|{background:#ddd; font-size:11px; padding: 5px 10px}. "Petőfi nem volt megfontolt, komoly ember, ő egy izgága gyermek volt. Hiába keresnék rá az összes nagy szótárú nyelvekben több és nagyobb jelzőt: gyermek. Viszont nincs is e joggal megbírálható teremtésnek, világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek. A gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten. A gyermek szent, dicső, szép, de a gyermeknek az a hivatása, kötelessége, hogy önző és rossz is legyen ugyanakkor.." (Ady Endre) |
A Nézőművészeti Kft.
A Nézőművészeti Kft-t 2009-ben alapította Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Katona László. Klasszikusok újraértelmezésével éppúgy kísérleteznek, mint improvizációkból táplálkozó szövegek létrehozásával. A felnőtt közönség mellett azonban meghatározó feladatuknak érzik a fiatalok megszólítását is, ezért hoznak létre évről-évre egy-egy tantermi előadást. Így a színház eljut az iskolákba is.
A rendező
Scherer Péter a Kolibri Színházban 2008-ban mutatta be Klamm háborúja című monodrámáját, Novák János rendezésében (kritikánk itt) mely számos hazai és nemzetközi elismerésben részesült és amelyet azóta is rendszeresen játszik budapesti és vidéki iskolákban. 2009-ben saját rendezésbe fogott, ugyancsak a Kolibri Pincében mutatták be Kikatt című iskolaszínházi előadását (kritikánk itt) 2010-ben a Nézőművészeti Kft keretein belül rendezte meg A gyáva című előadását (kritikánk itt) amely a Tantermi Színházi Projekt támogatása mellett elnyerte a VI. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle fődíját, valamint a 2012-es ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé legjobb ifjúsági előadásnak járó Üveghegy-díját. A drogprevenció szándékával létrehozott előadást mind a Kortárs Drámafesztivál, mind pedig a Deszka Fesztivál beválogatta szemle-programjába. (Itt olvasható beszélgetés A gyáva alkotóival.) A 2012-es évben Vakság címmel készített egy, az esélyegyenlőségről szóló osztálytermi előadást.
Az új bemutató
Az új, Ady/Petőfi címmel készített bemutatójuk egy rendhagyó irodalomóra keretein belül szeretné megszólítani a diákokat. Az előadás nem szokványos előadói stílusban és személyességgel kísérli meg közel hozni nagyjaink hétköznapi problémáit, családi életét, örömeit és bánatait. Szeretné megmutatni, hogy ők is "csak" hús-vér emberek voltak, mert fontos, hogy mi van a verseken, költeményeken túl. Mi az, ami közös a most hallgató, olvasó diákban és a 200 évvel korábban élt "nemzeti hősben"?
Ezt a szinte lehetetlen vállalkozást kísérlik meg színházi kereteken belül megmutatni, és átélhetővé tenni. Gyakran találkozni azzal az általános vélekedéssel a diákok körében, hogy mindenki, aki a tankönyvekben szerepel, csak egy távoli, magasan a hétköznapi ember fölött álló, morálisan vitathatatlan erényeket felmutató hérosz lehetett, s el sem tudják képzelni (bár az életrajzok gyakran utalnak erre, a részletektől megkímélve), hogy milyen problémákkal, emberi gyarlóságokkal, hétköznapi drámákkal volt az ő életük is teli. Ahhoz, hogy egy irodalmi mű, vers, regény igazán meg tudjon érinteni, le kell tudni bontani ezt a falat múlt és jelen között. Beszélgetni Petőfi vágyairól vagy éppen szerelmi csalódásairól, Ady betegségeiről vagy pénz gondjairól. Korabeli dokumentumokat, naplókat, leveleket és természetesen magukat a műveket (verset és prózát egyaránt) felhasználva emberi közelségbe hozva, talán személyesebb viszony és összetettebb kép alakulhat ki a diákokban róluk, és talán a művekre is másképpen néznek majd.
