Ebben a darabban, természetesen a meggyilkolt gyerekek kivételével, egyetlen szereplő sincs, legyen bár gyilkos vagy áldozat, férfi vagy nő, nemes úr, herceg vagy átlagember, aki ne volna mások vérétől szennyes. A végső romlás állapotában lévő társadalom erkölcsi mélypontjára jutott. Gyilkosok és áldozatok között alig akad különbség, a romlottság természetes és általános – és mindezeknek esszenciája, tömörítése Richárd maga, aki lenézi az embereket, játszik velük, mint gigászi színész és rendező. A drámaköltő ezt a teljesen negatív jellemet belülről ábrázolja, és érezteti, hogy jelleme a magány szörnyű poklában ferdült el.
"Úgy döntöttem, hogy gazember leszek" - mondja híres, a nézőt is szinte bűnrészessé tevő nyitó monológjában, s véres gaztetteit, melyekkel hatalomra jut, a hidegen kitervelt szerepjátszás eszközeivel hajtja végre. Célja egyetlenegy: megszerezni a hatalmat – bármi áron. S beteljesíti célját, bár a trónra kerülés pillanata önnön léte legnagyobb tragédiája. Ugyanis ami addig életcél volt, onnantól már csak egy állapot, s Richárd nem tud mit kezdeni a hatalommal. Így bukása - a meggyilkolt áldozatok átkai szerint véres és szégyenteljes…
A címszerepet Mokos Attila alakítja. Díszlettervező: Jozef Ciller m.v. Jelmeztervező: Milan Čorba m.v. Zene: Peter Mankovecký m.v.
