Várkonyi Zoltán, a Vígszínház egykori főrendezője, igazgatója 1912. május 13-án született. Szakmai öröksége a Vígszínház és az egész magyar színháztörténet felbecsülhetetlen értéke.

Élete több szálon is szorosan összefonódott a Vígszínházzal: a II. világháború utolsó heteiben a Víg pincéjében bujkált, majd 1951-ben a bombázás után újjáépített színház nyitóelőadását ő rendezte, aztán 1962-ben a Víg főrendezője lett, majd 1971-től haláláig igazgatója. Várkonyi ízlésével, bölcsességével nemcsak a saját korának vígszínházi irányát, stílusát határozta meg, de szellemisége ma is él és hatása korszakos jelentőségű.

A Vígszínház társulata a felejthetetlen igazgató, rendező és színész emléke előtt tiszteleg a Várkonyi-díjjal, melyet özvegye, Szemere Vera alapított 1984-ben. Azóta minden évben a színház dolgozói titkos szavazással voksolnak vagy egy műszaki vagy egy adminisztratív munkakörben dolgozó kollégára, akit Várkonyi születésének évfordulóján kitüntetnek.

A Vígszínház munkatársai nagyon nagyra becsülik ezt a díjat, hiszen ezzel azoknak a munkáját ismerik el, akik a közönség számára láthatatlanok, de nagyon sokat tesznek a Vígszínházért.

Bóta Zsolt színpadmester-helyettes 1989 óta, 24 éve dolgozik a Vígben, olthatatlan színházszeretettel, szakmai hozzáértéssel, odafigyeléssel és jó humorral. Vérbeli színházi szakember, igazi csapatember, közösségformáló erő, nagylelkű, segítőkész, kreatív és megbízható. Munkatársai szeretik és tisztelik, ezért is kapta ezt a díjat, amelyet Eszenyi Enikő igazgató Várkonyi Zoltán családjának jelenlétében, közönség előtt, a Vígszínház nagyszínpadán adott át.