Somló István Kaposváron született 1946. november 19-én. 1966-ban szerződött a Miskolci Nemzeti Színházhoz. Negyvenhat éve volt tagja a társulatnak, s ez idő alatt számtalan szerepben ismerhette meg a közönség. Karakterszínész, kiváló epizodista. A színikritikák gyakran említik dicsérőleg a szereplők között.
Minden műfajban otthon volt, felsorolhatatlanul sok szerepet játszott vígjátékokban, drámákban, musicalekben, rockoperákban, gyerekdarabokban, abszurdokban. 2007-ben Miskolc város önkormányzata Déryné-díjjal tüntette ki.
Utolsó szerepe Buldeó volt A dzsungel könyve című musicalben, Miskolcon.
Somló Istvánt a Miskolci Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés.
*Fontosabb szerepei:*
Shakespeare: Makrancos hölgy (Hortensio)
Shakespeare: Hamlet (Rosencrantz, első sírásó)
Shakespeare: Rómeo és Júlia (Benvolio)
Shakespeare: Szentivánéji álom (Vackor mesterember)
Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (Fabio)
Schiller: Haramiák (Spielberg)
Scserbacsov: Dohányon vett kapitány (Anton Szvinyin)
Hacks: Amphytrion (Mercurius)
Baum: Óz, a nagy varázsló (Madárijesztő)
Molnár: Liliom (Rendőrkapitány, égi fogalmazó)
Rostand: Cyrano de Bergerac (Le Bret)
Milne: Micimackó (Tigris)
Hubay: Egy szerelem három éjszakája (Henker százados)
Kardos–Victor: Villon és a többiek (Regnier)
Beckett: Godot-ra várva (Lucky)
Lévay: Elisabeth (Rauscher bíboros)
Muszty–Dobay: MacVedel, a kalózkísértet (MacVedel)
Weöres Sándor: Holdbeli csónakos (Vitéz László)
Neil Simon: Pletykák (Ken)
Moliere: Scapin furfangjai (Scapin)
Gozzi: A Szarvaskirály (Brighella)
Schwajda: Lúdas Matyi (Galiba)
Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása (Tanár)
Steinbeck: Egerek és emberek (White)
Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (Ferdinánd főherceg)
Tömöry–Korcsmáros–Horváth: Csizmás kandúr (Király)
Rákos–Bornai: A mumus (Szvetozár)
Dobozy–Korognai: A tizedes meg a többiek (Dunyhás)
Thomas–Aldobolyi Nagy–Szenes: Charley nénje (Brasett, szolga)
Collodi–Litvai: Pinokkió (Meggyesorrú)
Lindsay–Crouse–Rodgers–Hammerstein: A muzsika hangja (Franz, Inas)
Szüle–Walter–Harmath: Egy bolond százat csinál (Lokáltulajdonos, I. rendőr)
***
„Az előadásnak messze kimagaslóan Somló István Scapin alakítása kölcsönöz kiemelkedő értékeket. Geronte (Hídvégi Elek) elverése például olyan színészi bravúr, amit ritkán lát az ember mai színpadokon” (Scapin furfangjai – Gyöngyösi Gábor, Napjaink)
„Somló István Scapinja nem meglepetés, erre lehetett számítani: a keretjáték fáradt hőse, a kicsattanó életerejű Scapin, aztán a sokhangon eljátszott rablóbanda nagyszerű bolondozási lehetőség /gondolja a néző, valójában nem könnyű színészi feladatról van szó. (Scapin furfangjai – Kiss József, Déli Hírlap)
„Ő a főmozgató. Somló István alakítása kicsit felidézi Cipollát, aki vissza is él gonosz erejével, de a diktátorokat, pojácákat is, akik szerepjátszásukban nem ismernek mértéket. Félelmetes, összességében izgalmas alakítás. (A Szarvaskirály – Horpácsi Sándor, Észak-Magyarország)
„Somló István kifogástalan mágust formál: minden tekintetet magára parancsol, s a néző boldogan engedelmeskedik.” (A Szarvaskirály – Kocsis Attila, Déli Hírlap)
„Az önirónia Somló Istvánnál teljesedik ki igazán: ez a király magán szórakozik, az osztozás és az ezzel járó lemondás kényszerének nyűgösségén. Azon, ahogyan önzéssé válik a ragaszkodás.” (Csizmás kandúr – Bujdos Attila, Észak-Magyarország)
„Kétségtelen, hogy Vitéz Lászlóé a hálásabb szerep, Somló István komikusi kvalitásai kitűnően érvényesülnek. Alakítása érett, meseillúziót is keltő.” (Holdbeli csónakos – Horpácsi Sándor, Heti Hírnök)
