Novák Ferenc "Tata" - ahogyan az egész országban ismerik - évtizedek óta rendszeres vendége a fesztiválnak. Az első alkalommal, 1970-ben a Vitézi ének című előadást koreografálta a Fogadalmi templom előtt, és ezt követően hosszú éveken keresztül dolgozott nyaranta a Dóm téren, hiszen ő volt a Szegedi Nemzetközi Néptáncfesztivál művészeti vezetője. Bátyai Edina, a fesztivál igazgatója tavaly nyolcvanadik születésnapja alkalmából - mintegy ajándékként - kérte föl a Kossuth-díjas koreográfust az idei néptánc produkció megrendezésére.
A produkció keddi közönségtalálkozóján Novák Ferenc elmondta, hogy Hegyen-völgyön lakodalom címmel először 1972-ben rendezett előadást a Dóm téren, hatalmas sikerrel. A Szegedi Szabadtéri Játékokon ez volt az első dramatizált néptánc produkció, amelyet a következő években még több másik követett.
Az új darab nyitójelenete egy gyermeklakodalom, melyet a Szeged Táncegyüttes csaknem száznegyven növendéke ad elő. Őket hazai, valamint szlovák, román, horvát együttesek követik, a szerb táncokat pedig a deszki Bánát Néptáncegyüttes művészei hozzák el a Dóm térre. A nézők megfigyelhetik, hogy az évszázadok során hogyan hatottak az együtt élő népek táncai egymásra.
A Násznagyot alakító Novák Péter szerint - aki már a szintén édesapja által rendezett 1983-as produkciókban is részt vett - egy lakodalomnak megvannak a szokásai, ennek ellenére nincs két egyforma lagzi, így van ez a szabadtéri előadásokkal is.
A művész elmondta: ajándéknak tartja, hogy édesapjával, édesanyjával, Foltin Jolánnal és nővérével, Novák Eszterrel dolgozhat együtt a tiszta, eredeti folklóranyagra épülő táncművön.
A magát alapvetően prózai színésznek tartó Csuja Imre - akit Novák Ferenc csak született vőfélyként emlegetett - elárulta: a próbákon a táncosokat meglátva kezdetben szorongott, még az otthonról hozott lépéseket is elfelejtette. Ennek ellenére a népszokásokat felelevenítő, olykor humoros vőfélyrigmusok mellett a tánc is szerepet kap majd produkciójában.
Csuja Imre a nézőknek elmesélte, hogy egy alkalommal "élesben" is kipróbálta a vőfély szerepét. A Jászai-díjas, érdemes művészt néhány esztendeje a lakását felújító kőműves kérte meg, hogy helyette vegyen részt vőfélyként egy esküvőn és lagzin.
