2013. január 2. Életének 65. évében elhunyt Koroknay Géza színész.

Koroknay Géza 1948. szeptember 29-én született Budapesten. 1972-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Színészi pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, 1974 és 1976 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1976-tól a Pannónia Filmstúdió, majd annak átalakulása után az utód Magyar Szinkron- és Videóvállalat munkatársaként dolgozott.

Az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronszínésznek számított, hatszáznál is több filmben működött közre. Jellegzetes hangja nemcsak tévé- és mozifilmekben, sorozatokban, hanem különféle dokumentum- és reklámfilmekben is hallható volt, s gyakran vállalt narrátori feladatokat is.

2013. január 4. Életének 88. évében elhunyt Szoboszlay Sándor színész, Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész, a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja.

Szoboszlay Sándor Dömösön született 1925. március 22-én. A Színművészeti Akadémiát 1954-ben végezte el, 1956-tól a Békés Megyei Jókai Színház, 1972-től a Vidám Színpad, 1974-től 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig a Veszprémi Petőfi Színház művésze volt.

Szoboszlay Sándor veszprémi színészként tett szert országos hírnévre, számos filmben a magyar színjátszás legnagyobbjaival szerepelt együtt és nyújtott emlékezetes alakításokat, így például az István királyban, a Nagyenyedi két fűzfában vagy az Özvegy és a lánya című filmben.

A színművész pályafutását, életművét tavaly nyáron a Magyar Érdemrend Középkeresztje kitüntetéssel jutalmazták.

Szoboszlay Sándor ereje, lénye, legendás, karizmatikus egyénisége összefonódott a veszprémi színház történelmével - áll a színház közleményében. Hozzátették: hosszú évtizedeken át volt vezető és meghatározó színésze a teátrumnak. Ő volt Baradlay Richárd A kőszívű ember fiai című darabban 1961-ben vendégművészként, majd alapító tagja lett a Petőfi Színház önálló társulatának.

2013. január 16. 93 éves korában elhunyt Bakó Márta színész, a József Attila Színház társulatának örökös tagja.

Bakó Márta 1920. április 9-én született Budapesten. 1942-ben végzett a Színművészeti Akadémián. Elsőként a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek 1945-ig volt tagja. Az 1946/47-es évadban a Vígszínházban szerepelt, 1947-től 1954-ig azonban – politikai okokból – nem kapott feladatot egyetlen színházban sem. 1951-ben kitelepítették. 1954-ben kapott újra szerződést: a József Attila Színházban. 1955-től 1956-ig a kecskeméti Katona József Színház, 1956-tól haláláig pedig a József Attila Színház társulatának tagja volt. 2006-ban lett a színház örökös tagja.

Számos mozi- és tévéfilmben szerepelt, a Színházi Adattár 83 bemutatójáról tud. "Tragikai tehetségnek indult, rendhagyó alkata miatt azonban mindig karakterszerepekben foglalkoztatták" – írja róla a Színházművészeti Lexikon, amely főbb szerepei között Oinonét (Racine: Phaedra); York hercegnét (Shakespeare: III. Richárd) és a Nagyasszonyt (Bródy: A tanítónő) említi. Pályáját idős korában is folytatta. Utolsó jelentős szerepeit Horváth Csaba Éjjeli menedékhely előadásában, illetve Zsótér Sándor Hamlet rendezésében játszotta, amelyben a Színészt alakította.

Életéről könyvet írt: Rosszkor születtünk című kötete 1991-ben jelent meg. 1980-ban Szocialista Kultúráért díjjal tüntették ki. A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét 1995-ben kapta meg. 1994-ben kapta meg a Gobbi Hilda által alapított, az epizodisták számára odaítélt Aase-díjat. A József Attila Színház nívódíját 2005-ben kapta meg.

2013. január 16. Súlyos betegség után életének 75. évében elhunyt Csép Sándor erdélyi televíziós szerkesztő, drámaíró, az erdélyi magyar közélet jeles személyisége.

Az aradi születésű Csép Sándor 1962-ben lelkészi diplomát szerzett a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, aztán 1968-ban a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán diplomázott. Újságírói pályafutását a kolozsvári rádiónál kezdte, majd a román televízió bukaresti magyar szerkesztőségében folytatta. 1985 és 1990 között a Korunk? folyóirat munkatársa, 1990-től nyugdíjazásáig a kolozsvári rádió és televízió magyar szerkesztőségét vezette.

Televíziós szerkesztőként a kalotaszegi "egykézésről" (a csupán egy gyermek vállalásáról) készített nagy hatású dokumentumfilmet. A népességfogyással nemcsak újságíróként foglalkozott, hanem elindította az Áldás-Népesség Mozgalmat, amellyel a gyermekvállalási kedvet próbálta serkenteni.

2013. február 10. Életének 77. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Kézdy György színész, Jászai Mari-díjas, Érdemes művész.

Naivaként indult a karrierje, később karakterszerepeket játszott, például a Madách Színház híres Hamlet előadásában a Színészkirálynét alakította. 1979-ben érdemes művész kitüntetéssel ismerték el munkásságát.

2013. április 6. Elhunyt Löffler István, a Madách Kamaraszínház legendás művészeti titkára.

Löffler István 1939. január 29-én született. 1959-től, húszéves kora óta volt a Madách Színház tagja. Ez volt első és egyben utolsó munkahelye, 2003-ban innen ment nyugdíjba.

Löffler István színpadi díszítőként évekig a legnehezebb fizikai munkát végezte, az állandó létszámhiány miatt szinte éjjel-nappal a színházban volt - emlékezett meg róla Götz Béla díszlettervező. "Intelligenciája, színházszeretete és zenei műveltsége - különleges operafelvételeit a Bartók Rádióban mutatta be - hamarosan kiemelte őt társai közül" - idézte fel a díszlettervező.

Mint írta, először helyettessé, majd színpadmesterré nevezték ki. Olyan csapatot épített maga köré, amely őt nem főnöknek, hanem szinte családfőnek tekintette. Amikor 1977-ben megüresedett a Madách Kamara Színház művészeti titkári széke, Ádám Ottó Löffler Istvánt nevezte ki a feladatra.

2013. április 2. Életének 84. évében meghalt Bartha Alfonz, az Operaház nyugalmazott, Liszt-díjas magánénekese.

Bartha Alfonz 1929-ben született a Bács-Kiskun megyei Madarason. Énektanulmányait Baján, Pilinszky Zsigmond irányításával kezdte, majd 1950 és 1953 között a Magyar Rádió Énekkarának egyik alapító tagja volt. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1955-ben diplomázott Révhegyi Ferencné és Luigi Renzi növendékeként. Előbb a Debreceni Csokonai Színház, majd 1959-től a Magyar Állami Operaház magánénekese volt.

A lírai tenor évtizedeken keresztül a Magyar Állami Operaház vezető Mozart énekese volt, majd jóval nyugdíjba vonulása után is visszajárt a színházba, kisebb karakteralakításokkal örvendeztetve meg a közönséget.

Az országos ismertséget az 1960-as Erkel Énekverseny I. helyezése hozta meg számára. Bartha Alfonzt Réti József mellett az 1960-as 1970-es évek kiemelkedő lírai tenorjaként tartották számon. Repertoárján elsősorban Donizetti, Mozart és Rossini szerepek voltak, emlékezetes alakítás nyújtott például a Lammermoori Lucia Edgardójaként vagy A varázsfuvola Taminójaként.

2013. május 2. Életének 74. évében meghalt Bor József, a Győri Nemzeti Színház örökös tagja, Jászai-, Erkel- és Szent István-díjas rendezője, egykori igazgatója.

Bor József 1939. szeptember 28-án született Orosházán, már gyermekkorában diákszínjátszóként tevékenykedett. A Békés Megyei Jókai Színház segédrendezője volt 1958 és 1963 között, ezt követően a szolnoki Szigligeti Színházban rendezett 1963-tól másfél évtizeden át.

Dolgozott Debrecenben a Csokonai Színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban, a Budapesti Gyermekszínházban, Kecskeméten a Katona József Színházban és a volt az egykori Jugoszláviában is. 1978-ban lett a győri Kisfaludy Színház zenei tagozatvezetője, majd 1983-tól 1992-ig igazgatója. 1982-ben színházelmélet szakon szerezte meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.

Pályáját elsősorban zenés darabok színpadra állítása jellemezte, nevéhez köthető az operajátszás hagyományának megalapozása Győrben. Mintegy kétszáz rendezése közé tartozott a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (1979), a Rigoletto (1982), A cigányprímás (1986, 1987), a Nabucco (1989), A kassai polgárok (1991) és a Tosca (1991, 2003).

2013. május 3. Életének 82. évében elhunyt Karna Margit színész, a vajdasági magyar színjátszás jelentős alakja, „a szép beszéd királynője”.

Karna Margit Kishegyesen született. Pályáját a topolyai járási magyar színházánál kezdte 1949-ben, amely utazó társulatként működött. Tíz évvel később a szabadkai Népszínházhoz szerződött, és 1988-ig - nyugdíjba vonulásáig - a színház meghatározó egyénisége volt. A „szép beszéd királynőjének” is nevezett Karna Margit Életjel-esteken, iskolákban és különböző rendezvényeken is népszerűsítette a magyar kultúrát.

Pályája során számos elismerésben részesült. Többek között a Szerbiai Drámaművészek Szövetségétől színészi díjakat és elismerő oklevelet, a vajdasági színházi találkozókon számos színészi díjat kapott. Elismerésben részesült a III. Pécsi Országos Színházi Találkozón is. Valamint megkapta a Színikritikusok díját Budapesten, életműdíjat kapott a 2003-ban Kisvárdán megrendezett Határon Túli Magyar Színházak fesztiválján. Tavaly a Külhoni Magyarságért Díj egyik kitüntetettje volt.

2013. május 22. 61. életévében, hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Mátyás Irén, a Zsámbéki Színházi Bázis igazgatója.

Mátyás Irén Nyírbátorban született, 1953-ban. Debrecenben tanult, az Alföld Színpadon amatőr színjátszó volt. A Zsámbéki Szombat programsorozatot férjével, Bicskei Gáborral hozták létre 1983-ban. 1990-ig együtt irányították az egyre népszerűbb alternatív, nyári játszóhelyet, férje halála után egyedül vezette az intézményt, amely 1995-ben alakult hivatásos önkormányzati nyári színházzá. Számos tematikus fesztivált hozott létre, kurzusokat szervezett, a határon túli színházi műhelyeknek és a magyar független színház meghatározó alkotóinak biztosított találkozási és bemutatkozási lehetőséget. A Zsámbéki Színházi Bázis mindenféle politikai támogatás nélkül működött, néhány kivétellel minden évben bizonytalan volt, hogy egyáltalán létrejöhet-e az évad. Hogy mindig létrejött, az Mátyás Irén fáradhatatlan munkájának az eredménye. Munkáját Kiváló Népművelő-díjjal, Podmaniczky-díjjal és Amfiteátrum-díjjal ismerték el.

"Az elmúlt harminc évben nagyon fontos dolgok történtek, s mindennek össze kellett volna állnia egy jól működő folyamattá. Összekapcsolódnia a turizmussal, a műemlékvédelemmel, a színház-, a kultúra- és múzeumfejlesztéssel, mindennel. Létrejöhetett volna egy ilyen központ, pár percre a fővárostól, példaszerű megoldásokkal. Miközben jelentős turizmusfejlesztési és egyéb pályázatokon osztogattak jelentéktelen dolgokra nagy pénzeket, a zsámbéki színházat, amely évtizedeken át bizonyította, hogy turisztikai fejlesztés szempontjából is működőképes lenne, évről-évre nulla forintról kell kitalálni – miközben óriási értékek voltak és vannak itt" – mondta a 2012 őszén vele készített interjúnkban, amely a Színház.neten olvasható.

"(…) A színházért folytatott reménytelen küzdelembe betegedett bele. Irénke, hiszen így hívta őt mindenki, egy színházi harcos volt. (…) Meggyőződéses lokálpatrióta volt, a városáért harcolt, hogy az évtizedes hagyománynak megfelelően, amelyet férjével, Bicskei Gáborral együtt keltettek életre, Zsámbék a kortárs színház egyik vidéki fellegvára legyen. A szélsőséges politika ott nyírta, ahol csak bírta. Nemcsak, hogy nem támogatták, de állandóan zaklatták. Ő nem ártott senkinek, épp ellenkezőleg, egyedül teremtette meg lakóhelye országos hírnevét. (…) A magyar színházi avantgárd színe-java fordult meg fesztiválján az elmúlt három évtizedben. Sokan jártunk oda, sokat köszönhetünk Irénkének. A magyar színház köszönhet sokat. Csak remélhetem, hogy a magyar színházi szakma legalább most elismeri ezt a nagyszerű asszonyt, aki annyit tett a kortárs színház vidéki elfogadásáért. Csak remélhetem, hogy az oly hálátlan politikai közösség majd egy napon megérti, hogy ki volt Mátyás Irén, és posztumusz díszpolgári címet adományoz neki, és egy dísztáblát valahol a városban. (…)" – búcsúztatta Schilling Árpád Mátyás Irént.

2013. május 24. 71 éves korában elhunyt Harangozó Márta újságíró, művészettörténész

Harangozó Márta Vörösberényben született 1941. november 9-én. Művészeti íróként, kritikusként - 1965-től, az ELTE bölcsészkarának elvégzésétől kezdve - évtizedeken át az Esti Hírlap vezető munkatársa volt, ahol elsősorban képzőművészeti és színházi kritikákat írt.

Számos más lapnál is dolgozott, egyebek mellett a Pesti Riport olvasószerkesztője, majd vezető szerkesztője volt.

2013. május 27. Életének 93. évében elhunyt Bárdy György színész, Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész.

Bárdy György május 26-án töltötte be 92. életévét. Haláláig a Vígszínház társulatának tagja volt, utoljára 2008-ban lépett fel az Egy csók és más semmi című előadásban.

Bárdy György 1921-ben született Budapesten. Már tizenhárom évesen a helyi református templom kertjében lépett fel saját színjátszó csoportjával. Várkonyi Zoltán, a neves színész és rendező véletlenül látta meg a 16 éves fiút egy előadásban, és megígérte: le fogja szerződtetni majdani társulatához. 1945-ben le is szerződtette a frissen alakult Művész Színházba. Elsőnek Grumio szerepét kapta a Makrancos hölgyben. A színházi előadások után rendszeresen fellépett a Casanova és az Arizona Irodalmi Varietében, ahol óriási sikerrel parodizálta Csortost, Latabárt, Jávort.

1946-ban Jób Dániel szerződtette a Vígszínházba, ahol 1949-ig játszott. 1949-51-ben a Vidám, 1951-től 1958-ig a Madách, 1958-59-ben a Nemzeti Színházban lépett fel, majd három évig erdészként dolgozott. 1962-ben a kecskeméti Katona József Színházban folytathatta pályáját. 1964-ben újra a Vígszínház művésze lett.

Emlékezetes szerepe volt Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Bicska Maxi (Brecht-Weill: Koldusopera), Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom), Oscar (Neil Simon: Furcsa pár). Színházi fellépésein kívül több mint 60 film- és tévészerepben nyújtott felejthetetlen alakítást. Legnagyobb sikere a Jumurdzsák volt az 1968-ban bemutatott Egri csillagokban, de játszott a Valahol Európában, A csodacsatár, A tettes ismeretlen, a Ripacsok és a Retúr című filmekben. Sokat szinkronizált: az ő hangján szólalt meg például Máris szomszéd is a Mézga családban.

1958-ban Jászai Mari-díjat kapott. 1983-ban érdemes művész lett. Ugyanebben az évben nyerte el az Ajtay Andor-emlékdíjat. 1991-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével tüntették ki. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét kapta, 2000-ben kiváló művész lett. 2003-ban a 34. Magyar Filmszemle életműdíját kapta. 2005-ben Kispest díszpolgárává választották. 2006-ban ismét megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal. 2008-ban elnyerte a Gundel Művészeti Díjat.

2013. május 29. 55 éves korában elhunyt Tóth-Tahi Máté, Jászai- és Szent István-díjas színész, a Győri Nemzeti Színház egykori tagja.

Tóth-Tahi Máté Budapesten született, 1958. július 28-án. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1980-ban a kecskeméti Katona József Színházhoz, majd 1982-ben a József Attila Színházhoz szerződött. 1984-ben lett a győri Kisfaludy Színház tagja, amelynek hosszú évekig volt meghatározó tagja.

Bemutatkozó szerepe Georges Feydeau: A női szabó című bohózatában Etienne volt. Drámai és vígjátéki szerepek egyaránt fémjelezték repertoárját. Főbb szerepei: Hlesztakov (Gogol: A revizor); McMurphy (Kesey–Wasserman: Kakukkfészek); Leopold Mária (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő); Lord Frank Babberley (Thomas: Charley nénje); Julien (Barillet-Grédy: A kaktusz virága); Schneider Mátyás (Nóti-Zágon-Eisemann: Hyppolit a lakáj; Mágnás Miska (Szirmai: Mágnás Miska); Gajev (Csehov: Cseresznyéskert); Oscar Madison (Neil Simon: Furcsa pár); Bakter (Rideg: Indul a bakterház); A kövér hajótörött (Mrozek: A nyílt tengeren); Prézli (Fenyő-Novai-Böhm-Korcsmáros: Hotel Menthol).

2013. június 6. 87 éves korában elhunyt Divéky Zsuzsa, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott, címzetes magánénekese.

1951-től volt a Magyar Állami Operaház tagja. Az ott és az Erkel Színházban töltött 35 év alatt az operairodalom teljes skáláján mozgott. Szerepei közül kiemelkedik A varázsfuvola harmadik hölgye, A sevillai borbély Lamberto Gardelli vezette felvételének Bertája, Melis Györggyel, László Margittal és Réti Józseffel. Renata Scotto, Placido Domingo, Giulietta Simmionato és más vendégszereplő világnagyságok budapesti partnere volt.

Divéky Zsuzsa az első magyar operaénekes volt, akit meghívtak a Bayreuthi Ünnepi Játékokra, ahol tíz éven át volt szólamvezetője a rangos fesztiválkórusnak.

2013. június 20. Életének 83. esztendejében elhunyt Fekete András színész, a Pécsi Nemzeti Színház társulatának egykori tagja.

Fekete András 1956-ban végezte el a Színház-és Filmművészeti Főiskolát, majd egy évig az egri Gárdonyi Géza Színházban játszott. Ezután a szolnoki Szigligeti Színházban, majd 1959-től a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozott. 1982-ben visszatért Szolnokra, nyugdíjazásáig a Szigligeti Színház társulati tagja volt.

