7óra7

Mégis beraktak a kalapba – Száraz Dénes, aki a hetedik lesz (de nem lesz)

Mégis beraktak a kalapba – Száraz Dénes, aki a hetedik lesz (de nem lesz)

2013. 08. 10. | 7óra7

Virágos kert - Száraz Dénes ► Bár belecsaphatnánk, és egyből arról érdeklődhetnénk, miért szálltál ki a sorozatból, inkább tőled is azt kérdezzük először, amit a többiektől: mire emlékszel, hogy kezdődött az egymás életét feldolgozó sorozat?

*Száraz Dénes (SzD):* Ahogy minden osztályban a döntéseknél, úgy nálunk is megvoltak a hangadók. Mindig vannak egy közösségben meghatározó személyiségek, nálunk Járó Zsuzsi, Dömötör András, Mészáros Máté, Kovács Patrícia, Jordán Adél voltak általában, akik összevesztek azon vagy egyetértettek abban, hogy mi legyen. És voltam többek között én, aki e tekintetben tejesen háttérbe vonult. Csináljuk amit mondtok – valahogy így hagytuk rájuk mi, fiúk a dolgokat, Ivánnal, Bélával, Milánnal arra sodródtunk, amerre ők mondták. Az ötlet, hogy menjünk Zsámbékra, valahogy így születhetett. Egyszer csak azon kaptam magam, egy évvel a diplomaosztó után, hogy újra az osztályban vagyok és valamiféle kajarecepteket kell mondanom egy asztal mögött ülve az osztálytársaimmal, miközben abszolút nem tudok főzni! Bajban voltam, mert sorra vettem, mit tudok csinálni. Mondjuk hidegtálat... profin tudok egymás mellé tenni felvágottakat. De ez nem volt túl erős ötlet, úgyhogy kitaláltam valami mást: én elég sokat futok, és arra gondoltam, arról fogok beszélni, hogyan esznek és frissítenek a futók. Ez sem volt annyira jó, de mégis egy ötlet. A próba szünetében enni kezdtem egy hamburgert, és egy méhecske észrevétlenül beszállt a számba és megcsípett. Hatalmas para lett, Kristóf, Patrícia bevágódtak velem a kocsiba és rohantunk le Zsámbékra injekcióért, azt meg is kaptam, onnan irány a János kórház. Szerencsére nem vagyok allergiás a darázscsípésre, de a két injekció teljesen kiütött. Amikor mentem vissza a próbára, folytattam volna a jelenetet, de Gábor jött: "Hát ettél egy méhet, nem? Tessék, itt a recept, mondd el!" Hatalmas siker volt, jól éreztem magam, mert nagyon jól el tudtam mondani. Ez lett az én receptem az előadásban. Úgy kezdődött: "Ettetek már darazsat? Mert én ettem." Ez volt az én Migrénes csirke előadásom.

Ez a döntés is rajtam kívül történt, mint ahogy minden osztálydöntés, nem szóltam bele. Hangsúlyozom, ezt minden rossz felhang nélkül mondom, én ebbe beletörődtem, hagytam, mentem, sodródtam, ahogy megszoktuk. Választhattam volna mást is, de nem tettem. Mindenesetre az első jól kijött – bár nehezen indult, de a darázs szerintem azért jött, hogy megmentsen. A második évben a Dévényi Ádám-előadás volt, az már necces volt számomra, pedig szép volt. A harmadikból, az Éjféltájban... címűből kimaradtam, mert az akkori társulatommal, Székesfehérváron csináltam nyári színházat. Olvastam az interjúsorozatban, hogy a többiek azt ilyen nagyon fontosnak, a legjobb előadásnak látják. Megnéztük Mészáros Bélával – ő sem volt benne, mandulagyulladása volt – és tényleg jó volt, de azt hiszem, nekik ez belülről volt igazán fontos előadás volt: mert el tudták mondani, hogy mi a bajuk a színházzal. Mint előadás, szerintem nem volt jobb a többinél – ezt kívülről nézve állítom.

Száraz Dénes

Nem tudom, kinek az ötlete volt, valószínűleg Gáboré, hogy legyen a nevünk a cím, és egymás életét csináljuk meg ezután. Ebbe bele is szövöm az én sztorimat, a lemorzsolódásom történetét. Én minden egyes Zsámbékon... Hogy is mondjam? Az osztályban nem éreztem jól magam. Ennek egyszerű oka van: amikor elindult az osztály, már sokan pár lépéssel előttem jártak. Nem a tehetség szempontjából, hanem át tudták venni Máté Gábor és Horvai István ritmusát, értették, amiket kértek tőlük. Mint amikor átugrasz egyik lóról a másikra és mész tovább. Én meg átugrottam, és azt vettem észre folyamatosan, hogy le akar dobni. Mindig. Nem volt az osztályban más ilyen, illetve akik ilyenek voltak, azok kibuktak. Én ugyan végigcsináltam, de a ló csak nem akart betörni alattam. Ascher Tamás mondta egy harmadikos vizsga után, hogy nincsen velem semmi baj, csak olyan, mintha a többiek harmadikosok lennének, te meg másodikos vagy. Gondolj bele, ez milyen érzés volt! "Nincs semmi baj, csak egy évvel hátrébb vagy." Köszönöm szépen. Hát elég szar érzés. És ez nem változott.

► Ilyesmiről sokan mesélnek. Aztán mindig van egy előadás, egy vizsga, egy pont, amitől ez megpattan.

*SzD:* Nem pattant meg, se Máté Gábornál, se Horvainál, az ő egyik mesterségórájukon sem pattant meg. Miközben Gálffinál, a beszédórákon vagy Iglódinál, a zenés mesterségen igen – mondta is Gábor harmadikban, emlékszem, hogy sokat fejlődtem náluk, nála meg nem. Nagyon furcsa volt, szerintem ő sem tudta hová tenni ezt. Ami elsőben elindult, ez a bizonyos egy lépéssel hátrébb levés, feloldhatatlan maradt. Nem akarom görcsnek nevezni, az nagyon rossz szó – mindenesetre mindvégig ott lebegett, hogy biztos nem tudok olyan jó lenni.

Kovács Patrícia - Száraz Dénes, Dömötör András, Vajda Milán, Mészáros Béla

► De ez nem ment a személyes kapcsolatok rovására.

*SzD:* Nem. Fura, hogy a kollégiumi, a büfé- és az éjszakai élet, meg ami az egész főiskolához tartozik, teljesen rendben ment, úgy voltam, mintha az órákon is kiskirály lennék. Csak mindig az a három óra, háromtól hatig volt rossz, állandó feszültség abból, hogy kivel dolgozzak, hogy van-e jelenetem. Nem tudom. Biztosan sokkal összetettebb érzések ezek, meg bonyolultabban működik az ember, mint ahogy ezt el tudom mondani. De tény, hogy... Mészáros Máté interjúját olvastam és szerintem ő nagyon jól fogalmazta meg: "Sokkal több mindent éreztem Diniből, ami aztán a színpadon nem tudott megmutatkozni. Ennek mi lehetett az oka? Nem tudom. Nyilván itt van valami, aminek utána kéne járni, lehet, hogy Dini is ezt fejtegeti magában. Valahogy a színpadról nem látszott az a bonyolult fiú, aki ő." Azt is mondta, hogy lehetünk bármilyen érdekes személyiségek, de színészek vagyunk, és a legfontosabb, hogy ezt fel tudjuk vinni, én meg a mesterségórákon nem tudtam.

► Mészáros Máté is nyilván a mesterségórák tapasztalatából mondta ezt.

A hattyú - Nemes Wanda, Száraz Dénes *SzD:* Igen, de vele igazából jól ismertük egymást, hiszen szobatársak voltunk. Mindig várta Máté Gábor is, hogy ez az érdekes humorú, összetett ember egyszer csak kijön, megjelenik. Szerintem ő nagyon nagy bizalmat fektetett belém, mert a főiskolán ez nem derült ki a színpadon. Mégsem rúgott ki, mert szerintem ő ebben nagyon hitt, talán tudta is, hogy nem fogja megkapni, de hátha valaki más, majd kihozza belőlem, bár nem beszéltem vele erről soha... De gondolom, valami miatt felvett, és hagyta, hogy ezzel együtt végigcsináljam. Egy-két jelenettől eltekintve nem csináltam soha jót a mesterségórákon.

► Viszont: megtanultál rossz lenni.

*SzD:* Ó, ma már abszolút nem hat meg, ha valaki azt mondja, hogy ezt vagy azt szarul csinálom. Napi tizenhat órában nyomták nekem, úgyhogy ezt megtanultam kezelni.

► Nem lehetett könnyű feldogozni. Mégis mentél velük főiskola után is hosszú évekig. Miért? A személyes kapcsolat miatt?

*SzD:* Nagyon bíztam abban, hogy az már nem a főiskola, és végre felszabadult tudok lenni. Mindig éreztem, hogy vagyok annyira alkalmas színpadra, mint az osztályból bárkiben. Hittem, hogy annyira el tudok lazulni, hogy végre én is felzárkózom és tudok velük lazán dolgozni. De sajnos minden zsámbéki két hétben visszatért ugyanaz a rossz érzés. Visszatér ugyanaz a kasztleosztás és hierarchia, mint az osztályban – én nem szólok bele a dolgokba, velem nem dolgoznak, én vagyok, aki a legrosszabbul érzi magát, és így tovább. Mindig visszajött. Abszolút nem tudom rájuk fogni, mert olyan iszonyat szeretettel és elfogadással voltak felém az összes Zsámbékon, de tényleg. Én mégis mindig ugyanazt érzem. Hat nyár eltelt, miután bementem a Katonába, és azt mondtam Gábornak, hogy ezt most már hagyjuk. Tényleg megpróbáltam: hat nyáron keresztül veletek voltam. Annak ellenére, hogy egyetértek azzal, amit Gábor mondott az interjújában hogy ebben az országban szükség van arra, hogy ez a közösség legyen, hogy nem is tudjuk felfogni, ez mennyire fontos, hogy színházi évadok után visszatérhetünk a kezdetekhez és azt csinálhatjuk, ami igazán fontos. Ezekkel mind egyetértek. Azt érzem, hogy ezt mind csak értük és a színházért csinálnám, mert fontos, de magamért nem. Mert én nem szeretném. Úgy érzem, megértették amit erről gondolok, sőt el is fogadták.

► Akikkel beszéltünk, mind azt mondták, hogy meg tudják érteni. Nem így gondolják, de értik.

*SzD:* Mert miért csináljam ezt? Még nem is jött el a két hét, már amikor áprilisban beszélgetünk róla, már azt érzem, hogy "jaj, megint Zsámbék...". Kérdezi Gábor mit gondolok róla? Nem tudom, hagyjál már. Szóval három évvel ezelőtt ki akartam szállni, és ki is szálltam. Ettől függetlenül betettek a kalapba, és mint kiderült, ha törik, ha szakad, akkor is kihúznak és megcsinálnak...

A szív bűnei - Száraz Dénes

► Nem gondoltad?

*SzD:* Dehogynem. De bíztam abban, hogy erre is vonatkozik a "most már hagyjatok békén". Három éve azt gondoltam, hogy lezárom, hogy nekem nem kell ezt csinálnom. Nem mentem el a Mészáros Mátéra és a Péter Katára sem. Erre csak beraknak és kihúznak. Béla írt egy sms-t, hogy téged húztunk. Aztán írtam egy nagyon durva levelet, hogy hagyjatok már békén, nem igaz, hogy ha a gégémnél fogva akasztanak fel, ti akkor is megcsináltok engem. Szálljatok már le rólam. Ebben én nem leszek benne, nem csinálom ezt. Hosszú és kemény levelet írtam...

Aztán végül örültem, hogy lesz rólam előadás, mert ritka dolog, hogy valakiről ilyesmi születik. Szépen lassan letisztult bennem ez a dolog. Az maradt, hogy nem akartok benne lenni. Bélával beszélgettem erről, aki azt mondta, hogy mi lenne, ha ugyan nem lennék benne, de azért segítenék a létrehozásában. Mondom: ez nem hülyeség. Nagyon jó arany középút. Leírtam ezt e-mailen, és mindenki úgy reagált, hogy de jó! Azt írták egyöntetűen, hogy jó döntés.

Virágos kert - Száraz Dénes Tudomásul veszem, hogy nem lehet őket megváltoztatni, ha egyszer elhatározták, hogy mind a tizennégy ember plusz Gábor sorra kerül, akkor ők végigcsinálják, akármi legyen is. Ezt értem. Én is ilyen ember vagyok, én is mindent végigcsinálok. Rájöttem arra is, hogy nem kérhetem, hogy rólam ne legyen előadás. Inkább azt mondom, hogy átértékelem a dolgot, és azt mondom, hogy de jó, harmincnégy éves koromban létrejön egy Száraz Dénes előadás. Tizenhárom ember, plusz Gábor elmondják ki vagyok, elmesélik az életemet, én meg segítek benne, és nem is kell benne részt vennem. Ha ez megtörténik, akkor szépen kiszállhatok ebből. Összefoglalva azt lehet mondani, hogy megpróbáltam, akartam, hatszor ott voltam, nem sikerült. Az az igazság, hogy nekem ezt nem kell csinálnom. Nem tudom magam már odaadni értük így.

