Rajkai Zoltán már az előadás előtt a Társaskör udvarán kialakított játéktér közepén bársonyszékben ülve, mozdulatlanul, korhű öltönyben fogadta a gyülekező nézőket. A kert fokozatosan meg is telt nézőkkel, akiket igazán gondosan fogadott a Társaskör személyzete. A fázósabbak (és még jó időben érkezők) pokrócot is kaphattak, a vérszívók ellen pedig a kikészített szúnyogriasztókkal védekezhetett a közönség. 8 óra után pár perccel a Budapest bár zenekar a Meseautó dallamaival nyitotta az előadást, majd további ismert dalokkal kísérte azt végig.
A nyitány után Rajkai már Krúdyként szólal meg, hamarosan megérkezik a játéktérre Muki (Ötvös András), a nagy öregtől hódítási trükköket elleső ficsúr és Jolánka (Rezes Judit), a csábító, majd a végül többek által elcsábított asszony is. Inkább furcsa, mint hatásos koncepció jellemzi Székely Kriszta rendezését. Bár a színlap szerint felolvasószínházi keretet kapott a Fráter Zoltán által írt és szerkesztett darab, azonban a színészek jelmezben vannak, és lényegében klasszikus színielőadás tárul a közönség elé, azzal a különbséggel, hogy a színészek kezükben A/4-es papírtömbökkel a szöveget olvasva játszanak. Mindez talán kevésbé lenne furcsa, ha a betervezett, részegséget imitáló szövegtévesztéseken túl még 6-8 baki be nem csúszott volna.
Ezeket a – talán a bemutató izgalmából adódó – hibákat leszámítva szépen gördül az előadás. A színészek gesztusaikkal, egymásra figyelő, láthatóan összeszokott játékukkal az erősebb és lágyabb poénok, bölcsességek mellett hatásosan és hitelesen idézik meg a dekadens életérzést. Azt a huszadik század eleji atmoszférát, amelyben a magyar értelmiség egyszerre volt valaminek az elején és a végén. Nagy társadalmi, kulturális változások tanúi, alakítói és elszenvedői voltak, akik még nagyon szerettek volna hinni a XIX. század értékeiben, miközben érzeték, megélték, hogy a régi rendi Magyarország minden szokásával, értékrendjével már csak látszat, amely idejétmúltnak, szinte nevetségesnek hat a modern világban. Ennek következtében párbajozgat Krúdy jelentéktelenebbnél jelentéktelenebb ügyekben, és ezért fojtják örömüket és bánatukat lehetőleg minél gyakrabban és minél több alkoholba, nosztalgiázva a régi szép időkön.
Amellett, hogy mindez meghúzódik a darab hátterében, az előadás nem válik komorrá. Inkább édes-bús melankóliával mesél nekünk a színpadon álló Krúdy. Nőkről, libamájakról és a zöld szilváni ízéről, ahogyan műveiben is. Mi, nézők pedig kellemes hegedű-, harmonika- és cimbalomszót hallgatva ismerkedünk vele két éjszakáján. Egyik még a fénykorában bölcselkedő, női szíveket csábító, befutott írót mutatja, a következőn a két évtized múlva betegségére fittyet hányó, gyengébb, de még ugyanúgy mulatni akaró Krúdyt mutatja be, akinek végül utolsó napját is elmeséli két társa. A legerősebb alakítást Rajkai Zoltán adja, aki kellő méltósággal, egyben iróniával formálja meg mindannyiunk Gyula bácsiját. Rezes Judit Jolánja ügyesen alakul az első rész kétes, már-már feslett erkölcsű asszonyából a második éjszaka házi sárkányává, aki minden szenvedélytől óvni akarja a beteg Krúdyt, közben végül egy kis korholással mindent megenged neki. Mukit Ötvös András helyenként kissé erőltetetten alakítja, bár a karaktert magát is elsősorban a kétségbeesett, de egyben nevettető és szerethető erőlködés jellemzi.
Tényleg kellemes nyári, szabadtéri program, ami amellett, hogy a nézőket is vidám nosztalgiázásra serkentheti, ahhoz is meghozza a kedvet, hogy könyvespolcunkról leemeljük és fellapozzuk Gyula bácsi egyik kötetét.
_(2013. július 11.)_
