Kik a Kosztolányi Dezső Színház Urbán András Társulata?

*Urbán András (UA):* A Kosztolányi Dezső Színház társulata és az Urbán András Társulat két teljesen külön történet, ugyanakkor évek óta ugyanaz. Az Urbán András Társulat azokat a formációkat jelölte, amelyekkel független produkciós viszonyok között hoztunk létre előadásokat, többnyire a szegedi MASZK Egyesület menedzsmentjében. Produkciós értelemben ez a kapcsolat és megnevezés ma is működik. Nyilvánvalóan egy sajátságos művészi ambíciót, ars poeticát is feltételez. Idővel, miután a Kosztolányi Dezső Színház igazgatója lettem, lehetőséget kaptam a színház társulatának létrehozására, amely addig nem létezett. Végtére is ugyanaz történt, mint az Urbán András Társulat esetekben, meghívtam pár színészt. Azokat hívtam, akikkel huzamosabb ideig szívesen dolgoztam volna. Így a két történet egybefolyt. A Kosztolányi Dezső Színház azokban a produkciókban, ahol jelen van az Urbán András Társulat megnevezés, koprodukciós partner. Nem kizárólag csak az általam rendezett előadásokat játssza.

Tehát a Kosztolányi Dezső Színház társulata 5 fiatal végzős színészből tevődött össze, akik akkor is és azután is hajlandóak voltak a színházra komoly médiumként tekinteni, a művészet és a művészi provokáció, megfogalmazás helyére, hajlandók voltak elindulni egy olyan úton, amin folyamatosan képzik magukat, folyamatosan (már csak az előadásokból kifolyólag is)szembenéznek magukkal és azzal a valósággal, amelyik körülveszi őket, úgy a lokál, mint tágabb értelemben. A társulat tagjai: Béres Márta, Mezei Kinga, Mikes Imre Elek, Mészáros Árpád, Mészáros Gábor.

A Turbo Paradiso bemutatója a színház tizennegyedik születésnapján volt, 2008 novemberében. Van ennek az időzítésnek valami oka, rejtett tartalma?

*UA:* A Kosztolányi Dezső Színház születésnapját azon a dátumon ünnepli mikor is hajdanán Kosztolányi Dezső egyik versében jelentkező magyartalanságok miatt megrovásban részesült magyartanára részéről, felpattant az órán, és azt kiáltotta, hogy tud ő olyan jól magyarul, mint a tanár úr. A színházat aránylag őszintén, hazugságok nélkül, egyszerűen próbálom vezetni, így próbáljuk csinálni, rejtett tartalmak forszírozása nélkül. Az van, amit láttok, az az igaz, amit mondunk, olyanok vagyunk, amilyenek.

Előadásaitokat, többek között a Turbo Paradisót is, sokat játsszátok különféle fesztiválokon. Milyen fogadtatásban részesült?

*UA:* Játszhatnánk többet is :). A Bakelit-beli játék a harmincötödik előadása lesz a Turbónak. Eddig játszottuk Magyarországon, Németországban, Szerbiában, Macedóniában, nagyon különböző összetételű közönségek előtt. Érdekes, mindenütt nagy vagy kitörő siker fogadta az előadást, talán épp Pesten a legkevésbé, azaz ott kis érdeklődés övezte.

*UA:* Itthon is lassabban indultak be a fesztiválok eleinte, de hát érthető. Pár éve aki meghívta ezt az előadást, be is vállalt valamit. Ma is. Terv szerint ősszel játsszuk az előadást Kolozsvárott (Interferenciák) és Ljubljanában (Ex ponto) is.

Danilo Kis A holtak enciklopédiája című műve alapján készült az előadás. Mennyire befolyásolta ez a novella a darabot, illetve ezen mű mellett mi ihlette még az előadást, mi volt hatással rá(d)?

*UA:* A Kis-szöveg kiindulópont, ami a halál utáni létezésig, azaz a paradicsomig vezetett el bennünket azon az enciklopédián keresztül, ahová csak adataink kerülnek be, mindennapi életünk pillanatai, a fontosság nem a konvenciók által határozódik meg.

Szóval a Turbo paradiso az az előadás, amelynek alapvető koncepciója az a kérdés, illetve válasz: hogy én, mint egy adott ország állampolgára mitől félek. Igen, ez egy balkáni történet, jószerivel a '90-es évek által „inspirálva”. Na, most lehet azt mondani, hogy rajtunk érződik a Balkán meg a háború, meg a bennünket ért dolgok frusztrációi. Ez erről szól kedves, nyugodt, biztonságos fotelben ülő drága európaiaknak.

A Paradicsom több formában is megjelenik az előadásban, mint bibliai motívum, és maga a gyümölcs is szerepet játszik az előadás végén. Továbbá egy guminő és egy bárány, angyal jelennek meg az előadásban. Mindezeket szimbólumként kell vagy lehet értelmezni? Fontosak számotokra a szimbólumok, ezek használata, vagy inkább csak afféle díszletként kezelitek a tárgyakat?

*UA:* A szimbólum fontos dolog, de konkrét tárgyi léte és értelme talán fontosabb. Tulajdonképpen, nekem a legtisztább a dolog, ha az a valóság válik, jelent költői értéket, értelmet, az megtörténik, tehát a konkrét térben, konkrét időben konkrét tárgyi történés. Materializmus és mégsem az. Szóval a tárgyak tárgyak, a jelentések a tiétek, sem én, sem a színészek, ha csak lehet, nem misztifikáljuk a dolgokat. Igaz, én nem szólok bele, ki milyen belső rejtett történetet hoz létre önmaga számára.

Kinek szántátok az előadást? Van konkrét célközönség?

*UA:* Van ilyen? Azoknak az embereknek, akik nem azt akarják a színháztól, ami ők maguk, nem az előítéleteikben fetrengenek, hanem egyszerűen tiszta tekintettel figyelnek. Bár szeretjük mi a kispolgárokat is.

Egyértelműen a fiatalabb közönség a Turbo paradiso közönsége.

Mi az előadás üzenete a közönség felé?

*UA:* Az előadás foglalkozik a részvétel kérdésével. Természetesen elutasítja az erőszakot, azonban lehetségessé teszi, lehetségességét jelen idejűvé. Megkérdez, hogy megtisztulhatsz-e úgy, hogy tiszta maradsz, hogy kissé sznobisztikusan nem véve részt a borzalomban, vajon te kívül maradsz-e, kívül maradtál-e. Tiszta kézzel lehet-e tovább lépni, és hát tiszta-e a kezed. A félelem életünk része. Alapvető állampolgári, polgári, emberi jogom, hogy erről a félelemről beszéljek. Akár az állam, az ország viszonyában is. Szerinted felelős az ember a félelmeiért?

Az előadások alapját általában irodalmi anyagok alkotják, ehhez társul ének, tánc, pantomim, mozgásszínházi elemek, stb. A múltban a „kortárs politika színház” jelzővel is illették a társulatot. Mi erről a jelzőről a véleményed? Hogy látod a társulat beállítottságát és jövőjét?

*UA:* Annyit javítanék, hogy egyáltalán nem gondolom, hogy a színház alapja az irodalom. Lehet része, de akkor már nem is irodalomról beszélünk.

Nem lényegtelen letisztázni, mit nevezünk politikai, vagy politikailag angazsált színháznak. Azt-e hogy egy színház olyan problémákat feszeget, vagy olyan mondatokat mond, amelyeknek van politikai vonatkozásuk is, vagy hogy eszmeileg egy politikai opció, párt ideológiáját példázza-e. Szóval engem nem zavar a fenti jelző. Mi a valósággal foglalkozunk, formailag és tartalmilag is angazsáltak az előadásaink, természetesen a politikai párt megnevezése, jelenléte, sőt létezése nélkül. Jó az, hogy a politikát újra ilyen nagyon komolyan kell venni, és félni kell, hogy mit mondasz? Mintha normális lenne a tabuk újbóli fokozott bevezetése. Nem feladata szinte minden művésznek az irányvonalak minél szabadabbá tétele? Hát azt mondod, amit gondolsz, azaz, azt mondod, amit másoknak hallaniuk kell, hogy egy előadás befogadása közben behatárolódjon, mire gondolnak. Azt mondod, ami létrehoz egy gondolatsort, egy előadást. Ez néha fáj, néha igaz (mindig) és gyakran bosszant valakit. Nem kell elfelejteni, hogy egy multietnikus közegben dolgozunk, kisebbségben, és ez kicsit másként határozza, sejteti a kontextusokat, gyakran az értelmezések is specifikussá válnak. Kortárs politikai színház? Ja. Világszínház...