► Hogy merült fel a neved az Érinthetetlenek megrendezésének feladatára?

*Simon Kornél (SK):* Váratlanul érkezett a felkérés. Lugossy Ádám, az előadás egyik producere azt mondja, hogy a színház bizonyos tekintetben: termék. Jómagam is osztom ezt a nézetet, a színház világa, a megcélzott nézők, az anyagiak, az előadások törekvése szempontjából ketté válik – ez egy hosszú folyamat egyik lépcsője. Régebben talán három ága volt a színháznak: az alternatív színház, a művészszínház és a közönségszínház – ami a népszínház talaján burjánzott ki, és most a nyugati típusú musicaljátszás felé tart. Lugossy azt mondja, hogy ez utóbbi típusú színházban lát fantáziát, de ezt muszáj termékként kezelni, s amennyiben valaki ebből a produceri szempontból közelíti meg a színházat, az egy igen haladó szemlélet. Ha az ember szórakoztató előadást csinál, akkor például nem számíthat csupán a suttogó propaganda erejére, rendes marketingmunkát kell végezni, hogy minden, vagy legalábbis a legtöbb potenciális nézőhöz eljusson az előadás létezésének ténye. Ezen fölül nincs annál kiábrándítóbb, mint amikor egy látványmusicalnek kikiáltott előadás nem hozza a kívánt formáját, nem sikerül olyat nyújtani, amire a néző azt mondja: ez igen! A nézőt igenis le kell nyűgözni és mi ezt is fogjuk tenni.

A produkció társproducere Andrádi Zsanett, akit nem kell bemutatnom a zenés színházba járóknak. Ő amellett, hogy a női főszerepet játssza a darabban, segít a dalok kiválasztásában, a szereposztás összeállításában, és mivel ez egy független produkció, úgy értem nem állnak mögötte színházi tárak, együtt igyekszünk kialakítani az előadás alatt a háttérben dolgozó személyeket is.Úgy működik, mint a nyugati típusú produceri rendszer: mindenben benne van a producer, ő választ darabot, írót, szereplőket, ő is fogja össze őket, és a rendező neki van alárendelve. Ő választott ki engem, mint megbízott rendezőt.

► Mintha a rendezés egy szakma lenne...

*SK:* Igen, az. Mesterség, aminek vannak fogásai, amiket az ember sokféleképpen sajátíthat el. Meglátásom szerint zenés darab rendezni bizonyos értelemben e mesterség csúcsa. Sokféle kihívásnak kell tudni megfelelni, különösen, ha a mű célja valósággal lehengerelni a nézőt.

► De van már ebben némi előéleted.

*SK:* Van, A Hang-villa titka a Centrál Színházban. De azt gondolom, hogy Quentin Tarantino esetében is – nem mintha hozzá hasonlíthatnám magam – nyilván voltak kétkedő hangok, hogy a tékás mit akar itt a rendezői székben. Tarantinóhoz képest – aki tényleg tékás volt, ott nézte a filmeket, és abból találta ki, hogyan lehet egy jó filmet összerakni – én belülről tapasztalom a prózai és a zenés színház összes nyűgét és nyavalyáit – hol jobb, hol rosszabb előadásokon keresztül. Nézem kívülről és belülről is, hogyan lehet egy műfajt jól csinálni, meg hogy lehet elrontani. Azt gondolom, hogy én tudom a kulcsot – vagy legalábbis van egy olyan aspektusa a dolognak, amihez értek.

► A Centrál Színházban elég sok Broadway-musicallel találkoztál már és nem rendezőként ugyan, de felújító-rendezőként már szórakoztató előadást is csináltál, egy Woody Allent, a Semmi pánikot.

*SK:* Így van, és ebben az évadban az Avenue Q-t is részben leporoltam. Ott is láttam, mik azok a vadhajtások, amik a néhány éves játszás során kialakultak, amik nem hasznára, hanem kárára vannak az előadásnak. Ebből a szempontból bízom a saját ízlésemben. Az bizonyos, hogy az Érinthetetlenek sodró lendületű és jó ízléssel összerakott előadás lesz.

► De a tulajdonképpeni rendezést itt is egy gárda fogja csinálni, minden fel van osztva feladatokra.

*SK:* Abszolút, és szerintem ez óhatatlan záloga a sikernek. Ezt a Cabaret alatt figyeltem meg. Nálunk van egy ilyen jelenség, hogy a rendező omnipotens figura. Nem kétlem, hogy vannak olyan emberek, akik mindenben nagyon jók, de csak bizonyos szintig. Ahogy a tudományokból is leváltak különböző ágak, úgy azt gondolom, hogy ez a specifikálódás a színháznál is egy jó dolog. Egy látványmusical lenyűgöző világításához nem elég egy fénytechnikus, világítástervező kell hozzá. Ez egy külön szakma, ami kell ahhoz, hogy a néző azt érezze a végén: átment rajta az úthenger.

► Mi is lesz ez a musical tulajdonképpen? Azt írja a színlap, hogy magyar szereplőkkel kibélelt popmusical egy amerikai történet nyomán. Mi is ez az ellentmondás?

*SK:* Szerintem ez inkább érdekes párosítás. Hozzáteszem, hogy a hangszerelést Czomba Imre készíti, aki mutatott néhány olyan demót, amitől leesett az állam. Ráadásul örökzöldeket dolgozott át – ami nagyon jó ötlet, bárcsak mondhatnám, hogy az enyém, de nem –, rockos-szimfonikus hangszerelésben szólnak majd a zenék. Egy ilyen átdolgozásban például a Kör közepén állok, Egyházi Géza hangjával: tuti siker. Érdekes rokonítása ez a '90-es évek rádiójából ismerős magyar zenéknek az 1960-as évek Amerikájával, illetve a filmekből ismert maffiavilággal. Roppant érdekes kísérlet – és akkor még nem beszéltünk a látványról, ami magában foglal egy óriási tükörgömböt és egy gigantikus LED-falat. Elképesztő lesz ez a látvány, ráadásul mindez a Margitszigeti Szabadtéri Színpad hatalmas méreteiben.

► Mennyiben lesz ez egy szcenírozott koncert-show és mennyiben előadás?

*SK:* Teljes mértékben előadás lesz. Dramatikus, feszesre húzott, krimis, Rómeó és Júliá-s előadás. Egy, a felnőttkor küszöbét éppen átlépő lány szemén keresztül láthatjuk a new yorki alvilág legkiemelkedőbb figuráit, illetve az ezeket üldöző – egyébként igen jóképű Magyar Bálint által életre keltett – rendőrfőnököt. Továbbá átélhetjük az első számú maffiavezér, Crash (Egyházi Géza) vívódásait. A cím, az Érinthetetlenek, kettős elnevezés. Jelenti egyrészt az indiai kasztrendszert, ahol az érinthetetlenek annyira mocskosak, hogy a földet is beszennyezik, másrészt egy olaszmaffia-kifejezés is. Az érinthetetleneket a maffia elitjének megnevezésére használják, akiket annyi sejt vesz körül, hogy szinte lehetetlen eljutni hozzájuk. A nagy kérdés az, hogy Hanna – a főszereplő, aki egy maffiavezér lánya – mit dönt? Az ő nagy dilemmája a darab, hogy a kasztrendszer irányából, vagy a maffiatematika irányából megközelítve szeretne érinthetetlen maradni.

► Elkezdtetek már próbálni?

*SK:* El. Túl vagyunk a rendelkező próbákon. Az Aranytízben próbálunk, a margitszigeti színpad méreteihez képest egy sokkal kisebb térben. Azért itt is sikerül irányokat találni, olyan magokat elhinteni, amikből később kinőhet az alakítás. Ami itt két lépés, az a Margitszigeten tizenkettő. Itt a fontosabb pontokat lehet megtalálni, hogy egy-egy jelenet miről szól; ismerkedni egymással, a figurákkal. Most már kialakult a többé-kevésbé véglegesnek tekinthető játéktér, meg hogy ki honnan jön be és hova megy ki. Van az előadásban egy huszonnégy fős kar, a Pesti Magyar Színiakadémia növendékeivel, kisebb szerepekkel és táncosokkal. Nagyon bízom az akadémisták és a táncosok kreativitásában és az első próbák alapján nem is hiába.

► Milyen zenék lesznek az előadásban?

*SK:* A '90-es évek pop-rock slágerei . Igyekszünk mély merítést csinálni, az elektromos , néhol technóba hajló popzenéktől a keményebb rockig. Edda, Tankcsapda, Kozmix, Demjén, Katona Klári, Soho Party – egyelőre ennyit árulhatok el, természetesen nem szeretnék minden poént lelőni.