► Most már eltelt tíz év. Sok osztálytársnak nincs más élménye a másikról a főiskolán kívül, mint Zsámbék – miközben a főiskolai élmények már csak egy vagy két jelenetet tesznek ki, egyre kisebb rész az életükből. Vajon miért erős mégis ennyire az osztályban kialakult hierarchia?

*SzD:* Le vannak osztva a szerepek, és a négy év iszonyat erős volt. Hiába lett mondjuk Adél sokkal lazább, elfogadóbb, és ma már sokkal kevésbé ragaszkodik ahhoz, hogy ő mondja meg, mi legyen... Vagy Zsuzsi... ő azt hiszem, nem változott meg, csak picit. Ha együtt lennénk, egy színháznál egész évben, akkor lehet, hogy szépen lassan megváltozott volna ez az egész, de így, hogy évente csak ilyenkor találkozunk, természetes, hogy ez jön vissza. Nem tud megváltozni. Én szinte csak Bélával és Ivánnal találkozom, ez sem véletlen. Nem hoz össze minket a sors még az utcán sem – kivéve Patríciát, de vele a férje miatt, a sport hoz össze néha –, pedig mindenki Budapesten van. Béla és Iván sincsenek máshogy ezzel, bár Béla a Katona miatt sokat találkozik a többiekkel, de Iván szerintem annyira nem. Ivánt nem értik meg, miért nem akar részt venni ebben... De szerintem számára sem fogalmazódott meg úgy igazán, csak azt tudja, hogy ezt most nem szeretné.

► Mi az, ami számodra fontos történés volt a főiskola elvégzése óta a szakmai életedben? Te mit tartasz az eddigi pályád fontosabb sarokpontjainak?

Shopping and fucking - Száraz Dénes *SzD:* A legelső, legfontosabb a Shopping and fucking volt, amit Alföldi Róbert rendezett, még 2002-ben, a főiskola utolsó tanévében. Az igazi mélyvíz volt. Ott kezdtem el megérezni, hogy a színház milyen jó. Iszonyatosan feloldott a közeg, Alföldi nagyon hitt és bízott bennem. Lehet, hogy Gáborral is így lett volna, ha rendezett volna, de a főiskolán mindig a kreativitásunkra voltunk hagyatva. Mindegy, ez számomra nagyon fontos volt, megélt 120 előadást. Akkor volt először, hogy nézők mondták nekem, hogy ez rendben van. Hirtelen kinyílt ez a világ nekem. Attól kezdve jóra fordult minden. Benne voltam a Szász János rendezte Platonovban, ott is jobban éreztem magam. A negyedik olyan volt, ahogyan érezni kellett volna magam végig. Aztán nem szerződtem sehová, voltam a Vidám Színpadon, a József Attila Színházban, Debrecenben – még Csutka István volt az igazgató, beugrottam az Úrhatnám polgárba. Szóval voltam jó pár helyen, de a Shopping and fucking folyamatosan még évekig ment.

► Azt hiszem, 2007-ben vették le, de a végén volt váltód...

*SzD:* Igen, amikor Székesfehérvárra kerültem, lett váltóm. Aztán akörül, hogy Alföldi igazgató lett a Bárkában, levették. Addig stabil pont volt az életemben. A Tháliában Esztergályos Károly felkért, Gálffi Lászlóval csináltuk a Sötétség borítja a földet című előadást, lengyel inkvizíciós darab volt, de Kozák András halálával azt is levették.

Két év szabadúszás után hívtak Székesfehérvárra, a Csongor és Tündébe, majd négy évig ott voltam, és jó volt. Nagyon jó szerepeket játszottam, mind a négy évben. Moldova György: Malom a pokolban, Szép Ernő: Vőlegény, Gogol: A revizor; dolgozhattam Csiszár Imrével, Kolos Istvánnal. Ott ismertem meg a feleségemet. Ha Szurdi Miklós tovább marad igazgató, akkor talán nem is mentem volna az Új Színházba. Szurdi utolsó éve nagyon jó volt, Béres Attilát, Csiszárt hívta rendezni, igazán színházszerű volt. Lehet, hogy nem is a vidék miatt, mert közel van Budapesthez, de kevésbé tudott beleszólni a politika a mindennapokba. Egy színház volt, a város támogatta, nem kellett versenyezni. Az volt jó, hogy a színházról tudott szólni, lényegtelen, hogy jó volt vagy rossz: színházszerű színház volt. Az Új Színházban azon döbbentem meg, hogy mennyire nem számít a színház. Ne is menjünk bele... szét van rágva a téma.

► Az azért érdekes dolog, hogy sorozatban másodszor szólt bele a politika a szakmai életedbe. Amikor Szurdit váltotta Székesfehérváron Vasvári Csaba, eljöttél. Amikor Márta Istvánt az Új Színházban Dörner György, akkor is eljöttél.

*SzD:* Amikor Fehérvárról eljöttem, tulajdonképpen szerencsém volt, hogy Márta Istvánék éppen hívtak. Az Új Színházból pedig lutrira jöttem el.

A varázshegy - Száraz Dénes, Schruff Milán, Köleséri Sándor, Bohos Andrea

► Ott hogy érezted magad a társulatban?

*SzD:* Hogy is mondjam ezt szépen? Mindig Huszár Zsolt volt a rosszfiú, Almási Sándor a kicsit bolond, őrült, én voltam a szépfiú, Vass Gyuri a bohókás kisember... Ezek le voltak osztva, és mindenki mindig ezeket a szerepeket játszotta. Nem azt mondom, hogy rossz színház volt, mert jó darabokat játszottunk, de így színészileg kevésbé volt érdekes. Persze, volt amivel meg kellett küzdeni, volt, ami jól is sikerült. De leginkább állóvíznek éreztem, miközben olyan színészek voltak ott, mint Gáspár Sándor, Takács Kati, Bánsági Ildikó. Miattuk akartam valaha színész lenni. Pont akkor mentem oda, amikor már nem volt fejlődés. Valahogy rosszul volt kezelve a társulat, pedig nagyszerű csapat volt.

► Mi se értettük soha, hogy lehet ennyi jó színészből ennyi rossz előadást kihozni.

*SzD:* Mindig az volt bennünk, hogy: mikor történik már valami? Annyira jó lett volna, ha valaki kitalálja, milyen arca legyen a színháznak, hogy mi felé menjünk. Ha valaki megkérdezte volna tőlem akkor, hogy az Új Színház mit akar, milyen előadásokat csinál, hát passz. Mindent játszottunk, minden stílus előfordult, markáns arculat nélkül.

► Az igazgatóváltás után eljöttél. Mit jelent, hogy lutri volt?

*SzD:* Pont akkor írtak ki a Jóban Rosszban sorozatból, úgyhogy nehéz volt, nem volt fix helyem. Nem voltam az első között, akik eljöttek. Akkor született fiam, nem mertem elmenni, színész akartam maradni. De annyira durván rajtunk keresztül ment a politika és a háborúzás, hogy azt éreztem, mi fel vagyunk használva valamihez, amiben én nem szeretnék részes lenni. Úgyhogy eldöntöttem, hogy abbahagyom, nem bírom. Bementem Dörnerhez, hogy nem személyesen miatta megyek el, de ez így gusztustalan, nem bírom, ezt így nem lehet csinálni, nincs értelme, fölösleges. Megértette és eljöttem. Derzsi János jött még el utánam... ő nem így. Azóta egy év telt el, és a Bárka Színházba az Anna Kareninába hívtak, azzal a rendezővel, aki a Csongor és Tündét csinálta Fehérváron.

Anna Karenina

► Vlad Troickij.

*SzD:* Igen, így jött össze. Vlad és Kozma András, aki a tolmácsa és dramaturgja mondták, hogy hívjanak engem. Így ismertem meg a bárkásokat. Ott is nagyon jó emberek vannak.

► Két dolog mellett nem mehetünk el, amivel országos népszerűséget szereztél: a "Magyarország, én így szeretlek" reklámmal, illetve a Jóban Rosszban sorozattal. Ezek a szakmai életed hogyan befolyásolták?

*SzD:* Nagyon sokat köszönhetek a reklámnak. Az Új Színházban Lőkös Ildikó dramaturg ismert, ő követte az osztályunkat. Amikor Mártáék olyan karaktert kerestek, mint én vagyok, Lőkös mondta, hogy Száraz Dénes. Szikora hirtelen nem tudta ki az. "Tudjátok, a fiú, aki mondja, hogy »Magyarország, én így szeretlek«". Így már be tudtak azonosítani. Ebben tehát segített a reklám. A sorozatba pedig kerestek egy papot. Tették le a fényképeket a producer elé, ő az én képemre bökött, hogy ez a srác volt abban a reklámban, ugye? És válogatás nélkül elkezdhettem csinálni. Vagyis szakmailag sok mindent köszönhetek ennek. Az ismertségre nagyon rácsodálkoztam. Hirtelen elkezdtek hívogatni, hogy meg akarják tudni, ki az a srác, aki így beszél Magyarországról. Riport riportot követett, újságcikk újságcikket. De valahogy mintha az egész népszerűség rajtam kívül történne meg. Kérdezik, hogy bírom... hát én tök jól vagyok, köszi, ugyanaz van, mint máskor. Csak nincs nagy kedvem bemenni a tévébe, mert nem tudok mit mondani, amikor mindig ugyanazt kérdezik: mi lesz, hogy kiírtak?, mi lesz, hogy visszaírnak?, hogy van, hogy gyereked született? Voltaképpen az ismertséget egyrészt szerintem jól kezelem, másrészt nincs vele problémám, mert nem olyan terhes, mint ahogy azt gondolnák.

Magyarország, én így szeretlek!

► Kíváncsi vagy az előadásra? Meg fogod nézni, esetleg a Jurányiban? Vagy dvd-n?

*SzD:* Elmegyek a Jurányiba megnézni, mert nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Hacsak nem látom egyben valamelyik próbát, ha nem hívnak el, hogy nézzem meg, jó-e. Szóval készülünk, megyek a feleségemmel megnézni. Érdekel. Az is érdekel, hogy a húzás kívülről milyen.

Nagyon sajnálom, hogy az én történetem ebben így alakult. De a magam megerőszakolásának érezném, ha tovább benne lennék. Én lennék a legboldogabb, ha ezt tudnám csinálni, de nem megy. Azért próbálkoztam, azért csináltam meg hatszor, hátha belelazulok... de nem. Ez engem bánt a legjobban. Annyira örülnék neki, ha ugyanolyan természetes lenne a számomra, mint a többieknek. Nem tudok ezzel mit csinálni.

► Aztán lehet, hogy egyszer mégiscsak úgy gondolod, ki tudja, mi lesz az elkövetkező nyolc évben...

*SzD:* Pont ezt mondta Gábor is a Katonában, hogy ne legyünk ennyire végletesek. Ha öt év múlva mégis kedvem lesz hozzá, az ajtó nyitva áll. "De jó, hogy ezt így gondolod" – mondtam. És akkor arra gondoltam, most évekig nem kell ezzel foglalkoznom, majd ha kedvem lesz, akkor talán. Csak nem úgy alakult, mert minden évben beraktak a kalapba. És kihúztak. De ezen már túl kell esni. Muszáj.

Anna Karenina

► Úgy tűnik, hogy nem csak osztályt, de közös sorsot is váltottatok, amikor felvettek titeket.

*SzD:* Patrícia mondta azt az interjúban hogy nagyon fontos számára a főiskola és az osztály, és hangsúlyozza, hogy az osztály, mert a főiskolával gondok vannak most is és voltak akkor is. Ezzel egyetértek. Szerintem nem mindenkinek kell oda járni, nem mindenkinek jó, hogy oda járt, nem mindenki lesz tőle jobb vagy rosszabb. Az viszont kétségtelen, hogy mindannyian kaptunk egy hatalmas útravalót, ami kitart. Nekünk mindenképpen jó, hogy ez volt, még ha nekem kicsit rosszabb is volt.

► Nem akarok happy endet kihozni belőle, de a fene tudja, hogy az embernek milyen tapasztalatokra van szüksége. Furcsa is lenne ha mindannyian ugyanúgy, felhőtlen boldogságban lennétek ebben.

*SzD:* Igaz. Mindenki csinálja, ahogy szerinte csinálni kell. Ha tippelnem kellene, szerintem is Máthé Zsolt az, aki ha már senki nem lesz, akkor is csinál egy monológot. Bármi történik, nyomni fogja. És talán Zsuzsi és Andris is, és még néhányan, akiket hangadóknak neveztem. A többieknél szerintem olykor-olykor megingott a léc ezzel kapcsolatban, de ez természetes. Az ember újra és újra átgondolja. Aztán dönt és viseli annak a felelősségét.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr97998013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása