„Utazol egy körülbelül negyvenötezer pudos villamoson. Futnak alattad a verszták. Csak bámulsz ki bután a fejedből, nézed a nyírfák táncát a végtelen sztyeppén. A Blahán fölszáll az ördög. Olyan másfél rőf. Jön és néz. És tudod, hogy el fog kapni. Mert nincs jegyed. Egy pópával is megtörtént ez. Aztán elment, és nem találták. De végül megtalálták. Így jár az, aki nem halt meg, de még él.”
***
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1821. november 11-én született Moszkvában, és csak hittük, hogy 1881 februárjában halt meg kedvenc városában, Pétervárott. A Bűn és bűnhődés, A kamasz, a Feljegyzések az egérlyukból, A félkegyelmű, A hasonmás és sok más halhatatlan irodalmi remekmű szerzője egy szép napon megunta a szegénységet, a nyomort, a kritikusokat, a szerencsejáték-függőség bilincseit, az alkotás terhét, és búcsút vett feleségétől, a jó Anna Grigorjevnától, és úgy tett, mint aki jobb létre szenderült. Azóta fölröppent pár kósza hír a társalgási lapokban furcsa szemtanúkról, akik látták a híres orosz írót.
N.N. felcsernő szavai alapján 1905-ben a pétervári Csernisev hídnál járt. 1912-ben R.R. bánónő lakásán egy spiritiszta szeánszon tette tiszteletét. Legközelebb az '50-es évek elején látta Sztálin tolmácsának felesége, akit Dosztojevszkij állítólag arra utasított, hogy fojtsa vízbe gyermekét. 2012 tavaszán bukkant föl legutóbb, a Blaha Lujza téri 4-6-os megállóban, ahol épp a BKV-ellenőrök próbálták megbüntetni az öreg orosz bliccelőt. Ekkor fiatal színészek vették védelmükbe a furcsán ismerős öregurat, aki a szemtanúk szerint nagyon rossz állapotban volt.
Az aggódó színészek ezután kórházba vitték Dosztojevszkijt. Egy tapasztalt pszichiáter vette kezelésbe, aki eltiltotta a játékgépektől, és azt javasolta, terápiás jelleggel kezdjen el újra írni, valami különlegeset, valami mást, mint a régi művei. Azóta a gyógyult szerző hálából adaptálta a színészeknek A Karamazov testvérek című, utolsó nagyregényét…
***
Dmitrij Karamazovot Adorjáni Bálint, Ivan Karamazovot Orosz Ákos, Aljosa Karamazovot Lazók Mátyás, Fjodor Karamazovot és Szmergyakovot Jankovics Péter játssza az előadásban, melynek dramaturgja Faragó Zsuzsa és Bíró Bence e.h., látványtervezője Lisztopád Krisztina. A verseket Hercsel Adél és Szélinger Balázs fordította.
