A beszélgetésen Vidnyánszky Attila javarészt kárpátaljai életéről és munkájáról mesélt az egybegyűlteknek, Kerényi Imre aktuálpolitikai kommentárjaival és hosszas okfejtéseivel fűszerezve. A rendezvény vége felé került szóba Vidnyánszky Attila kaposvári és budapesti tanári munkája. Vidnyánszky elmondta: a Színház- és Filmművészeti Egyetemen mindössze egy alkalommal taníthatott, Kerényi hívására. A magát ennek apropóján nagyon jó tanárnak nevező Kerényi elmondta: az osztálya kérésére hívta Vidnyánszkyt kurzustartásra. "Abban a szakaszában nem hívta a budapesti főiskola (...), amikor már csak én egyedül tanítottam magyar nyelvű, szóval valami Magyarországra való színházi anyagokat. Kipusztult minden. (…) Énnekem feltett szándékom, hogy ezt meg kell reformálni. Lehetetlen dolog, hogy Déryné és Jászai Mari országában így képezzük a színészeket a legfontosabb izébe. Én arra gondoltam, ha alkirály lennék, úgy elvenném ennek az egyetemnek a pénzét, mint a nyavalya, a színészoktatásával, és áttelepíteném egy színházhoz, pénzzel együtt, aztán csináljanak, amit akarnak. Azt gondolom, hogy egy nemzeti kultúrában a színészeket nemzeti szellemben kell képezni, pont, mert ettől érdekesek. (...) Én úgy vettem észre, hogy kitűnő színészeket képeznek, de kis rabszolgák... Jó, szót fogadnak, jó, rendező bácsi, igen, minden nagyon jó, hú de nagyon balliberálisok, jaj, nagyon, mert az muszáj, hát a nemiségük kicsit bizonytalan, ami szerintem hülyeség... Én azt gondolom, ezt most bátran kimondom: itt van tennivaló. És nagyon sok olyan magyar felsőoktatási intézmény van, ahol van tennivaló."

Kerényi Imre és Vidnyánszky Attila beszélget a Belvárosi Polgári Szalonban 2013. április 23-án – a City TV felvétele

Kerényi szerint a színészek nem tudnak olyan dolgokat, amiket muszáj tudni, nincs megfelelő műveltségük és varázslatuk, amellyel "egy természetes magyar színészegyéniség", vagy "egy ügyes kántor" rendelkezik. Ennek ellenére ezekkel a színészekkel kitűnő színházat lehet csinálni, ez Alföldi Róbert színháza, amiről Kerényi véleménye: "nagyszerű, de semmi közünk hozzá", szórakoztató, problémamegkerülő, katarzis nélküli. Kerényi Hamletet sajnálni szeretné, keresi a hősöket. "Csinálja valahol máshol" – konkludált Kerényi. Vidnyánszky erre közvetlenül reagálva azt mondta, hogy a magyar színészek kitűnőek, "jó alapanyag a magyar színész", ezért tud rangos rendezőket hívni. Kerényi úgy folytatta, hogy Páger Antalhoz, Bulla Elmához és Sinkovitshoz kell visszatérni, majd a Vidnyánszky-féle Nemzeti Színház látogatására szólított fel, hazafiúi feladatként. Az Alföldi vezette színház utolsó előadásaira gyászmisét, Dunáig folyó könnyeket vizionált. "Én a magam részéről nagyon bízom abban, hogy Vidnyánszky úr meg fogja cselekedni, azt, amit megkövetel tőle a haza (...), és meg fogja csinálni azt a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről meg a barátságról, tetszik érteni, meg a hűségről."

Vidnyánszky Attila erre úgy reagált, hogy mindenkit szeretettel vár a megújuló/újjáalakuló Nemzetiben. Információi szerint június 30-án pontban éjfélkor fog Alföldi Róbert "kivonulni" a Nemzeti Színházból, másnap reggelre pedig területfoglalási igényt jelentettek be, így ő nem tudja, mikor fog tudni oda bevonulni. A hallgatóságot biztosította a hősök, az érzelmek, a hit, az őszinteség színházi megjelenését illetően, továbbá alázatot és szolgálatkészséget is ígért nekik.