7óra7

Hamarosan megjelenik a Nemzeti Színház igazgatói pályázata

Hamarosan megjelenik a Nemzeti Színház igazgatói pályázata

2013. 07. 06. | 7óra7

A Nemzeti Színház nyílt napján a teátrum 175 éves fennállása alkalmából a nemzeti színház feladatáról, annak sikerességéről rendezett vitán végül is vita nem nagyon volt. Mintha a résztvevők az alapkérdésekben egyetértettek volna. Vitaszerű állítások leginkább Törőcsik Maritól és Koltai Tamástól hangzottak el, L. Simon László pedig – amellett, hogy bejelentette: hamarosan megjelenik az intézmény igazgatói posztjára kiírt pályázat – óvatosan elismerte a Nemzeti Színház elmúlt négy évadának teljesítményét.

Fent: Major Tamás fényképe, lent: Gajdó Tamás, Koltai Tamás, Törőcsik Mari, Blaskó Péter, Alföldi Róbert, L. Simon László, Béres Ilona, Lévai Balázs

A beszélgetést vezető Lévai Balázs kérésére a jelenlévők kezdetben egy szóban, illetve kifejezésben határozták meg a nemzet színházának fő feladatát. Törőcsik Mari – akinek szavait mindvégig általános közönségelismerés és tetszésnyilvánítás fogadta – a minőséget említette elsődleges kritériumként, amit szerinte a színház vezetője határoz meg; mint mondta, a minőség érdekében kell "a pénz karmai közül kimenteni" a Nemzetit. Blaskó Péter szerint a nemzet színházának nézettnek kell lennie, Béres Ilona egyrészt ehhez csatlakozott, másrészt szerinte elsődlegesen _nemzetinek_ kell lennie a Nemzetinek. L. Simon László a nyitottságban nevezte meg a fő feladatot, Koltai Tamás kritikus úgy fogalmazott, hogy "jó színház" legyen, tehát jó és színház, Gajdó Tamás színháztörténésznek az "első" szó jutott eszébe válaszként, Alföldi Róbert pedig – Németh Antal 1935-ös írása alapján – azt mondta: a mindenkori ma színházának, művészetének otthona kell legyen a Nemzeti.

A feltett kérdésekre (például: A Nemzetinek kell lennie a legjobb színháznak? Feladata-e a színháznak az aktuálpolitizálás?) a meghívottak leginkább szakmai általánosságokat és evidenciákat válaszoltak; a beszélgetés legizgalmasabb pontja az volt, amikor Törőcsik Mari kérdőre vonta L. Simon Lászlót, hogy miért nincs elegendő pénze a Nemzeti Színháznak, és hitet tett Alföldi Róbert igazgatása mellett. Figyelemre méltó volt még, ahogyan L. Simon Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter nagyságáról számolt be, aki dévédén megnézte a Nemzeti tizenegynéhány előadását, hogy képben legyen. "Ilyen miniszterünk van" – mondta felettese jelentős teljesítményét illetően nem titkolt büszkeséggel L. Simon, aki önmagát a rendszeres színházlátogató kategóriába sorolta.

Gajdó Tamás a Nemzeti Színház státuszáról szólva elmondta: 1875-ig az első és egyetlen magyar színház volt a Nemzeti. Noha fontosnak tartották, hogy technikailag európai színvonalú legyen, például a Nyugat kritikusai sokszor inkább bírálták a Nemzetit az elavult rendezés miatt. A "múzeumi" szemléletet csak Hevesi Sándor reformálta meg. Gajdó beszélt arról is, hogy 1944-ig nem lépett fel aktuálpolitizáló igény a Nemzetiben; először a nemzetiszocialista diktatúra alatt akartak vonalas darabokat íratni, Kiss Ferenc igazgatása alatt, de ez nem jött létre, ellenben 1945-től a színház – így a Nemzeti is – a szocialista ideológiai meggyőzés terepévé vált.

Törőcsik Mari 1958-ben lett a Nemzeti Színház tagja, mint mondta: Gellért Endre és Major Tamás "gondolkodott legjobban" a színházról és a mesterségről. "Ott rendezés folyt" – jelentette ki Törőcsik, aki elmesélte, hogy Major egyszer azt mondta neki, azért kedveli, mert az általa gyűlölt "általános színészetet" képtelen használni. A művésznő úgy véli, addig színész egy színész, amíg meg lehet neki mondani, hogy rossz amit csinál, és egy nemzeti színházban ez kifejezetten fontos.

Koltai Tamás hangsúlyozta: a nemzeti színház színvonalának alakulásában az igazgató személye meghatározó. A "nemzeti színház" egyébként nem európai trend: sem Németországban, sem Olaszországban soha nem volt nemzeti színház. A nemzeti színház kérdése összekapcsolódott a nemzeti identitás és függetlenség kérdésével, s többnyire az adott nemzet elismertetésére, kvázi ellenszínházként jött létre (ahogyan a magyar vagy a szerb is). Koltai úgy vélte: a nemzetállamok megszilárdulásával párhuzamosan csökken a nemzeti színház tradicionális szerepe, hiszen a nemzeti tradíciókat minden színház ápolja. A nemzeti színház szerinte egyensúlyt kell képezzen a népszínház és a művészszínház között. A kritikus kiemelte: a nemzeti színház színvonala hullámzó volt korábban és az elmúlt időben is, Alföldi Róbert igazgatása alatt azonban a magyar Nemzeti Színház betölti a modern nemzeti színház szerepét, hiszen keresi a kortárs formákat, de közben figyel a közönségre. A politizálásról szólva úgy vélekedett: a színház a nézőben születik meg, ha ez nem alakul ki, akkor lehet bármilyen politikai szándék, nem fog működni. A kritikus szerint a színháznak soha nem szabad "direkt politikában" gondolkodnia.

L. Simon László sajnálkozott, amiért az utóbbi években "erőteljesen átpolitizálódott" a Nemzeti Színház körüli vita. Szerinte a politika megfogalmazhat, meg is kell fogalmaznia feladatokat az intézmény számára, például nem engedhetik túllépni a költségvetést, de értékrendi kritériumok is kellenek. Például a Nemzeti Színház igazgatói posztjára hamarosan kiírandó pályázatban egyaránt hangsúlyos elem lesz a színházi hagyományok ápolása és az új utak keresése. Mint mondta, Alföldi vezetése alatt a színház sokat alakult, nem ugyanolyan, mint három évvel ezelőtt. Hozzátette: a Nemzetinek tényleg az elsőnek kell lennie.

Alföldi Róbert a Nemzetiben zajló magas színvonalú szakmai munkát tartotta kiemelendőnek. Hangsúlyozta: a műsorterv és a repertoár sokféleséget tükröz, ennek az összekötő eleme a magas színvonal. Úgy véli: a színház működik, hiszen van közönsége. "Nem csinálnám máshogy, ha újra tudnám kezdeni" – jelentette ki, de hozzátette: valóban volt változás az évek alatt. "Változtunk, mert össze kellett érnünk" – fogalmazott. Kijelentette: a Nemzetit a lehetőségei teszik elsővé, akár a büdzsé, akár a technikai paraméterek miatt. Az igazgató elmondta azt is: a Nemzetinek – mint minden színháznak – kell politizálnia, mint minden művésznek, aki a világért és a társadalomért dolgozik, ellenben nem szabad politikusként politizálni a színházban. Alföldi bejelentette: a Nemzeti közönségének véleményéről felmérést készítettek, ennek tudományos kutatók által készített kiértékelését csatolni fogja a pályázatához.

L. Simon László elmondta: a Nemzeti most mintegy háromszor annyiból gazdálkodik, mint a legjobban dotált vidéki kőszínházak: 980 milliós a költségvetés. Alföldi hozzátette: négy évvel ezelőtt 1,7 milliárd volt. Törőcsik Mari megkérdezte az államtitkárt, mennyi az Operaház költségvetése, aki válaszolt: 4,4 milliárd, de ott majdnem ezer alkalmazott, balett-, tánc- és énekkar van, és az az ország egyetlen dalszínháza. Alföldi válasza erre az volt, hogy a harmincas években óriási statisztériával készültek az előadások, látott olyan felvételt, amelyen a színpadi látvány összetettsége egy Zeffirelli-filmére emlékeztetett. Ma ilyenre nincs pénz. Törőcsik Mari ezt azzal egészítette ki, hogy "hagyományosan nem lehet hagyományozni" – a magyar drámairodalom legjelesebb műveit kötelessége játszania a Nemzetinek, és ehhez az apparátust biztosítani kell; ennek kapcsán nagyon megdicsérte a Nemzeti Tragédia előadását.

Blaskó Péter kiemelte: a hagyomány nem jelenthet múzeumot. A színész a _genius loci_, a hely szelleme továbbörökítéséről beszélt, amelyet kortárs, modern formában kell tenni, hogy érthető, befogadható legyen mindenki számára. A színház kényes művészeti terület – tette hozzá: a színész csak akkor érdekes, amikor van néző is. "Mennyi munka van egy bukásban!" – jegyezte meg, Koltai Tamás pedig azzal egészítette ki, hogy sokszor a bukás viszi előre a színházat.

Az esemény zárlataként Alföldi azt mondta: szívesen látná a Nemzetiben az országgyűlési képviselőket egy hétig, hogy lássák: hogyan lehet eltérő világnézetű embereknek a szakmájukat illetően összhangban és egységben, sőt szeretetben dolgozni, és a nézetkülönbségek ellenére eszmét cserélni egymással. Törőcsik Mari egyenesen úgy fogalmazott: ha az ország úgy dolgozna, ahogyan a Nemzetiben zajlik a munka, akkor "ez egy csodálatos ország lenne".

A beszélgetést követően Alföldi Róbert átadta "Az évad nézőjének" járó díjat. A szerencsés nyertes az elmúlt évadban 64 alkalommal váltott jegyet a Nemzeti előadásaira.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr377999977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása