7óra7

FESZTáv-nézőpont 3.: Csumi néni, Leonárdó és az Uranman

FESZTáv-nézőpont 3.: Csumi néni, Leonárdó és az Uranman

2013. 07. 09. | 7óra7

Készül az Uránszív

A harmadik és negyedik napon az Uránszív alkotói hosszabb-rövidebb próbák erejéig már a leendő helyszínen is megfordultak párszor. Ez alkalomból végre fény derült az előadást összefogó koncepcióra, halhattunk egy frissen megírt mesét a pécsi Piroska és a farkas-történetként elhíresült tragédiáról, és persze akadtak konfliktusok is.

A kicsit szervezetlenül szerveződő fesztivál mellékhatásait (igaz a tény, miszerint soha nem volt még ennyi OFF-program a POSZT-on, amik között vélhetően komoly vetélkedés alakult ki, így egészítve ki több szinten is a versenyprogramot) meglehetősen jól viselik a résztvevők – még annak ellenére is, hogy valamelyik nap a díszítők helyett nekik kellett leszerelniük egy komplett mobil nézőteret. Vannak ugyan a premier közeledte miatt elhamarkodott hangsúllyal elhangzó mondatok, akadnak félreértések, de a civil szereplők – annak ellenére, hogy vélhetően nem, vagy csak nagyon kevésszer voltak hasonló nyomás alatt – mindig igyekeznek fegyelmezetten reagálni. A próbaidőszakot egyébként kétnapos workshop előzte meg, ahol nem tudom, mi, de valami biztosan történt, mert pár, a próbát felvezető közösségi játékon túl nincs jelentős hangsúly fektetve a csapatépítésre. Lehet, hogy ez abban a két napban megtörtént – mert a csapat egyértelműen összekovácsolódott. De az is lehet, hogy a közös alkotás teszi.

Egyébként a társulat jelentős részét képezi egy cigány táncos csoport, még sincs semmi jele a társaságban bárminemű etnikai jellegű konfliktusnak, senkinek eszébe sem jut ilyesmi. Úgy tűnik, ha kisebb közösségben találkozunk egymással, akkor képesek vagyunk túllépni a közbeszédben oly divatos szimplifikáló előítéleteken. Ez azért biztató.

De vissza a próbához. A napokban újabb pécsi hírességek érkeztek a történetbe: előkerült Csumi néni – aki jellegzetes köszönéséről kapta nevét, hírét pedig annak köszönheti, hogy szinte minden, a Király utcában elhaladó emberhez van pár keresetlen szava (én is kaptam belőle) – és Leonárdó, alias Leonárd Lajos, Pécs belvárosát vasfegyelemmel rendszabályozó rendőr – akinek a szocializmus alatt folytatott csoportosulásoszlató tevékenységéről elkaptam egy-egy beszélgetést a próbák közti szünetben –, az urán pedig szépen lassan kezd az előadás központi motívumává válni. Egy pénteki helyzetgyakorlat alkalmával például egymásnak kellett kitalálniuk különböző fantáziasztorikat a Pécsett bányászott kőzetről – valahol az urán-kriptonit párosításnál fejeződött be az alternatív valóságalkotás (közvetlenül azután, hogy kiderült, a Széchényi téren hogyan töltődnek fel a pécsiek az urán által kibocsájtott energiával), amit nagy taps kísért (ki tudja, lehet, hogy még Uranmant is megalkotja a csapat).

Készül az Uránszív

Úgy tűnik egyébként, hogy Schermann Márta törekszik képességarányosan megosztani a terhet és a feladatokat a kaposváriak és a civil szereplők között. Ugyanakkor utóbbiak közül mostanra mindenki kapott olyan lehetőséget, amiben megmutatkozhat képessége. A színészhallgatókra pedig a híres pécsi emberek ihlette karakterek „maradtak” és persze az Uránszív viszonylatában a bonyolultabb jelenetek karbantartása.

A negyedik nap közepén az is kiderül, hogy az előadást a Szatyros néni fogja egyben tartani, „ő vizionálja az egész pécsi sztorit” – osztja meg Schermann a szereplőkkel a fontos információt. Szóval Pécs élete egy flúgos néni agyában fog megszületni – ez egyébként kifejezetten izgalmasan hangzik. Mindez két, szinte a teljes előadáson átszántó próba közti megbeszélésen hangzik el. Merthogy az alkotók már szinte egyben próbálják az előadást. Vannak még ugyan megállások, nem minden zene hangzik el, a világításnak pedig se híre, se hamva – az vélhetően majd szombaton fog csatlakozni a produkcióhoz –, de valószínűleg valamennyire megnyugtatónak hat a stáb számára, hogy már elkezdett egésszé formálódni a produkció.

Készül az Uránszív

Az alkotók kitartó és fegyelmezett csatát vívtak a körülményekkel, és közben maradt energia az előadás létrehozására is, így hamarosan kiderül, hogy mindez egész lesz-e – szombaton premier. Elöljáróban csak annyit, hogy úgy tűnik: a valóságból táplálkozó misztikum igen jelentős részét fogja képezni a produkciónak (a Piroska és a farkas mese például kifejezetten szép és kedves történetnek indul ahhoz képest, amilyen brutalitásba torkollik). De hogy ez hogyan fog kinézni a színpadon, hogy mit fognak hozzá szólni a pécsiek, megtalálják-e benne saját történeteiket, egyáltalán képes-e mindez túlmutatni azon, hogy mostanra valóban helyi történetté nőtte ki magát az előadás, hogy mondjuk a misztikum valóban kontextussá eszkalálódik-e, az a premieren kiderül. Addig is még egy nap.

Pécs_

_FESZTáv-nézőpont:_

>>> 1.: Lokális és független >>> 2.: Akadálytáv >>> FESZtáv – a Független Előadó-művészeti Szövetség a POSZT-on

_POSZT-blog 2012:_

>>> 1. nap: Köz-társaság >>> 2. nap: Angolok és angyalok >>> 3. nap: Nincs bocsánat >>> 4. nap: Utcára nyílik? >>> 5. nap: Szövegelések >>> 6. nap: Veri az ördög a feleségét >>> 7. nap: A hetedik törpe >>> 8. nap: Időkép

_Háttér:_

>>> 1.: Barátság, szakma, béke, POSZT >>> 2.: Fesztiválok innen-onnan >>> Nyolc előadás, amely a POSZT-válogatásból kimaradt

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr258000429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása