Rudolf Péter

Három évtizedes, szerteágazó színházi és filmes pályafutással, számos emlékezetes alakítással és rendezéssel a háta mögött vehette át a Kossuth-díjat Rudolf Péter pénteken a Parlamentben. Mint az MTI-nek elmondta, szerencsésnek érzi magát és élvezi, hogy sok mindennel foglalkozhat.

Az indoklás szerint a Jászai Mari-díjas színművész, rendező, kiváló művész sokoldalú művészi munkásságáért, különösen groteszk, ironikus hangvételű szerepek felejthetetlen megformálásáért, elsöprő sikert arató filmjeiért, bravúros improvizációs készségét tanúsító színészi játékáért kapta meg az elismerést.

"Lehet, hogy nem látszik rajtam, de hajlamos vagyok az elbizonytalanodásra, egy ilyen nagy kitüntetés viszont valamiféle lendületet ad a következő évekre" - mondta Rudolf Péter.

Megjegyezte, hogy nehéz ilyenkor nem közhelyeket mondani, hiszen természetesen jó érzéssel tölti el az elismerés, és illusztris csapatba került általa. "Nagy dolognak tartom a Kossuth-díjat, büszke vagyok rá" - hangsúlyozta.

"Olyan éveken vagyok túl, amelyekben annyit dolgoztam, hogy abban reménykedem: a mennyiség több ízben átcsapott minőségbe egy párszor" - fogalmazott.

Elárulta, hogy színházban rég érte ennyi kihívás, mint ebben az évadban: a Radnóti Színházban a Holt lelkek azt megelőzően pedig a Centrál Színházban Az ígéret földje című előadás főszerepét játszotta el.

Felidézte, hogy pályája szerencsésen indult, hamar elkezdhetett forgatni. A főiskola alatt született filmjei - a Cha-cha-cha, a Szerencsés Dániel, a Jób lázadása - és a később készült A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire meghatározó volt számára, azóta is tartó barátságokat is köszönhet ezeknek a munkáknak. A színművészeti főiskolán tanárai közül nagy hatással volt rá Montágh Imre, valamint osztályvezető tanárai, Marton László és Valló Péter. A Horvai-Kapás osztállyal - az odajáró Kaszás Attilával, Eszenyi Enikővel - az egész évfolyam együtt nagy erőt képviselt.

Harminc éve végzett a színművészeti főiskolán, legelső diplomás színészként játszott előadását épp a napokban tűzték műsorra az M2-n: a Liliomfi 1983-as egri előadása kedves emlék számára.

Pályakezdőként rögtön a Vígszínházhoz került, az ottani közeg meghatározó volt, mint ahogy az is, hogy ott kezdhetett el rendezni, Marton László igazgató biztatására. Első munkája a hosszú évekig műsoron tartott Dühöngő ifjúság volt.

Kiemelte: fontos része az életének a Vígszínházban eltöltött 18 év, de nem bánta meg, hogy az alkatának megfelelő szabadúszó életformára átállt. Nagyon élvezte az ezzel járó szélsőséges helyzeteket: az első évben egyszerre játszhatott III. Richárdot Miskolcon és a Csárdáskirálynőben Bónit Kecskeméten.

További fordulópontot jelentett az életében a filmrendezés, az Üvegtigris-filmek megszületése. Nagy örömet adtak számára a tévés improvizációs-játékok, a Beugró a Mindenből egy van Az Új Színházban három évig művészeti vezetőként is dolgozott, jelenleg pedig a Centrál Színházban játszik legtöbbet - sorolta.

"Ezt a reneszánsz életet nagyon élvezem, szeretem, hogy ennyi mindennel foglalkozhatom, és mázlistának érzem magam" - fogalmazott, hozzáfűzve, hogy ennek betetőzése a Kossuth-díj.

A közeljövő tervei között a filmrendezést említette, ám erről bővebben még nem akart beszélni.

"Nagyon szerencsés voltam, de nem mindig éltem jól a szerencsémmel" - fogalmazott a színész, hozzáfűzve, hogy bizonyos dolgokat például később tett meg, mint kellett volna, ezzel együtt azonban alapvetően elégedett eddigi pályájával.

Rudolf Pétert a Centrál Színházban Az ígéret földje mellett a New York-i komédia (Central Park West) az És Rómeó és Júlia... a Mégis, kinek az élete? valamint a Pletykafészek című előadásban láthatja a közönség.

Pap Vera

A nehéz női sorsot megjelenítő szerepek hiteles színpadi és filmes megformálásáért, a humoros, groteszk és drámai szerepekben egyaránt emlékezetes, maradandó művészi élményt nyújtó színészi játékáért Kossuth-díjat vehetett át Pap Vera színművész pénteken a Parlamentben.

"Az elismerés mindenkinek fontos. Már 35 éve vagyok a pályán, jól esik a visszajelzés" - mondta Pap Vera az MTI-nek, hozzátéve: a közönség azt hiszi, hogy a színházi szakma csupa fény és pompa. Amikor az előadás végén tapsolnak, az valóban az, a tapsért azonban keményen meg kell küzdeni. A mai celebvilágban a "fény és a pompa" nem a színészeket övezi.

"Pályámon valóban sok nehéz sorsú figurát játszottam el, nyilván hordozok magamban valamit, amitől ezt hitelesíteni tudom" - jegyezte meg Pap Vera. Hozzáfűzte, hogy a humor és a groteszk is nagyon fontos az ember életében, különben nem lehetne elviselni a drámaiságot, az élet drámaiságát sem. Mindkettőre szükség van az egyensúly eléréséhez.

Rengeteg olyan szerepe volt, amelyet szeretett és kedves a lelkének, mindegyik másért volt fontos, más miatt lett az ő "gyereke". Szerepálma soha nem volt, a jó szerepeket szerette. Mint mondta, a rossz szerep megformálásánál küzdeni kell azért, hogy az is jó legyen, tehát ez is, az is kihívás.

Felidézte, hogy eredetileg bohóc akart lenni, de az édesapja lebeszélte erről és arra ösztönözte, hogy szerezzen szakmát. Érettségi után felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Horvai István és Kapás Dezső növendéke volt. "Nagyon jó képességű, tehetséges osztály volt, szerettük egymást" - emlékezett vissza a színésznő, aki már harmad- és negyedévesként nagy szerepeket kapott, filmen és színházban egyaránt. Játszott például Molnár Ferenc Az üvegcipő és Weingarten A nyár című darabjában.

Pap Vera 1979-ben végzett a főiskolán, majd a Vígszínházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja. A színésznő az Angi Vera című filmben vált ismertté 1978-ban. Pályafutása alatt a magyar és az egyetemes drámairodalom számtalan szerepét eljátszotta, egyaránt otthonosan mozogva a klasszikus, az abszurd vagy éppen a kortárs drámák világában. Jászai Mari-díjjal 1987-ben ismerték el munkáját, 2001-ben érdemes művész, 2009-ben kiváló művész lett. Pap Verát jelenleg Hadar Galron Mikve című darabjában láthatja a közönség a Vígszínházban.

Mécs Károly

"A pályám miatt nem panaszkodhatom, mert mindig a közönség szeretete övezett, számomra ez a legfontosabb, és remélem, mostani kitüntetésem hallatán azok is velem örülnek majd, akik kedvelnek" - mondta Mécs Károly színművész, aki Kossuth-díjat vehetett át pénteken a Parlamentben.

"Fontos számomra a már korábban odaítélt díjak mindegyike, a Kazinczy-díjat például mint kollegáim ajándékát értékelem, a Kossuth-díjat pedig a legrangosabb elismerésnek tartom színészi pályafutásom jutalmaként" - mondta el a művész az MTI-nek.

Mécs Károly 1957-ben lett a Színművészeti Főiskola hallgatója, már másodéves korában színpadra lépett a Nemzeti Színházban, a Katona József Színházban, valamint az akkor alakuló Petőfi Színházban. 1961-ben, a főiskola elvégzése után Szegedre került.

Mécs Károly az azóta eltelt évtizedekben bemutatott színházi előadásainak számát 150 körülire saccolja, megjegyezve: ezek kétharmadában főszereplőként játszott. A színház mellett mindig kapott más feladatot is, sok műfajban dolgozott, így az Iskolatelevízióban, versműsorokban, rádiójátékokban. "A Magyar Rádióban szinte mindennapos vendég voltam, és sokat szinkronizáltam is" - tette hozzá.

Koromnál fogva nyugdíjas vagyok, de aktív életet élek, és "nem nyomom tövig a gázt" - mondta. Mint megjegyezte, legutóbb két csodálatos évadot töltött a szolnoki Szigligeti Színházban és Márai Sándor Kaland című színművével nagy sikert arattak. Ezt a darabot Budapesten az Éjszakai Színházban még mindig játsszák, már a 170. körüli előadásnál tartanak.

A kérdésre, hogy érzi-e még azt különleges lelki bizsergést színpadra lépéskor, úgy válaszolt: már régen nem lehetne a pályán, ha nem lenne számára minden előadás izgalom. "Jobban érzem már a felelősségét is, mert mi nemcsak egy szerepet játszunk, hanem a játékba bevont nézőket szórakoztatjuk, gondolatokat ébresztünk" - vélekedett.

Mécs Károly a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1961-ben kapta meg a diplomáját, onnan Szegedre szerződött, aztán 1963-tól a budapesti, Kazimir Károly vezette Thália Színház társulatának tagja lett. A színház megszűnte után játszott az Arizona Színházban és a Művész Színházban, 1996-tól a Thália Társaság tagja volt. A Budaörsi Játékszínben több darabot nemcsak színészként, hanem rendezőként is jegyez. 2001 óta a Magyar Állami Operaházban is játszik.

A színészt igen hamar felfedezte a film is. Pályájának elején rá osztották a snájdig katona- és huszártiszt szerepeket. Még főiskolás korában megkapta Noszty Feri szerepét A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960) című filmben. Később Keleti Márton Esős vasárnap (1962) című filmjének szintén ő volt a főszereplője. A Várkonyi Zoltán rendezte Kőszívű ember fiai című filmben (1965) Baradlay Richárdot alakította.

Mécs Károly nemcsak magyar nyelven, hanem németül és franciául is játszott, a színészmesterséget egy évadon át gyakorolta Bécsben.

Karinthy Márton

A Karinthy Színház három évtizedes működésének és irodalmi munkássága tíz évének összegzéseként tekint a Kossuth-díjra Karinthy Márton rendező, író, a színház alapító igazgatója, aki a rangos elismerést pénteken vehette át a Parlamentben.

Karinthy Márton a hivatalos indoklás szerint sajátos szellemiségű, nagy közönségsikernek örvendő színházi műhely létrehozásáért, három évtizedes vezetői és rendezői tevékenységéért, írói munkásságáért, a Karinthy-hagyomány és -szellemiség ápolásáért, továbbviteléért kapta az elismerést.

Karinthy Márton - Karinthy Ferenc fia, Karinthy Frigyes unokája - az MTI-nek elmondta: számára elsősorban azért fontos a Kossuth-díj, mert azt jelzi, hogy nem hozott szégyent a családi névre, amely nimbusz, de kereszt is. A díj visszaigazolása annak, hogy van értelme vinni ezt a keresztet, és az elmúlt sok évtized mégse volt hiába - tette hozzá.

Kiemelte, hogy a háború óta nem volt magánszínház Magyarországon és kérdés volt, hogy működhetne-e. A semmiből létrejött valami új és hosszú évek óta, rendszereken át működik: a Karinthy Színház 31 éves - ez óriási elégtétel a számára. Mint mondta, van egy olyan régi beidegződés, hogy Budán nem él meg színház, ám színháza erre is alaposan rácáfolt.

A színházalapítás ötletét tulajdonképpen a pánik szülte, mert nem tudott beilleszkedni az állami színházi létformába. A régi Madách Színház és az Ádám Ottó által képviselt realista, költői színház állt közel hozzá, míg főiskolai osztálytársai szemben álltak ezzel, modernek, formabontók voltak. A Karinthy Színház azóta is a régi Madách Színház világát, eszményét igyekszik életben tartani, újrafogalmazni.

A Karinthy Színház az idei évtől bekerült az előadó-művészeti törvény által meghatározott kiemelt kategóriába. "A munka most érett be" - fogalmazott a kitüntetett művész, hozzátéve, hogy a közönség részéről soha nem volt vitás, hogy szereti ezt a színházat, hiszen évtizedekig eltartotta azt. Most a szakma és a kultúrpolitika oldaláról is érzi már: fontos ennek a színháznak a léte, működése, ez pedig erőt ad a következő 30 évhez.

Szavai szerint ebben az évadban a Karinthy Színház öt sikeres bemutatót tartott, jelenleg 13 előadást játszanak, 120 színész lép fel bennük és már a jövő évadot készítik elő. A rendezői útját kijelölő előadások közül a békéscsabai A mi kis városunk és a Gorsiumi Nyári Játékok Euripidész- és Arisztophanész-bemutatói mellett a Meseautó, a Tamás bátya kunyhója, a Svejk, a Fiúk a csapatból, a Kakukktojás, az Adáshiba, a Harmadik Richárd, a Szellemidézés, a Korai fagy, A nagymama soha, a Tanner John házassága és a Szent Péter esernyője című produkciót emelte ki.

Meghatározó élményt jelentett számára, amikor újra beült az iskolapadba: a diploma után 30 évvel, 2001-ben készítette el doktoriját a színművészeti egyetemen. Ennek nyomán történt a legnagyobb fordulat pályáján: az írás betört az életébe. "Az Ördöggörcs - Utazás Karinthyába kirobbanó sikere egyszeri és megismételhetetlen egy írói pályán: 50 ezer eladott példány, külföldi megjelenés" - mondta, hozzátéve: ez akkora lökést adott, amely színházi munkájára is visszahatott. A 2003-ban kiadott dokumentumregény külföldi karrierje is elindult: a mű három hónapja jelent meg svédül, az olvasóközönség és a kritika is jól fogadta. Második kötete 2007-ben jelent meg: A vihar kapuja - Egy családregény eleje a 1973-ban végzett rendező-osztályának történetét meséli el és szintén jelentős szakmai sikert aratott. Tavaly jelent meg a legfontosabb morális kérdéseket felvető, Okosan kell szeretni magyarságunkat című interjúkötete.

Életének legutóbbi fontos pillanata pedig unokája megszületése volt, ami a jövőt jelenti, hiszen a kis Jankával a családi hagyomány folytatódhat. "Ha másképp nem, hát azáltal, hogy olvassa, tudja, hogy mit csináltak az ősei, és talán abból az egész misztériumból is meg fog érteni valamit, amelybe belekerült" - fogalmazott Karinthy Márton.

Gera Zoltán

Hallatlan megtiszteltetés számomra ez a kitüntetés, nagyon nagyra becsülöm és meg vagyok rendülve - mondta Gera Zoltán színművész az MTI-nek annak kapcsán, hogy pénteken átvehette a Kossuth-díjat a Parlamentben.

A művész a színházi és filmszerepek magával ragadó, emlékezetes, kifinomult műveltséggel történő megformálásáért, sokoldalú és elmélyült művészetéért, példaértékű életpályája elismeréseként vehette át a kitüntetést.

Az idén 90. életévét betöltő színművész elmondta: elégedett pályája alakulásával abból a szempontból, hogy megismerhette, mennyire különbözőek az emberek, és hogy ezt a különbözőséget a genetikai örökségek és az élet során szerzett tapasztalatok erősíthetik, de fékezhetik is. Ő már tisztában van önmaga határaival, tudja, mely határokat feszegetett, miket igyekezett túllépni, mi az, amit nagyra becsült. "Ismerem reflexeimet, viszontválaszaimat vagy viszonthallgatásaimat" - fogalmazott.

Gera Zoltán mindig a bizalom jeleként értékelte, ha felkérték egy szerepre: játszott többek között Plautus A hetvenkedő katona, Zsolt Béla Erzsébetváros, Ibsen A vadkacsa című darabjában és Spiró György Honderűjében, amely hét évig volt műsoron. Felidézte A Tenkes kapitánya című alkotásban és Fábri Zoltán Magyarok című filmjében játszott szerepét, valamint Palásthy György Retúrját, amelyben nagy élményt jelentett számára Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, Kibédi Ervinnel, Lohinszky Lóránddal, Bárdy Gyöggyel és Sztankay Istvánnal együtt dolgozni. Boldog volt, ha elfogadta őt egy élen járó művész, mint például Bulla Elma, Gobbi Hilda vagy Páger Antal. Összesen 112 nyugati filmben alakított epizódszerepeket francia, német és angol nyelven.

A közönség ismerheti Walter Matthau és Lino Ventura magyar hangjaként, Jean Gabint is szinkronizálta, A piszkos tizenkettő című alkotás és a Ragtime című Milos Forman-film szereplőinek is kölcsönözte hangját, a Dallasban pedig Jim Davist szólaltatta meg. Művészi sokszínűségét példázza az is, hogy pantomimstúdiót alapított és tanította mindazokat, akik vonzódtak ehhez a műfajhoz.

A színművész úgy fogalmazott, hogy ő a csend embere, akinek fontos a pszichológia, az ezotéria és vonzódik a keleti filozófiákhoz is. "Önismeretre törekedtem mindig, és ez egyrészt a fékem, másrészt a bátorságom volt a szerepek megfogalmazásában" - mondta.

Élete nehéz korszakaként emlékezett börtönben töltött hónapjaira. Elmesélte, hogy a '60-as évek elején, nemzetközi pályázatot nyert, melynek révén részt vehetett volna John Gielgud 12 napos kurzusán Londonban. A Vígszínház akkori igazgatója azonban nem járult hozzá útlevél-kérelméhez, Gera Zoltán kemény szavakkal írta meg Angliába, hogy nem engedik ki. A jelek szerint megfigyelték őt, mert a történtek után kihallgatták, majd a bíróság 9 hónap börtönbüntetésre ítélte államellenes izgatás címén. "A börtönben töltött hónapok alatt kurzust tartottam magamnak önnevelésből, hogy ne kerüljek konfliktusba senkivel. Ott jöttem rá, hogy a szabadság belül van" - hangsúlyozta a művész.