGA Mester és Margarita (fotó: Medvigy Gábor)

„A köztársaság nevében” – mondja Robespierre, csettint egyet, és kialszanak a fények. Így végződik a Vígszínház Danton halála című előadása Alföldi Róbert rendezésében. Büchner erényt és terrort éneklő Robespierre-jét László Zsolt formálja meg: neki tényleg elhisszük, hogy még a fény felett is úr. Szálfatermetével már önmagában is tekintélyt parancsoló jelenség a színpadon. Alkata hősszerepekre predesztinálja, de kőkemény férfiakat (Stanley Kowalski) ugyanolyan jól játszik, mint kiüresedett világfiakat (Platonov), képmutató cselszövőket (Tartuffe), gerinctelen pribékeket (Gohér Jóska az Egyszer élünk…-ből) vagy éppen magát az ördögöt (Lucifer). Seneca nem elég nehéz, Plautus nem elég könnyű neki – mondhatnánk Shakespeare-rel, és valóban, nagyszerűen játssza el az Angyalok Amerikában félénk Louis-át csakúgy, mint a Mephisto rémisztő Tábornagyát. Ehhez a sokoldalú tehetséghez pedig szerénység és alázat társul: nem művésznek, egyszerű iparosnak mondja magát, akinek az a feladata, hogy a „valódi művészek” alkotásait közvetítse a nézők felé. Mint minden nagy művész, munkájával soha nem elégedett: mindig lehet jobban csinálni, soha nem lehet azt mondani valamire, hogy tökéletes.

             Platonov - Apátlanul (fotó: Dudás Ernő) / A képre kattintva megtekinthető Dudás Ernő vonatkozó fotógalériája

Hogy rövid szakmai életrajzot is mondjunk: 1989-ben végez a főiskolán, utána rögtön a Radnóti Színházhoz szerződik, 1994-ben alapító tagja a Székely Gábor-féle Új Színháznak. 1998-tól szabadúszóként dolgozik, majd 2002-től egészen 2013-ig a Nemzeti Színház társulatának tagja. Alföldi Róbert távozásával ő is otthagyja a színházat, Szikora János hívására a székesfehérvári Vörösmarty Színház művésze lesz.

Alföldi Róberttel mint rendezővel, majd mint színházigazgatóval való találkozása meghatározónak bizonyul színészi pályáján. Első közös munkájuk a Nemzetiben a még a Jordán-éra alatt született Molière: Tartuffe, amelyben, mint később oly sokszor, Stohl Andrással játszik együtt. Alföldi, Stohl és László Zsolt hármasa aztán jobbnál jobb előadásokat termel: a Hazafit nekünk!-ben a Monarchia katonatiszti világába és a Nemzeti színpadának mélyére kalauzolnak el bennünket, a Mephistóban a hatalom és a hatalmat kiszolgáló művész viszonyát tárják fel, a Danton halálában a forradalmárok különböző magatartásformáit ábrázolják, a Julius Caesarban a hatalomért folyó véres küzdelmet állítják színre. Az utóbbi két, vígszínházas bemutatóban hasonló a felállás: Stohl alakítja a hedonista, hebrencs, de emberarcú figurát, míg László Zsolt Robespierre-ként és Brutusként is a köztársaság fanatikusan megszállott és hidegvérűen könyörtelen védelmezőjeként lép fel, aki egy eszme szolgálatába állva, rideg következetességgel valósítja meg véres terveit.

        Az ember tragédiája (fotó: Mészáros Csaba) / A képre kattintva megtekinthető Mészáros Csaba vonatkozó fotógalériája

Alföldi számos pazar szereppel kínálja meg ezen kívül is. Az ember tragédiájában sportcipős Luciferként söpör végig a történelmen, a Hamletben egyszerre játssza el Hamlet apjának szellemét és a legatyásodott Színészt, az István, a királyban pedig Asztrik püspökként mozgatja hátulról a szálakat. És Alföldinek köszönhetően kerül vissza két szerep erejéig első színházába, a Radnótiba is: előbb az életuntan önmarcangoló, puszta játékból nőket elbolondító Platonovot formálja meg, majd ötvenedik életévében megkapja a jóval idősebb színészeknek dukáló Lear király szerepét, amelyben az elbizakodottságában végzetes döntést hozó zsarnoki apából előbb dühödten, majd csendesen fájdalmas őrültet kerekít ki.

Miközben 2002-ben Vidnyánszky Attila kedvéért jön a Nemzeti Színházba, hogy eljátssza Bánk bán szerepét, 2013-ban elsőként jelenti be, hogy Alföldi Róbert távozásával ő is otthagyja azt a színházat, amelyben tizenegy évadon keresztül, a közönség kitartó megbecsülése és szeretete mellett játszott. Bár nagyon óvakodik attól, hogy a napi politikához hozzászóljon, nem hagyja szó nélkül a mindenhol eluralkodó tehetségtelenséget és szakmaiatlanságot, a magyar színházi élet végzetes megosztottságát és a politikai szempontok eluralkodását vagy éppen a pedagógusok aggasztó helyzetét.

Korunk egyik legjobb és legsokoldalúbb színésze, László Zsolt ötvenéves. És még mindig nagyon fiatal.

     Hamlet (fotó: Toldy Miklós) / A képre kattintva megtekinthető Toldy Miklós vonatkozó fotógalériája

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr498037526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása