A Jászai-díjas művésztől, akit január 3-án ért a halál, az Újszínház társulata nevében Dörner György igazgató búcsúzott. Arról beszélt, hogy Helyey László az egyik legkedvesebb barátja volt, és felidézte azt az időszakot, amikor a Nemzeti Színházban együtt kezdték pályájukat az 1970-es évek végén.
"Ilyen adottságú, ilyen tehetségű és ilyen orgánumú színész százévenként egy, ha születik" - emlékezett a művészre Dörner György, aki végül Reményik Sándor Halotti beszéd a hulló leveleknek című versével búcsúzott a színésztől.
Helyey Lászlót a római katolikus liturgia szerint Jelenits István piarista szerzetes búcsúztatta. Beszédében a színészi munka szépségéről, a művészet erejéről szólt, arról, hogy vigasztalásra, bátorításra lelhetünk általa. Kiemelte: művészembernek lenni azt jelenti, hogy különös tehetséget kap valaki ahhoz, hogy időtlen módon tudjon megszólalni, és az emberi létnek a tágasságát, gazdagságát valósággá tegye olyan emberek számára is, akik maguktól ezt az utat nem tudnák bejárni.
A szertartás elején felvételről Helyey László hangján a Berlin felett az ég című film induló sorai szólaltak meg. A színésztől családja és barátok, pályatársak búcsúztak egy-egy verssel, emlékek felidézésével. Helyey László fiatal éveire volt főiskolai osztálytársa, Maszlay István emlékezett, aki felolvasta osztályfőnökük, Békés András levelét is.
A szertartáson Helyey László leánya Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című művét mondta el, Kiss Mari színművész Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért című művét adta elő. Az emlékezések sorát Bodza Klára népdalénekes, énektanár előadásában az Ave Maria zárta.
Helyey Lászlót később, szűk családi körben helyezik örök nyugalomra.
Kapcsolódó
