Hétfő (december 29.): A nép ellensége
A Katona József Színház társulatának és stábjának a munkája pedig tiszta, egyenes, stílusos, az egész történet kicsinyességében a humort rendre felfedező és pontos. A nép ellenségének kikiáltott doktor házába effektíve beszivárog a csőcselék által a falra kent fekália, amit aztán a tapsrend alatt a takarítók elkezdenek felmosni, mert innen fel lehet. Sőt, arra való a színház, hogy innen fel lehessen, és arra való, hogy kintről ne kelljen. Hallható, hogy a Katona közönségét erről nem kell meggyőzni. Az pedig más kérdés, hogy ez itt és most, abban a világban, Peter világában mire elég. (Zsedényi Balázs)
A teljes írás itt olvasható.
Kedd (december 30.): A csillagos ég avagy a nemzetközi sikerre való tekintettel
A színházban a színház mindig jó áthallásos alapot teremt. A Mohácsi testvérek előadásában sincsen ez másként: a társulatban magunkra, sorsukban a miénkre ismerhetünk. A társulat állítólag jobban teljesít – a remény azonban csak kipukkanó lufi. Mert nincs mögötte valós teljesítmény. Aztán csak nézünk, mint a moziban. Na jó, a színházban. (Ugrai István)
A kritika itt olvasható.
Szerda (december 31.): A hülyéje
Mindenkiben dolgoznak a hormonok, és vannak titkai, hiszen mégiscsak emberből vagyunk, de ettől még élhetünk szeretetteljes, jól működő kapcsolatban.
Most valaki mondhatja, hogy ezért miért is üljön végig három felvonást, de a válasz egyszerű: mert a maga műfajában hibátlan, az igényes szórakoztatás egyik csúcspontja, vérbeli bohózat. (Zsedényi Balázs)
A teljes írás itt olvasható.
Az előadást december 31-én játsszák utoljára, de aznap kétszer is, 15 és 19 órakor.
Csütörtök (január 1.): A folyón túl Itália
A darab szerint a két nagyszülőpárnak már csak egy unokája él a közelben, és amikor ő is bejelenti, hogy előléptették, és költözni fog, kétségbeesésükben különböző haditerveket eszelnek ki, hogy ezt megakadályozzák, és ne maradjanak gyerek és unoka nélkül, végleg magukra. És hiába van messze Amerika, ma, amikor a magyar nagymamák és nagypapák tömegével tanulnak netezni és szkájpolni, hogy ne szakadjanak el teljesen Angliában vagy Németországban élő gyerekeiktől, unokáiktól, sokan lehetnek a nézőtéren, akiknek nagyon is ismerős ez a helyzet. (Turbuly Lilla)
A teljes írás itt olvasható.
Péntek (január 2.): Julius Caesar
Alig több, mint másfél év leforgása alatt Alföldi Róbert – a Mephisto, az István, a király és a Danton halála után – negyedszer nyúl nagyobb léptékkel a hatalom és a hatalommal felruházók természetéhez. És itt nagy lépték alatt nem szcenikai monumentalitást kell érteni (noha arra is van köztük példa), hanem olyasmit, mint a társadalmi fajsúly vagy a gondolatok ívének átmérője. Mert sok mindent lehet Alföldi szemére hányni: szerzőgyilkos rendezéseket, lilás ködben rekedő elképzeléseket vagy iksz faktoringet, ám azt, hogy ne lenne nyíltan gondolkodó alkotó, bizonyosan nem. És a Julius Caesar gondolata célba ér. (Török Ákos)
A kritika itt olvasható.
Szombat (január 3.): Túl a Maszat-hegyen
A dalok (Presser Gábor) ízlésesen vannak elszórva a lánymentésben, dallamosak és érthetőek, a zárás pedig ezúttal nem a totális happy end, a klasszikus csókolózós jelenet, hanem egy ölelés és egy búcsú. Az alkotók, pontosan érezve a mértéket, nem ajtóstul rontottak a gyerekek fantáziájába, a cél csak az volt, hogy rögzüljön a szabadságvágyuk, ami egy embernek a döntés lehetőségében van – tudniillik a gyerekekben ez megvan, felnőttként hagyjuk el. Tisztán látjuk: kár érte. (Nyulassy Attila)
A teljes írás itt olvasható.
Vasárnap (január 4.): A Napsugár fiúk
A Napsugár fiúkat akkor érdemes színpadra állítani, ha van két olyan, karakterében egymástól eltérő színészegyéniség, akik ki tudják tölteni a soványka cselekményt, és jó párost alkotva a vállukra veszik a darabot. Ebben az előadásban ez sikerül. (...) Benedek Miklós és Gálvölgyi János jó párost alkotnak, és néha még a darab bulvárkönnyedségén túl is megcsillantanak valamit az öregség elveszettségéből és kiszolgáltatottságából. (Turbuly Lilla)
A kritika itt olvasható.
