7óra7

Gyerekek, gyerekek, avagy a mi Józsink
7óra7: (6/10)
Közösség: (10/10)

Gyerekek, gyerekek, avagy a mi Józsink

2013. 05. 09. | TörökÁkos

Józsi - Gyabronka József

Molnár Ferenc száztizenegy éve kötetbe rendezett humoreszkjeinek címszereplője Józsi, egy enfant terrible, igazi rövidnadrágos óvszerreklám. Az egy-egy jelenet erejéig a nagydedségtől kamaszkorig exponált gyermek dadust aláz, nevelőnőt szuicidizál, cselédeket zsarol, haldokló kisbarátját próbálja lenyúlni egy rézkütyüvel, felgyújtja a házat, privátban lányokat rugdos, étteremben leveseket pofoz. Bár a szerző később többször is csalhatatlan tanújelét adta, hogy érzékeny értője a gyermekkornak (ld. A Pál utcai fiúk), és néhány dialóggal most is felkarcolja a hajhúzásban és kődobálásban kicsúcsosodó kölyökszerelmek örökérvényű világát, Molnár Ferenc írásai mintha mégsem a gyerekekről, és főként nem a rosszaságról szólnának. Józsijának leszarom-őszintesége és gátlás nélküli akarnoksága nyomán jelenetről jelenetre lepleződik le az őt körülvevő jómódú polgári miliő álsága. Itt neveletlen és jól nevelt megérdemlik egymást, és ezen szemmel láthatóan sem dadusok, sem frájlejnek, sem mamzelek nem segíthetnek.

Józsi - Pálfi Kata, Gyabronka József, Zsurzs Kati, Hirtling István

Valló Péter a múlt század eleji történeteket egy néhány évtizede lejátszott szocreál játszótér közegébe helyezi. A mérleghintával, félkörmászókával, betonlapos csúszdával és a többi, pirosra mázolt, fém instrumentummal megidézett közelmúlt testközelbe hozza a már csak hírből ismert távolmúltat. Ennyiféle múlt idő után az előadás egyik erénye éppen az, hogy a korhű kosztümök, a két világháborúval ezelőtti szleng és a korabeli helyzetek ellenére nem válik szellemeskedő múltidézéssé. Az előadás ugyan efelé is tesz gesztusokat, de nem mulasztja el azokat a dolgokat sem pozicionálni, amelyek nem változnak. Józsija úgy lesz a messzi múlt Józsija, hogy közben minden idők Józsija, és ezzel a mi Józsink is tud lenni.

Praktikum szempontjából ugyan vannak hátulütői a színpadi térnek (például a középen belógó hintát a játék zavartalansága miatt nem egyszer kell kiakasztani oldalra, és a csúszda vagy a libikóka színtéri ággyá alakulása is döcögős képzet), ez a játszótérbe öltöztetett színjáték elgondolkodtató javaslat egy érvényes darabolvasatra. Ez a játék az élet - idea az előadás során néha a tét nélküli irónia, a mások hülyeségén való mosolygás könnyedsége felé billen (ezt erősíti, amikor többször is a gyermek szeretendőségéről hallunk részleteket korabeli magazinokból, miközben azon vidulunk, hogy Józsink sok minden, csak éppen nem szerethető). Máskor azonban ez a gondolat megmarad a nevetés, a játék komolyságánál (mint ahogy kevés komolyabb(an vett) dolog van a világon a gyermek játékánál.)

Józsi - Zsurzs Kati, Pálfi Kata, Gyabronka József, Marton Róbert

Valló Péter rendezésében Józsi voltaképpen nem gyerek. Gyabronka József minden csimotaallűrtől mentesen, rezzenés nélkül áll bele egy végletekig elhasznált alak figurájába, akinek önzése nem valós vágyakból ered, merthogy ilyenjei nincsenek, ahogy szókimondásának sincsen köze bármiféle igazsághoz. Gyilkos galócával díszített kertésznadrágjában inkább egy jókora, kiürült emberpéldány, aki rosszindulatából építkezik, és önösségével rombol. Színésztársai - Zsurzs Kati, Pálfi Katalin, Marton Róbert és Hirtling István több szerepben – bravúros könnyedséggel megformált, finoman kimunkált, nálánál típusosabb figurákkal kontráznak. Cserfes-féltékeny kislányokkal, első csókos kisfiúkkal, Józsival szemben tehetetlen felnőttekkel és szerető szülőkkel egy olyan világ rajzolódik ki, amelynek tengelyében a mi Józsink áll. Verjék bár véresre a fenekét, koccoltassák bár telibe vele a betoncsúszdát - mégis rendületlenül. Hirtling István azon túl, hogy mesélőként az aktuális jelenetbeli ki kicsodát felvázolja, megmosolyogtatóan közhelyes és szépelgő pedagógiai szemelvényeket idéz korabeli lapokból. Néhol a végén cinkos grimasszal nevetteti ki az elhangzottakat, míg máskor elmarad az összekacsintás. Ilyenkor mintha megfordulna a szcéna, és ezekben az egyszerűsége mellett izgalmas játékokban mi leszünk a kevéssé felnőttek, akiket szép szavakkal meg lehet vezetni, miközben a színpadon – legyen gyerekes felnőtt, vagy szimplán hülyegyerek - Józsi dagonyáz.

Józsi - Gyabronka József

Valló Péter rendezése nem épít egyéni karaktereket, de a benne ábrázolt univerzum egy pillanatra sem válik panoptikummá. Úgy próbál meg szórakoztatni, hogy közben (ha nem is félreérthetetlenül) tesz egy ajánlatot arra, hogy ne csak másokon, de akár magunkon is nevessünk. A Józsi nem metsző társadalomkritika, de jó érzékű iróniával piszkálja meg a kortárs világtengelyt, és ha kissé fű alatt teszi is, de minden konyhapedagógiától mentesen utal a felnőttség és gyerekség, azaz a felelősség problémájára. Két alapkérdés merül fel az előadásban: kicsoda ez a Józsi, és ki tehet róla? Amíg a válasz ezekre a kérdésekre a Pityi Pál, a kommunisták és Orbán Viktor között szóródik, addig van még mit pótolnia az előadásnak – és/vagy nekünk magunknak is.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr88001879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása