► Honnan jött az ötlet, hogy operettet rendezz?

*Vajdai Vilmos:* A Városmajor kereste meg Kulcsár Vikit, a FÜGÉ-t, hogy legyen ott valami független zenés előadás. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabot szerették volna, amit személy szerint én nem kedvelek: politikai megrendelésre készült, gyenge, hibás ideológiájú darabnak tartom, azonban remek a zenéje. Végül kitaláltunk és le is adtunk egy jó koncepciót, de sejtettük, hogy a jogtulajdonosok miatt úgysem fog összejönni. Így is lett: mivel a darab tavaly volt 40 éves, a Vígszínház akarta színre vinni. De úgy hallottam, hogy Pressernek bejött az, amit írtunk.

Ezután úgy gondoltam, hogy valami ötvenes évekbeli, elfeledett termelési operett érdekelne a leginkább, mert az jól passzol az ország pillanatnyi állapotához. Ez előtt még Poós Zoli írt egy-két tervet, operettszinopszist, amelyhez Keresztes Tomival válogattunk a kor igazán gazdag dalkészletéből, slágereiből. Ezeket kidolgozni, megírni azonban már nem volt idő, le kellett adni a pályázatot, ezért gyorsan kértem a Színházi Intézettől öt darab ötvenes évekbeli operettet, melyek közül az egyik a Szerencsés flótás volt. Nem tűnt túlságosan bonyolultnak, mégis volt benne egy érdekes, pszichologizáló vonal, hogy valaki küzd önmagával és a tudatalattijával, amiből már ki lehet indulni egy igényesebb előadás felé.

► Az előadás műfajmegjelölése: kortárs operett.

*Vajdai Vilmos:* Ezt nem én találtam ki, hanem a szervezők, de végül is az lett.

► Jellemző a rendezéseidre – többek között a Szerencsés flótásra, a Keresők, avagy a lány nevére – az animált háttér és az elektronikus zene használata, illetve gyakran fordulsz a hatvanas évek felé.

*Vajdai Vilmos:* A hatvanas években voltam kisgyerek, és emiatt ez a kor valószínűleg beült a tudatalattimba. Erősen él bennem ennek az évtizednek a világa, s mindig szívesen foglalkozom vele.

►A Szerencsés flótásban nem egy összeszokott csapattal, társulattál dolgoztál, hanem különféle helyekről jött színészekkel, zenészekkel.

*Vajdai Vilmos:* Kulcsár Vikit kérték meg, hogy legyen egy előadás a függetlenekkel a Városmajori Színpadon, ő pedig engem kért meg, hogy rendezzem, így lett részben TÁP Színház, én pedig felkértem a HOPPartot és a Budapest Bár zenekart, akikkel már régebb óta szerettem volna dolgozni. Rajtuk kívül még a katonás társaimat is bevontam.

► A nyári előadások általában a szórakoztatás jegyében születnek. Mit tud ez az előadás ezen kívül nyújtani?

*Vajdai Vilmos:* Ami engem a Szerencsés flótásban érdekelt, az a kapcsolatok, a viszonyok, az ember önmagával való találkozása egy kritikus helyzetben. Tehát van benne dráma, amit igyekeztünk felerősíteni, a vidám dalok és történet mellett. Itt van egy szerencsétlen figura, aki dadog, és alig tud kapcsolatot teremteni az emberekkel, aztán hirtelen szerencsés helyzetbe kerül, amit azonban nem tud normálisan feldolgozni. A darab ezt viszonylag egyszerűen, de szellemesen oldja meg, én ennek próbáltam a mélyebb rétegeibe hatolni.

A másik szándékom pedig az volt, hogy az előadásban úgy legyen benne politika, hogy az ne legyen feltűnő. Az előadás végén felhangzó szerelmes számok valójában erősen utalnak a politikai helyzetre, s ezt sokan fel is fedezték. Számomra éppen ezért volt sikeres ez az előadás, mert meg tudtam fogalmazni valamit úgy, hogy az oly módon jutott el a különböző generációkhoz, ahogy azt én akartam, és ahogy ők is szerették.

► Érezhető lesz az előadáson valamilyen változás a tavalyi bemutatóhoz képest?

*Vajdai Vilmos:* Kicserélődött három férfi és egy női szereplő, melyek a tavaly született előadáshoz és szereplőkhöz méltó változások. Fekete Tibi (Fekete Ernő - a szerk.) szerepét Molnár Gusztáv, Dankó Pistáét Janklovics Péter, Keresztes Tomiét pedig Jankovics Péter veszi át. A koncepció azonban nem változott, a cél az, hogy felhozzuk az előadást arra a szintre, ahol volt, a hibákat javítsuk, amire most sincs túl sok időnk.

► Ősszel mutatjátok be a Furniture című előadásotokat. Arra is a hatvanas évek világa lesz jellemző?

*Vajdai Vilmos:* Semmiképpen sem. Azért nem fogok egész életemben a gyerekkorommal foglalkozni, vannak egyéb bajaim is. _(nevet)_

► Például?

*Vajdai Vilmos:* Nagyon érdekelnek az emberek viszonyai, az együttélés pszichológiája. A Furniture a kapcsolat alakulásáról beszél a gyerekcsinálás utáni időszakban. Arról az őrült, abszurd, szürreális, rendkívül bonyolult világról, amelybe tapasztalat nélkül kerül mindenki az első gyereke születése után.

forrás: Szabad Tér Színház, FÜGE