Számos jelentős televíziós és mozifilmben játszott, nyugdíjasként is vállalt szerepet a Janus Egyetemi Színházban és a Pécsi Nemzeti Színházban is. Utoljára színpadon A kétfejű fenevad című előadásban láthatta Fekete Andrást a közönség a Pécsi Nemzeti Színházban, a 2011/2012-es évadban.

2013. június 22. 89 éves korában elhunyt Lohinszky Loránd színész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház társulatának egykori tagja, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet nyugalmazott tanára.

"Mélységes megrendüléssel búcsúzunk Lohinszky Loránd érdemes művésztől (1924. július 25., Kolozsvár – 2013. június 22., Marosvásárhely) aki rövid, de méltósággal viselt szenvedést követően nyolcvankilencedik életévében az öröklétbe távozott.

Az erdélyi színjátszás nagymestere. (…) 1950-ben, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet első végzett évfolyamán szerzett oklevelet Kolozsváron. Azonnal a Marosvásárhelyi Székely Színházhoz szerződött, ahol példaértékű, nagyszerű pályafutást élt meg. Társulatához karrierje során végig hű maradt, miközben életművét vendégjátékok, rendezések és jelentős hazai, valamint anyaországi filmszerepek is gazdagították: Udvardi (1972, Nincs idő), István (1974, Holnap lesz fácán), Török János (1976, Apám néhány boldog éve), Páter gvárdián. (1992, Ábel a rengetegben), Lukács (1996, Retúr). 1954-től a Marosvásárhelyre áthelyezett Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanáraként segítette számos színésznemzedék kibontakozását.

(...) Munkásságát számos elismeréssel, díjjal jutalmazták, melyek közül a legjelentősebbek az érdemes művész titulus – 1964, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje – 1995, a Magyar Művészetért Emlékérem – 1996, UNITER életműdíj - 2000, díszdoktori cím, Nemzeti Színházi és Filmművészeti Egyetem, Bukarest – 2005, Románia Csillaga, tiszti fokozat – 2005. (…)" (A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház - Tompa Miklós Társulat gyászközleménye)

2013. július 17. 83 éves korában elhunyt Ferenczi Jenő színész, a Szabadkai Népszínház és az Újvidéki Rádió színészegyüttesének egykori tagja.

Ferenczi Jenő 1930. november 14-én született Újvidéken. Tanulmányait is szülővárosában folytatta. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán földrajz szakos tanári képesítést szerzett (1966-1974). 1955-ig magasan szakképzett kéményseprő mesterként dolgozott, 1985-től stílbútorjavítással, elsődlegesen azonban színművészettel foglalkozott.

Színművészi pályája során rengeteg szerepet játszott és számtalan hangfelvételt készített. 1947-ben az újvidéki József Attila Kultúrkörben amatőrként kezdte színészi pályafutását, 1949-ben rendezői tanfolyamon vett részt, egy ideig a Szabadkai Népszínházban játszott, majd az Újvidéki Rádió színésze lett, innen ment nyugdíjba 1990-ben.

2013. július 19. 78 éves korában elhunyt Nagy Ferenc, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas nyugalmazott karmestere.

Nagy Ferenc 1935. július 18-án született Budapesten. Tanulmányokat folytatott a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd Sándor Renée (zongora), valamint Sugár Rezső (zeneszerzés) tanította. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezető szakán Vásárhelyi Zoltán növendéke volt. 1959-től egy éven át a Honvéd Művészegyüttes korrepetitora, karmestere volt. Ezt követően négy esztendeig a fővárosi Petőfi Színházban tevékenykedett, majd a Pécsi Nemzeti Színház és Filharmonikus Zenekar zeneigazgató-karmesteri tisztét töltötte be.

1970-ben lett a Magyar Állami Operaház együttesének tagja: Verdi A végzet hatalma című operájának dirigálásával debütált a dalszínházban. Repertoárján Puccini, Mozart, Donizetti, Csajkovszkij, Gounod, Erkel, Beethoven legnépszerűbb művei szerepeltek. Dalszínházi munkássága mellett irányította a Színház- és Filmművészeti Főiskola, valamint a Táncművészeti Főiskola zenei tanszékét is. A közlemény szerint aktív pályafutásának lezártáig Nagy Ferenc az Operaház legmegbízhatóbb repertoárkarmestere volt.

2013. augusztus 8. Életének 87. évében elhunyt Bogáthy Mihály, New Yorkban élő magyar színész, rendező.

Bogáthy Mihály Orosházán született 1926-ban. A Magyar Színházművészeti Lexikon adatai alapján a Vígszínháznál kezdte pályáját 1945-ben. 1946–47-ben a Medgyaszay Színház tagja volt mint színész és segédrendező. 1947–1950 között az Optimista Kabaréban játszott, ezt követően a Déryné Színház tagja volt. 1956-ban nyugatra távozott, New Yorkban telepedett le. Partnere volt többek között Karády Katalinnak és Szörényi Évának. 2013. augusztus 8-án itt érte a halál.

Egyaránt játszott drámát és operettet, volt bonviván és jellemszínész. 1958-tól a New York-i Petőfi Színpad tagja volt, majd különböző amerikai magyar társulatokban játszott.

2013. augusztus 13. Életének 72. évében elhunyt Vukán György Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zongoraművész.

Vukán György 1941. augusztus 21-én született Budapesten. Orvos édesapja Kőszegen alapított kórházat, Vukán ott töltötte gyermekkora egy részét. Háromévesen derült ki, hogy abszolút hallása van, a zongorán ekkor már könnyedén eljátszotta a hallott dallamokat. Nyolcesztendős zeneiskolásként lépett először közönség elé.

A Zeneakadémiára tizennégy évesen, egy zongoraverseny megnyerése után felvételi nélkül került. Tanulmányait a középiskolával párhuzamosan fejezte be, majd fogorvosi diplomát is szerzett, kitűnő eredménnyel. 1965-től másfél évtizedig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszakának tanára volt. 1985-ben megalapította a Creative Art Ensemble-t, amelynek egy személyben volt karmestere, művészeti vezetője és komponistája, s amelyből később több formáció is kinőtt. Vukán György többféle felállásban is koncertezett.

Több mint hatvan éven át szerepelt a pódiumon és számtalan műfajban kipróbálta magát. Írt operát (Fekete Advent), több balettzenét (a Derby címűt A lovakat lelövik, ugye című regény nyomán), szimfonikus versenyműveket, mintegy 80 dalt, 150 zsoltárt, és II. János Pál pápa látogatására misét. Mintegy 150 film zenéjét szerezte, így Bacsó Péter (A tanú, Megint tanú, Ki beszél itt szerelemről?, Te rongyos élet, Hamvadó cigarettavég) és Fábri Zoltán (141 perc a befejezetlen mondatból, Magyarok, Az ötödik pecsét) alkotásaihoz, de komponált zenét tévésorozathoz (Linda), rádiójátékokhoz és színházi darabokhoz is, s ő játszotta a Szomszédok című teleregény főcímdalának zongoraszólamát.

1978-ban Balázs Béla-, 1990-ben Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki, 1998-ban megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztjét, 2012-ben pedig megkapta a Kossuth-díjat. Művészeti tevékenységét Szabó Gábor-, Artisjus- és Gramofon-életműdíjjal is elismerték.

2013. augusztus 27. Életének 73. évében elhunyt Pető Béla, a Vígszínház egykori legendás művészeti titkára.

"Sok helyen megfordult pályája során. Természetesen eredetileg színész szeretett volna lenni, de rájött, hogy nem ehhez van tehetsége, hanem ahhoz, hogy emberekkel bánjon, és íróasztal mögül segítse színművészetünket. A színészszakszervezetnél megtanulta, hogyan működik a színház egésze, milyen az üzemmenet. Így régi álma vált valóra akkor, amikor Várkonyi Zoltán művészeti titkárnak hívta a fénykorát élő Vígszínházba. (…) A pszichésen megterhelő munka megviselte egészségét, lelkiismeretessége, az állandó stressz kikezdte szívét. De még nyugdíjba vonulása után is bármikor fordulhattak hozzá segítségért, szakmai tanácsért, soha nem utasított el senkit.

2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. (…)." (Magyar Színházi Társaság)

2013. szeptember 9. 66 éves korában elhunyt Miklós Tibor dalszövegíró, fordító, a Rock Színház alapítója és igazgatója, a Magyar Zeneszerzők Egyesülete (MZE) elnökségi tagja.

Miklós Tibor a Generál együttes szövegírójaként tűnt fel, nevéhez fűződik a hazai rock-opera megteremtése és csaknem valamennyi jelentős alkotásának librettója, így például a Sztárcsinálók, A krónikás, a Légy jó mindhalálig, az Anna Karenina, a Kiálts a szeretetért!, a Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjai című mesejáték, valamint a legutóbb, a néhány hete bemutatott, Beatles-dalokból összeállított musical szövegkönyve is.

Miklós Tibor állította össze az egyedülálló forrásmunkát, a világ teljes musicaltermését bemutató, Musical című lexikont.

Munkásságát Huszka Jenő-díjjal, Artisjus Életmű-díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és Nádasdy Kálmán-díjjal ismerték el.

2013. szeptember 9. Elhunyt Budai Katalin színikritikus, szerkesztő, a Színházi Kritikusok Céhének tagja.

Dr. Budai Katalin az ELTE magyar-angol szakát végezte el, majd az ELTE Esztétika Tanszékén és a Színházi Intézetben két éves doktori képzésen (tudományos továbbképzési ösztöndíjban) vett részt. Az Akadémiai Kiadó szerkesztője lett, ezzel párhuzamosan írt irodalomról, színházról. Első publikációja még egyetemista korában, 1975-ben, a Színház című folyóiratban jelent meg. 1988-tól a Film-Színház-Muzsika című hetilap munkatársa, majd 1994-ig a Magyar Napló kritikai rovatának vezetője. 1998-2000 között a Frankfurti Könyvvásár magyar jelenlétének programszervezője, 2000-től a kulturális tárcák irodalmi ügyekért felelős köztisztviselője volt.

2013. szeptember 23. Elhunyt Gulyás Sándor karmester, a Győri Nemzeti Színház társulatának örökös tagja

"Kortalan volt, pályája végéig ugyanazzal az energikus, teljes odaadással vezényelt, mint fiatalabb korában. Kiváló zongora tudása, jó hallása humorérzékkel párosult, munka közben jól tudta oldani az óhatatlanul adódó feszültségeket. Nagyon szerette, amit csinált, ez mindig sugárzott róla" - írja a színház honlapján közzétett búcsúztatójában Vagyon István zeneigazgató.

2013. október 18. Életének 62. évében elhunyt Ferencz Éva, Magyar Örökség-díjjal kitüntetett énekes, színész, előadóművész.

Ferencz Éva gyergyószárhegyi székely család gyermekeként Szolnokon látta meg a napvilágot 1951-ben. A művész pályája a Magyar Televízió Röpülj páva! énekversenyének díjazottjaként indult 1970-ben, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán diplomázott. A Kaláka és a Honvéd Művészegyüttessel járta az országot, majd prózai, musical és operett műfajban aratott sikereket az ország színházaiban, 1993-tól Erdélyi Zsuzsanna Európa- és Kossuth-díjas néprajzkutatóval járta a Kárpát-medencét.

Ferencz Éva a Magyar Kultúra Lovagja, a Széchenyi Társaság díjazottja, valamint Tinódi-lant díjjal kitüntetett művész. A Pesthidegkúti Városrészi Önkormányzat 2001-ben Klebelsberg Kuno-díjjal, a II. kerületi önkormányzat pedig 2005-ben II. Kerületért Emlékéremmel ismerte el munkásságát.

2013. október 23. 59 éves korában elhunyt László Péter balettművész, a Magyar Állami Operaház volt táncos-koreográfusa.

László Pétert karrierje a Magyar Állami Operaház balettegyütteséhez kötötte. Jelentős karakterszólók megformálásában ért el sikereket, köztük Rothbart A hattyúk tavában vagy Páris a Rómeó és Júliában.

Táncművészi pályafutása mellett és után koreográfusként is többször bizonyított itthon és külföldön egyaránt. Legemlékezetesebb alkotásai közé tartozik a Vukán György zenéjére készített egész estés Derby, amelyet a Lovakat lelövik, ugye? című film ihletett, illetve a Liszt zenéjére megálmodott Rapszódiák.

Az önálló darabok mellett nevéhez fűződik több operaelőadás balettbetétjének elkészítése, része volt például a múlt évi Parsifal bemutató felújításában.

2013. december 8. Életének 83. évében elhunyt Szokolay Sándor, Kossuth-díjas zeneszerző.

Szokolay Sándor az alföldi Kunágotán született 1931. március 30-án. Zenei tanulmányait 1947-ben a legendás békéstarhosi zenei gimnáziumban, a Kodály-módszer első fellegvárában kezdte, ott is érettségizett 1950-ben. 1950-től a Zeneakadémián tanult zeneszerzést Szabó Ferenc és Farkas Ferenc tanítványaként. Békéstarhoson ösztönösen választotta a komponálást hivatásul. Két példaképe Kodály Zoltán és Németh László.

Diplomájának megszerzése után, 1957-től 1961-ig a Magyar Rádió zenei lektora és szerkesztője volt. 1966-tól 1994-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár és karvezető, valamint zeneszerzés tanszakán ellenpontot, prozódiát és zeneszerzést tanított, 1982-től egyetemi tanárként. A hetvenes évek második felében a Magyar Televízió zenei lektoraként dolgozott. 1994-ben egyetemi tanárként nyugdíjba vonult, mostanáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa volt.

Hét operát írt, közülük a Vérnász (1964) világsikert hozott, és a mai napig a legsikeresebb magyar zenedráma: tizenkilenc operaházban mutatták be. Operát írt többek között Hamletről, Szent Margitról, Sámsonról. Komponált több szimfóniát, versenyműveket, oratóriumokat, miséket, kantátákat, balettzenét, számos kamarazenét és sok kórusművet.

Szokolay Sándort 1960-ban és 1965-ben Erkel Ferenc-díjjal, 1966-ban Kossuth-díjjal, 1987-ben és 2001-ben Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki, 2002-ben megkapta a Corvin-láncot. 1976-tól volt érdemes művész, később a kiváló művész címnek is birtokosa lett. Magyar Örökség-díjjal is elismerték munkásságát 1998-ban. 2008-ban Prima-díjat, 2011-ben pedig Artisjus-díjat kapott.

2013. december 20. Életének 80. évében elhunyt Maár Gyula Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező.

Maár Gyula 1934. augusztus 2-án született Budapesten. A jómódú, de később elszegényedő budapesti polgárcsaládban felnövő fiú először az irodalom világában próbálta megtalálni a helyét. Filmes pályafutását csak harmincévesen kezdhette el, mivel "osztályidegenként" nem vették fel érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Irodalomból és történelemből szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd rövid ideig tanított. A művészet iránti vonzalma a kibontakozó filmes klubmozgalomba vitte, amelynek hamarosan egyik közismert alakja és előadója lett. Közben a Medicina Könyvkiadó lektora, majd a Magvető Kiadó szerkesztője volt, Zimre Péterrel filmforgatókönyveket írt, amelyekből egy válogatás is megjelent 1969-ben Sértődött utazás címmel. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1968-ban végzett rendezőként, s a Mafilmhez szerződött.

Első, nagyobb visszhangot kiváltó, Balázs Béla stúdiós filmjét 1971-ben forgatta Prés címmel. Három évvel később Végül című játékfilmje megkapta a mannheimi fesztivál fődíját, a következő évben pedig a touloni fesztivál legjobb rendezés díját vitte el. 1976-ban rendezte a Déryné, hol van? című filmjét. Ennek főszerepét felesége, Törőcsik Mari játszotta, aki a cannes-i filmfesztiválon a szerepért elnyerte a legjobb női alakítás díját. 1983-ban Déry Tibor írása alapján forgatta a nemzetközi sikert arató Felhőjátékot, 1986-ban készült az '50-es évek világát felidéző Malom a pokolban című játékfilmje, 1992-ben pedig Törőcsik Mari és Garas Dezső főszereplésével a Hoppá, a rendszerváltásról szóló, kiváló társadalmi szatíra, amely a 43. berlini filmfesztiválon képviselte Magyarországot. 2006-ban egy papi rendház zárt, ám gondolatilag sokszínű világát mutatta be Töredék című filmjében. 1984-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1985-ben elnyerte az újdelhi filmfesztivál különdíját. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át, 2009-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével ismerték el művészi munkáját. Életútja elismeréseként 2010-ben megkapta a Kossuth-díjat is.

2013. december 27. 101 éves korában meghalt Eggerth Márta magyar származású koloratúrszoprán énekesnő, színésznő.

Az 1930-as évek operettdívája, a zenés vígjátékok hajdani sztárja a New York városától északra fekvő Rye-ban, családja körében hunyt el csütörtökön - értesült az APA osztrák hírügynökség a hozzátartozóktól.

A szőke Carmennek, az operett Callasának nevezett világsztár Budapesten született 1912. április 17-én. Az első magyar hangosfilmek egyikében, 1930-ban Jávor Pál oldalán énekelte a címadó dalt: Csak egy kislány van a világon. Hamburgban és Berlinben is fellépett, a korabeli német filmgyártás számos zenés alkotáshoz szerződtette. Pályafutása során Eggerth Márta több mint 40 hangosfilmet készített. 1934-ben A szívem téged hív című film forgatásán ismerkedett meg férjével, Jan Kiepurával, a nála 10 évvel idősebb híres lengyel operasztárral. Az 1930-as évek álompárjának számító házaspár 1938-ban a nácizmus elől kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol második, igen sikeres karrierjüket együtt építették föl. Kiepura oldalán a Broadway-n Lehár Ferenc operai igényű operettje, A víg özvegy Glavari Hannáját több ezerszer énekelte, Robert Stolz vezényletével. 1954 és 1956 között férjével visszatértek egy időre Bécsbe, ahol a Raimund Theaterben léptek fel.

Jan Kiepura 1966-ban hunyt el. Az énekesnő-színésznő ezután két fiának, Jan Tadeusznak és Mariannak szentelte életét. De kétszer még visszatért a színpadra, 1979-ben egy Broadway-musicalben lépett föl, majd Bécsben egy Robert Stolz-revüműsor sztárja volt a Volksoperben. 1997-ben és 2001-ben egy bécsi gálaműsorban még pódiumra lépett. Részt vett a 200 éves Theater an der Wien évfordulós ünnepségén.