7óra7

Párizs, 1920
7óra7: (8/10)
Közösség: (0/10)

Párizs, 1920

2013. 11. 02. | 7óra7

Szavanna – elképzelt vidék

Tárgyszínházunk kezdetén a narrátori történetmesélés alatt Amit Drori lepkét reptet az otthonosan megvilágított „játéktér” ekkor még „becsomagolt” elemei között. A gyermekkori mesehallgatás otthonos, hátradőlt élvezetét csupán néhány nyugodni nem hagyó kérdés töri meg. Vajon mi van a színpadon elhelyezett különböző méretű és formájú rekeszekben? A lepke szárnyait az irányító jól kigyakorolt, vertikális irányú mozdulatai tartják mozgásban, vagy a törzsét képező, nyilvánvalóan ennél többre hivatott szerkezet műve ez?

Szavanna – elképzelt vidék

Az idő múlásával azonban egyre több, izgalommal és meglepetéssel teli szavannai kalandozás váltja fel a közben válaszra lelő kérdéseket. Az előadói csapat öt tagja első látásra amolyan végrehajtói személyzet, a robotállatokat szolgáló, támogatói gárda érzetét kelti. Egy Ikea-bútor összeszerelésének folyamatára a megtévesztésig hasonlító szavannai fa összeeszkábálásának lehetünk tanúi, ennek azonban a későbbiekben nincs folytatása, még ha a színpad eltérő pontjain elhelyezett további, a fát rejtőhöz hasonló rekeszek egy, a későbbiekben összeálló természeti kép elemeire is engednek asszociálni. Hamarosan elénk tárul az „elképzelt vidék”, mely a további növényzetépítésnél sokkal hatásosabb vetített háttérrel és számtalan lakóval válik teljessé. Az átállások is részei a produkciónak, a különböző világító testek, vetítővászonként is szolgáló fadobozok, kábelek, távirányítók, laptopok és legfőképpen robotállatok pozicionálása és irányítása egész egyszerű, szükséges természetességgel, a mesekönyvben való lapozáshoz hasonlóan megy végbe. A szerelés, rendezés időszakait még a műhelyhangulatot tovább erősítő rádiós muzsika is kíséri, ez azonban nem tart sokáig, a rádióból ugyanis hamarosan szöcske válik.

Szavanna – elképzelt vidék

A kezdeti tér- és szereplőfeltérképezést követően, az előadás közepe táján egyre mélyebbre kerülünk a felépített illúzióban, a szavanna állataiban pedig érzelmeket, saját akaratot, emberi gesztusokat vélünk felfedezni. Elsőként a teknős mutat az őt megelőzően debütáló állatokkal ellentétben gondolkodó, érző viselkedést. Ekkor tüstént a hasonló lehetőségeket pedzegető Én, a robot című film jut az eszembe, és bár igyekszem racionális maradni, egyre nagyobb teret engedek az álomképnek. Már-már kezdem azt hinni, egy picike agyat is sikerült a fadobozba szerelni, mely gondolat épp olyan felemelő, mint amennyire ijesztő. Később a gazella és az őt irányító előadóművész életszerű találkozásakor még több szimpátia és meghatottság termelődik a nézőtéren, főként miután a távirányító lerakását követően az állat tovább mozog, semmit sem veszítve értelmes, érző reakcióiból. Ez az a pont, ahol a teljes darab mozgatórugója, az ember és a technika (avagy a robot) találkozása konkretizálódik. A Szavanna - elképzelt vidék kétségtelenül legdrámaiabb jelenete a zongorából lett anyaelefánt halála, majd magára maradt kicsinyének veszélyes és bizonytalan útnak indulása a végtelen, ismeretlen Szavannába. Amit Drori azért osztott főszerepet az elefántoknak, mert hosszas állati viselkedéskutatás után őket találta a legkifinomultabb „halálkultúrával” rendelkező fajnak. Az elefántok gondoskodnak halottaikról, a későbbiekben pedig hozzánk hasonlóan rendszeresen látogatják elpusztult társaik sírhelyeit.

Szavanna – elképzelt vidék

Ez az előadás nem csupán egy, az újdonság és szokatlan tárgyhasználat erejére építő gyermeteg mese, annál sokkal mélyebb. Átgondolt és kemény munka eredménye. A színházi társulat Amit Drori álmát saját készítésű, belső szerkezetüket sem rejtegető, faborítású robotjaikon át kommunikálja a közönség felé, ami egy vélhetően bonyolult, több szálon futó, egymásra utalt kapcsolatrendszeren alapszik. Ugyan a színészek sosem kerülnek reflektorfénybe, a sok apró és pontos szervezési feladatot igénylő produkcióban nem is jutna idejük magukra, mégis mintha teremtményeiken át egyre jobban megismernénk őket és belső világukat. Vajon hogyan nézne ki a párizsi zongora története ötven évvel később? A „robot Szavanna” csupán egy kedves színházi játék, avagy egy természeti jövőkép, ahol sokszorosára fejlesztett iphone-ok szolgálnak majd környezetünk távirányítója gyanánt?

_(2013. október 24.)_

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr928001683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása