Bacsó Péter 1969-ben rendezte mára kultuszfilmmé vált alkotását. A túlságosan is „életszagúra” sikerült filmszatírát a korabeli kultúrpolitika még a bemutató előtt betiltotta, így tíz évet kellett várni arra, hogy a közönség is láthassa. A Rákosi-korszak koncepciós pereit megidéző, alkotásban az emberek még a hetvenes évek végén is ráismertek az akkori hatalom torz lélektanára és groteszk humorában a kor mindennapjait fedezték fel.
Ez azonban még kevés lett volna ahhoz, hogy a huszadik századi magyar filmgyártás legnépszerűbb és legtöbbet idézett darabjává váljon. Időtállóvá az írói és színészi zsenialitás tette, amely olyan szállóigévé lett mondatokat eredményezett, amin ma is őszintén elmosolyodik mindenki. Ki ne emlékezne arra, hogy „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”, „Az a gyanús, ami nem gyanús”, vagy hogy „Hagyjuk meg a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának”?
A film forgatókönyvéből igazi pesti Broadwayre való önálló darabot írt Hamvai Kornél, amely groteszk humorával egy nehéz történelmi kort elevenít fel, és nem hiányoznak belőle a jól megszokott szófordulatok, mindenki által ismert nagy mondatok sem. A Thália csak néhány lépésre található az egykori Tinódi mozitól, ahol nézők ezrei látták annak idején a filmet.
1949-et írunk. A hősi forradalom és Pelikán József gátőr elsöpörték a régi rendet. Büszkén, csillogó szemmel tekintenek a jövőbe. Új világ épül, ahol már végre minden jó lesz. Pelikán tisztességes és elkötelezett forradalmár, hisz, összefog, egyetért és áldozatot vállal. Valahol mégis elvéti a lépést, és erre rámegy a munkája, a barátja, a háza és az élete.
Leghelyesebb gyorsan túllépni ezen, mert a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Szerencsére az új világ Pelikán nélkül is dübörögve épül tovább. Az események menete felgyorsulóban, határ a csillagos ég. Még bölcs vezérünk, Bástya elvtárs, a forradalmi igazság letéteményese is elfárad néha: "Tréfásan azt szoktam mondani, hogy én is ember vagyok."
