A Zsámbéki Színházi Bázison mutatták be a Sok alvó közt semmi dolgom nékem című darabot, amit a szerző, Kelemen Kristóf állított színpadra. A Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg szakos hallgatójával beszélgettünk.

*Kelemen Kristóf (KK):* A Színműn vannak drámaíró óráink, ezt a darabot másodikban kezdtem el írni. Tavaly a POSZT-on megjelent a Nyílt Fórum-kötetben, ott volt az első megmutatkozása, kerekasztal beszélgetést is tartottak róla. Utána azt gondoltam, jó lenne színpadon megcsinálni, íróként is tanulnék belőle, meg a rendezés is érdekelt.

► Hogyan alakult ki a csapat?

*KK:* Nagyon egyszerűek voltak a kiválasztás szempontjai: olyan embereket kerestem, akikkel szívesen dolgoznék együtt, akiket érdekesnek találok – így lett ilyen szedett-vetett társaság. Az előadásban játszanak színműsök és amatőr színészek is. Négyen vannak a bábszínész osztályból, Simányi Zsuzska most végzett Horváth Csaba fizikai színházi osztályában, Cseh Dávid az osztálytársam dramaturg szakon, Tarr Judit pedig diplomás színész. Érdekelt, hogy milyen egy ilyen vegyes társasággal dolgozni, akik nincsenek jól bejáratva, nem ismerik egymás minden rezdülését.

► Érdekes, hogy az anyag is milyen sokféle minőséget szólaltat meg, ehhez jó párosításnak tűnik, hogy sokféle módon játszó emberek adják elő. Ráadásul egy-egy színész több szerepet is játszik. Ezek a szerepösszevonások már írás közben megvoltak, vagy később alakultak ki?

*KK:* Ez tipikus első drámás hiba, hogy az ember megalomán módon akárhány szereplőt beleír a darabba. Nem működtek a fejemben bizonyos praktikus szempontok, hogy például ezt nagyon nehéz lesz így eljátszani. Mondta is Kárpáti Péter, hogy erre a jövőben jó, ha odafigyelek. Világos volt, hogy nem tudok harminc embert felkérni, és hát oké, akkor vonjuk össze a szerepeket. Kiszámoltam, hogy minimum hét ember kell ahhoz, hogy eljátsszuk, de végül kilencen lettek, mert nem akartam, hogy a minimumra törekedjünk, és mindenkinek három-négy-öt szerepet kelljen eljátszania. Például amikor megtaláltam a pornórendező szerepére Cseh Dávidot, nem kerestem neki még öt szerepet, hogy be tudjam tenni a csapatba.

Volt pár ötletem a szerep összevonásokra: például amikor a kislány kiugrik az ablakon, milyen érdekes lenne, ha ugyanaz játszaná a zajra berohanó szomszédasszonyt, mint a kislányt, vagy, ha a kórházas jelenetbe ugyanazok jönnének be életmód tanácsadóként, akik meghatározták a Pálma nevű szereplő életét. Voltak ilyen típusú ötleteim, meg voltak praktikus szempontok, hogy ezt is muszáj, azt is muszáj, neki ott nincs dolga, használjuk valahogy.

A színészek is építenek egy ívet, összekapcsolják a figurákat, mert nekik könnyebb így dolgozni. Például Főglein Fruzsi, aki Virágot és Adrikát is játssza, azt mondta, hogy szerinte egyik a másiknak elő- illetve utóképe. De arra is törekedtem azért, hogy legyen lehetőségük többféle szerepben kipróbálni magukat.

► Jól érzékeltem, hogy egyszerre pop-artos és ikonikus hatású az előadás?

*KK:* Az elején szerettem volna olyan esztétikát rendelni az eladáshoz, ami behozza a középkori keresztény festészetet. Aztán ez konkrétan nem jelent meg, de érdekes, hogy ebbe a pop-artos stílusba mégis belekerült.

► Megszólalnak dalok a Jézus Krisztus Szupersztárból, van néhány keresztes lufi, pár vallásos szereplő. Már az írásnál szeretted volna mindezt találkoztatni a pornóvilággal?

*KK:* A darab szövegében ez még nem jelent meg olyan erősen, mint az előadásban. Rendezés közben kerültek bele ezek a dolgok, organikus módon. Például az, hogy Kázmér, a szomszéd keresztre szegez egy teknőst, azért lett, mert egy gyors öltözés miatt be kellett passzintani valamit két jelenet közé. Először csak az volt, hogy Horváth Márk táncikált a teknősökkel, egyre több mindent csinált vele, aztán kifejlődött, hogy az egyiket felszegezi egy keresztre. Simányi Zsuzskának volt ez a remek ötlete.

► A teknősnek is van egy kemény páncélja, ahogy a szereplőknek meg kemény falaik vannak, belül meg ugyanolyan sérülékenyek, mint egy hüllő. Keresgéltem, hogy kit is feszít keresztre az előadás, több szereplőre is ráillett. Cél volt mindegyikőjüknek megmutatni ezt a lágy, sikamlós és könnyen sérülő belső részét?

*KK:* Abszolút, bár a teknős-párhuzamot nem fogalmaztam meg magamnak. Ami engem érdekelt, az a szereplőknek valamiféle gyermeki, naiv oldala. A középkori keresztény festészetet is ehhez kapcsolnám, ahol a perspektíva picit naiv és kezdetleges. Elképzelik a szent dolgokat, amik egy transzcendens világhoz kapcsolódnak, és ahogy megfestik, az hasonlít egy gyerekrajzra. Ez engem mindig nagyon megfogott. A pornót egy hasonlóan naiv műfajnak gondolom. Minden műfajból, minden filmből van pornó változat. Mind paródia és amatőr, hiszen a szereplők nem színészek. Ettől mindnek lesz egy gyermeki, buffó jellege. Ugyanez a korai keresztény festészet. Ebből vezetném le a sérülékenységet, gyermekit, naivitást. Próbáltam, hogy a szereplőkről ez minél jobban kiderüljön. Sokszor nagyon kegyetlenek, durván bánnak egymással, de néha belátunk e mögé.

► A szereplők, a helyzetek naivsága számomra többször volt jólesően zavarbeejtő. Ez cél, hogy a nézők legyenek zavarban?

*KK:* Igen, én örülök, ha zavarban érzik magukat, mert ilyenkor kívül kerülnek kicsit a történeten, és ez a nézői kívülállás engem nagyon érdekel. Ezt nem centiztem ki, de már a darab szövegében is volt olyan instrukció, hogy egy „zavarba ejtő, földön fetrengős verekedés” – ennél például azt akartam, hogy ne egy szépen megcsinált, megkoreografált dolog legyen, hanem kicsit ordenáré.

► Nagyon nem happy endes a történet, a naivság nincs ott a végén. Ennyire üresnek és kiábrándultnak látod az embereket?

*KK:* Az emberek életét igen. Valamiféle üresség van. Mindez kapcsolatban áll egyfajta fókuszproblémával. Nagyon érdekelt, hogy a szereplők mire tudnak figyelni és mire nem. Hogyan csúszik el sok minden, hogyan nem tudnak figyelni a fontos dolgokra. A szülők agya teljesen máshol van, egymáson, a saját csődjükön, a devizahiteleiken, és eközben nem tudnak figyelni a gyerekeikre. Valamiféle érzéketlenség vagy üresség érzés, ami kialakul ebből. Kiugrik a lányuk az ablakon, és hirtelen nem tudnak vele mit kezdeni, mert tíz éve nem szóltak hozzá normálisan.

De ugyanilyen fókuszproblémát okoz az, hogy huszonnégy órában rá vagyunk csatlakozva az internetre, amely felhígítja az életünket. Fel se fogjuk, hogy milyen szinten változtatta meg ez a mindennapjainkat. Az internet miatt hatalmas ingertúltengésben élünk, ma egy nap százszor annyi információt kapunk, mint száz évvel ezelőtt. Az, hogy százszor annyi sokkoló, abszurd, nevetséges, feldolgozhatatlan dolgot kell befogadnunk nap, mint nap, megváltoztatta magának a világnak a befogadását. Mások lesznek az igényeink: minek ismerni évszámokat, ha minden fenn van a Wikipédián, minek pontosan odaérni valahova, ha dobhatok egy üzenetet, hogy kések tíz percet. Rengeteg ember, aki az interneten ismerkedik, nem akar találkozni a másikkal, mert ha a dolog valódivá válik, ki kell rakniuk magukat, kockáztatniuk kell. Könnyebb egy géppel beszélgetni, és egy elképzelt világban élni.

► Egy álomvilágban, mint az alvók. A sok alvó, akik között semmi dolog. Vagy azért van valami?

*KK:* Nem tudok semmi hangzatosat mondani. Ezt az előadást nagyon jó volt megcsinálni, mindenki segítette, támogatta a másikat. Jó csapat lettünk, figyeltünk egymásra. Szerintem ez egy nagyon különleges dolog.

Hodászi Ádám