*Ismered a Tejutat?*

2012. március 27., kedd 20:00 | Bakelit, Budapest
2012. március 30., péntek 19:00 | Horváth Árpád Stúdiószínház, Debrecen

Hírek: Helmut Neuross nevű orvos (Imecs Levente) és betege, Johannes Schwarz (Visky Andrej) öngyilkosok lettek. Az elmegyógyintézet egyik ablakából ugrottak le… Snitt. Egy hullaházban két hulla ébred fel összezárva egymással és egy titokzatos színdarabbal, amelyről kiderül, hogy az egyikük élettörténete alapján íródott. Térben és időben elveszetten, válaszokat keresnek: mi történt velük, kik ők, miért nem tudnak "meghalni"? A színdarab történetei jelentik az egyetlen kézzelfogható támpontot… - elfogadják a szereposztást. Két hulla-színész egy valóság felett elhelyezkedő talán még kegyetlenebb valóságban: Johannes Schwarz újrajátssza életét, Helmut Neuross pedig aszisztál. A színpadi történés több szálon fut: a két halott előadása a hullaházban, a hullamosók (Csepei Zsolt és Vetési Nándor) és a testek előkészítése, illetve vetítések a két öngyilkos által hátrahagyott videókból - előadások az előadásban. Mikor lesz a temetés?

Ismered a tejutat? - trailer

*Sorsjáték*

2012. március 28., szerda 20:00 | Bakelit, Budapest
2012. március 29., csütörtök 19:00 | Horváth Árpád Stúdiószínház, Debrecen

A Robert Cohen amerikai színházi szakember tartalom nélküli párbeszédein alapuló előadás során minden jelenet körülményeit a Sors és a Közönség fogják eldönteni. Igazi improvizációs játék, igazi versenyfutás az idővel, amelyben "a bukás lehetősége hatványozottan benne van!"

"Nem a sorsról van szó.
Amit mi szerencsének nevezünk, nem létezik, mert minden attól függ, hogy miként tekintjük. Ez a lényeg. A nézőpont. Ahogyan értelmezem azt, amiben éppen vagyok. Ami csak az enyém. Az enyém? Melyik nézőpont? Nyújtsuk ki magunk elé egyik kezünk, és emeljük fel a hüvelykujjunk. Hunyjuk be a jobb szemünk, és mérjük a felemelt hüvelykujjat egy távoli tárgyhoz. A hüvelykujj a tárgy bal oldalán van. Most hunyjuk be a bal szemünk. A hüvelyk most ugyanannak a tárgynak a jobb oldalára került. Anélkül, hogy bármi változott volna. Ugyanaz a jelenség, ugyanannak az embernek a személyes észlelése – és mégis mindig más. Erről van szó. Az előadásról, amit magamban rakok egybe. Az én előadásomról."