7óra7

„Ez egy szakma” – megnyílt a II. Tantermi Színházi Szemle

„Ez egy szakma” – megnyílt a II. Tantermi Színházi Szemle

2013. 07. 09. | 7óra7

Nánay István kritikus a 2011-es Tantermi Színházi Szemléről tartott összefoglalót. Tavaly három tagú zsűri működött: Vekerdy Tamás, Gáspár Máté, Nánay István - nekik a beérkezett pályázatok olvasása közben kellett létrehozniuk, majd érvényesíteniük egy szempontrendszert. Színházi élményt nyújtó produkciókat kerestek, amik ötvöződnek valamiféle pedagógia szemlélettel is – a legfontosabb az volt, hogy színházi előadásként értelmezhető produktumokat támogassanak, ami a sok irodalmi összeállítás és üzleti vállalkozást sejtető pályázat kiszűrése miatt volt fontos. A tavalyi évben nem választottak be TIE-vel (színházi nevelés) foglalkozó csoportokat sem, mert – véleményük szerint – nekik más a dolguk. Nánay elmondta: a pedagógiai és a színházi eszközök közötti egyensúlyozás okozta a legnagyobb nehézséget. Hozzátette: tavaly érte őket kritika a nem egyértelmű pályázati kiírás és elbírálási szempontrendszer miatt.

A II. Tantermi Színházi Szemle megnyitója - Török András, Kaposi László, Deme László, Nánay István

Nánay ismertette a kialakult szempontokat. Elsődlegesnek tartották, hogy a produkció színházi élményt nyújtson, hogy ne legyen különösebb technikai igénye – véleménye szerint fel kell vállalni a körülményeket, amiben játszódnak ezek az előadások (ebből a szempontból a Krétakör hamlet.ws valamint a KoMa Sárkány című produkciója számított ideálisnak) –, és a kisebb közösségeknek szóló előadásokat részesítették előnyben. Tavaly húsz produkció vett részt a szemlén, idén is ennyien lesznek. Nánay hangsúlyozta, hogy ez a szemle a szakma előtt zajlik, így kevés lehetőség lesz arra, hogy célközönségük előtt is szerepelhessenek a produkciók, hogy megtarthatóak legyenek a hozzájuk társított foglalkozások, és hogy reális környezetben bizonyítsák rátermettségüket.

Vékes Csaba a KoMa Társulatot képviselve, a tavalyi szemle egyik sikeres pályázójaként – a Sárkány és a Plazma című előadások játszására kaptak támogatást – tartott beszámolót az élményekről. A legfőbb tapasztalat az volt – mondta –, hogy sokszor nem jutottak el a diákokig, az igazgatónál vagy a tanároknál megrekedt a próbálkozás, és nem kaptak lehetőséget arra, hogy a gyerekek előtt ingyen eljátsszák az előadásokat. A nehézségek mellett megemlítette a folyamatos jelenlét szükségességét is – egy társulat ezt nem is tudja havi szinten felvállalni. Valamilyen kooperációt kellene kitalálni – vetette fel, majd megtartotta a minden egyes alkalmat, „szuper élményeket” felelevenítő beszámolóját.

Török András szerint célszerű lenne az anyagi támogatás mellé valamiféle szervezési segítséget is nyújtani, még a szűkös keretek ellenére is.

A tapasztalat-beszámolót Orlai Tibor, az Orlai Produkció vezetője – amely a Kisded játékok című előadásával a tavalyi szemle másik díjazottja volt – folytatta. Szóvá tette a színházi közönség öregedését, „minden színházi alkotónak kötelessége a jövő színházi nézőjének nevelése” – mondta. A diákok mindennapi problémái felől történő közelítést részesíti előnyben a klasszikus darabok iskolákban való bemutatásával szemben. Így akadtak az erőszak és nemi erőszak témáját feldolgozó Kisded játékokra, amit a KoMa Társulattal közösen hoztak létre, de annak átalakulása miatt végül az Orlai Produkcióé lett. Kitért arra, hogy ugyan az előadás színházi verziója megbukott, de az iskolai tornatermekre kialakított változatot nagy sikerrel játsszák. Ezeket az előadásokat fele-fele arányban tartják Budapesten és vidéken, valamint sok hátrányos helyzetű diákkal foglalkozó iskolában is megfordultak. Az előadást követő beszélgetést hol szakavatott pszichológusok, hol tanárok, hol az alkotók tartották. Részletezte a szexualitással foglalkozó előadással kapcsolatos iskolai élményeket is. Orlai szóba hozta, hogy terveik között szerepel az iskolai projekt folytatása: Szép Ernő Igazgató úr! című darabját fogják elkészíteni osztályterem-színházi előadásként.

Mindkét előadó hangsúlyozta, hogy az iskolai alkalmak után sok diák nézte meg más előadásukat is, amit sikernek és eredménynek véltek.

A zsűri tagjai értékelték a beérkezett pályázati anyagokat. Deme László kritikus, dramaturg az iskolák alapvető feladataiból kiindulva arról beszélt, miért van szükség tantermi előadásokra. Véleménye szerint az egyik legfontosabb, hogy fejlesszék a gyerekek kreativitását „csak ezzel tudnak valamit kezdeni, amikor felnőttként kezdenek el működni a világban”. A művészi színvonal mellett ugyanolyan súllyal számított, hogy az adott produkciót milyen foglalkozás követi. Részletezte az elbírálási szempontokat, amik között fontos volt, hogy az adott produkció bizonyos értelemben úttörő legyen (használjon zenét, vagy mozgásos elemeket), hogy kevesebb legyen az előadásokban a húzó név – új potenciált mutasson fel –, és természetesen a művészi színvonal is.

Sárközi Angéla pedagógus hangsúlyozta, hogy akkor jó az előadás, ha utána a diákok csöndesek, „ez azt jelenti, hogy gondolkodóba estek”. Ez a fajta elgondolkodtatás volt a fő szempontja, de a bírálat során – tette hozzá – zavarba hozták a "nagy nevek", így igyekezett csak azt nézni, hogy az adott pályázók mit és miért akarnak. Az is fontos kérdés volt a számára, hogy hová juthat el egy előadás, hogy mikre lehet képes, és – Vékeshez hasonlóan – kiemelte a folyamatosság fontosságát.

Kaposi László drámatanár azzal nyitotta kurátori beszámolóját, hogy 137 pályázó volt idén, ami csökkenés a tavalyihoz képest, de ezt nem minősítette igazán lényegesnek, mert a csoportok száma nem csökkent. Kaposi a pályázatban szereplő korlátokról, fékekről és a tematizálásról beszélt. A kuratórium – aminek Zsótér Sándor rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára is tagja volt – azt preferálta, hogy valami történjen a gyerekekkel. A pályázatok 89%-ánál a foglalkozáshoz bevonnak drámapedagógust is, amit Kaposi sikernek értékelt – tavaly, mint mondta, azok jöttek, akiknek affinitásuk volt az osztályterem-színházhoz és sikerült tovább lépni. Statisztikákat, kimutatásokat ismertetett az előadások trendjeiről, szokásairól, és hangsúlyozta, hogy fontos lenne a pályázati kiírásban tisztázni a különféle fogalmakat. Beszélt arról is, hogy elvileg lassan fel kellene nőnie egy generációnak – a hivatalos képzések következtében –, amely valamilyen formában tanulta a dramatikus nevelést. „A statisztikákból az következik, hogy minden iskolára jutnia kellene egy ilyen irányban képzett pedagógusnak” – tette hozzá. Úgy véli, sikerként könyvelhető el a színházakban felmerült tantermi előadások készítésének igénye, de erre nem kaptak képzést. Hangsúlyozta: fontos lenne a háttér fejlesztése, egy képzési rendszer, vagy egy közvetítő iroda kialakítása, ahol tanácsot tudnak adni. „Ez egy szakma” – a drámapedagógiával kapcsolatosan azt is megemlítette, hogy megfelelő képzettség nélkül jelentős károkat lehet vele okozni.

Kaposi kitért az idei szemlére is: kiemelte többek között, hogy lesznek gyereknézők, de beszélt a pályázatokról is, szemezgetve a különféle hibákból: homályosan hagyott foglalkozások, különböző drámai szövegeket vagy slágereket betanítani szándékozó produkciók, illetve anyagilag meglehetősen felülkalibrált pályázatok sorakoztak a demonstrációban.

Polgár András, a Polgár Krisztina Emlékalap támogatója, a finanszírozási és anyagi támogatásról beszélt és hangsúlyozta az előadások minőségének fontosságát. „A gyerekeket a minőségi előadásokhoz való hozzájutáshoz kell hozzásegíteni” – mondta, hozzátéve, hogy ebben a hamlet.ws a kiindulási pont. Felvetette: nem feltétlenül szükséges a kísérletezés, mert az nem biztosan tud minőséget képviselni. Deme hozzáfűzte, hogy a minőség szempontjából mindenképpen előrelépés történt. A vita során szóba került: Schilling Árpád tavaly felhozta, hogy érdemes lenne tágítani a kereteket, „az a Schilling Árpád, akitől ez az egész kiindult” – tette hozzá Polgár.

A megnyitó a szemle és az állam viszonyáról kialakuló vitával zárult. Polgár központi rendszer kialakításának szükségességéről, átgondolt pénzelosztásról – amin keresztül a mecénások és iskolák kapcsolatba kerülhetnek egymással – beszélt. „Hivatalos közeg ezzel a dologgal egyáltalán nem foglalkozott” – mondta Polgár. Szóba került az érdektelenség, illetve az, hogy nagy megütközést keltett, hogy nem igényeltek központi támogatást az esemény létrehozására. Kaposi hozzátette: az elmúlt nyolc évben volt állami próbálkozás arra, hogy erre a területre pénzt fordítsanak. Polgár szerint egy közszolgának az a kötelessége, hogy állandóan azt lesse, hogy mi történik, hogy figyelje a folyamatokat, „de bárhová nyúlunk, mindig ugyanoda jutunk: le se szarják”. Csalódottságot okozó élmények és biztató tapasztalatok sorjáztak egymás után, Kaposi szóvá tette, hogy jó lenne nem ugyanazt a hat drámapedagógust megkeresni a foglalkozásokkal, hiszen ennél sokkal többen vannak.

„Lássuk a produkciókat” – zárta Török András a megnyitót. A szemle programja itt olvasható

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr108000715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása