7óra7

Nemzeti ünnep
7óra7: (9/10)
Közösség: (10/10)

Nemzeti ünnep

2013. 03. 17. | 7óra7

Miért tesz így az ember? Elsősorban mert az út biztonságosnak látszik, s hiszi az ember, hogy a tehetetlenségre nem az a válasz, hogy akkor nem teszi a saját dolgát, másrészt mert a temesvári színház olyan, amely nem a biztonságos játékra teszi fel magát, hanem belevág az ismeretlenbe is, és a Parasztopera, ha nem Pintér Béla és nem Mohácsi János rendezi, mindenképpen feladat, kihívás, izgalmat és kockázatot ígér még akkor is, ha nem sikerül jól (mint a marosvásárhelyi egyetem előadása

Szikszai Rémusz rendezése a halál megjelenésével indít. Kicsit ijesztő, amikor a Végzet (Mátyás Zsolt Imre) vezényletére indulnak a fények és csendül fel a zene. Más alaphang ez, mint akár Pintéré, akár Mohácsié, és más a folytatás is. Szikszai ugyanis a nagy egészből bontja ki a részeket: lakodalomra készülnek a szereplők, és a jelzésszerű, de mégis kisrealista, önmagára kevésbé reflektív felütés (miközben a színháziasságot a hátul ülő zenekar, illetve a senki által észre nem vett, de általunk látott, a cselekmény közepén grasszáló Halál biztosítja) különös közeget biztosít. Szikszai azzal, hogy kevésbé stilizál, a történetet a valóság felé tolva ábrázolja, afféle thrilleroperává avatja a darabot. Érdekes, hogy a poénok, amelyeken Pintérnél harsányan nevet a közönség, itt kevésbé direkten hatnak, háttérben maradnak, inkább csak időleges feloldását biztosítva a valódi feszültséget, intellektuális izgalmat folyamatosan ébren tartó közegnek.

Parasztopera - Balázs Attila, Tokai Andrea

A temesvári előadásnak saját nyelve van, a szereplők és a közönség egyaránt kamaraoperaként veszi tudomásul a produkciót, amelyben a szereplők nem énekbeszédben, hanem énekben fejezik ki magukat. Ehhez a társulat vokális adottságai is megvannak, mintegy ellentételezéseként a poentírozás hiányának. Szikszai számára nem a történet lesz a szervezőerő, nem a poén a kifutás, hanem az egyes karakterek személyes tragédiáinak megmutatása. Az előadás pedig nem csupán világosan megmutatja, miért lehetetlen a boldogság ebben a közegben, hanem végig is vezet bennünket egyenként az úton.

Parasztopera - Kiss Attila, Aszalos Géza, hátul: Mátyás Zsolt Imre Két kiemelkedő alakítást is magáénak tudhat a produkció. Tokai Andrea az anya szerepében egyénített archetípusként magára veszi a ház minden gondját. Háttérben marad, de egyértelműen ő irányít. Titka van. És látjuk, hogy időnként őrlődik, hiszen megtanulta, hogy a vagyon sokat jelent, és ezt érvényesíteni akarja, de szíve is van. A másik ragyogó alakítás Éder Enikőé, aki Tündérke, a leendő anyós szerepében kielégítetlen és vágyakozó, reménytelen és lelkiismeret-furdalás gyötri, keserű és életrevágyó: gazdag élettapasztalatra épülő, valódi sorssal bíró figura. Mindkettejük tragédiája katartikus erejű, ami a két kiváló színésznő és a remek történet találkozásának eredménye.

A többiek tragédiája e két sorsot övezi leginkább. Az utódok boldogtalansága az ősök bűnének, az elhallgatás, ki nem beszélés világának egyenes következménye (megcsalás, testvérszerelem, vérfertőzés). Balázs Attila apaként már lelassult reakciójú, önmagával nem beszélő férfi, akinek a lelke egy gyilkosságot elvisel, de a gyerekgyilkosságot már nem. Balázs alakításának nyomatékos statikuma az előadás végét, vagyis a múltat vetíti elő. Kiss Attila Rolandja kissé középszerű, érzelmeit illetően visszafogott, saját magát is becsapó fiú, Tasnádi-Sáhy Noémi a szülei ellentétéből kitörni vágyó Etelka, magára erőltetett vidámsággal, álboldogsággal, Lőrincz Rita Julikája egyenesen irigy, tudja, hogy eljön az ő pillanata – nevelőanyja lánya. Kocsárdi Levente visszafogottságában szürke, unalmas, de jó szándékú Feri, a református pap, a menyasszony apja szerepében. Aszalos Géza pitiáner-ördögi állomásfőnökét – akit ezúttal nem Tóth Bálintnak, hanem Vali Popnak hívnak, mert az előadás itt (vagyis Temesváron) játszódik, így felerősödik például "a magyarság szaporodik" sor poén jellege – a nyers rosszindulat hajtja. Molnos András Csaba cowboyának nagyvonalú modorossága jó irányban nyúlik túl az előadás világán, ettől lesz "idegen" ebben a környezetben.

Parasztopera - Molnos András Csaba, Tokai Andrea, Balázs Attila, Kiss Attila

Mindőjük meg tudja mutatni, mi és hol romlott el valamikor a távoli vagy közelmúltban, hogy mi vezetett tragédiához. Nem gonoszság, "csak" döntések, amelyek emberileg akár indokolhatóak is. Hogy van-e esély ezeket helyrehozni? Lehet, hogy már nincsen. De beszélni kell róluk, mert ezek állandó emberi kérdések. Lehet-e úgy gazdagnak lenni, hogy ne emberhúst együnk? A hűtőre németül az van kiírva: _önkiszolgálás_. És tényleg!

A zenét a vacsorához a halál apródjai szolgáltatják (Valentina Kohonicz, Dragalina Cristian Csaba, Sonia Ionescu, Desdemona Fehér, Számtartó Zsolt, Cendan Gavril; zenei vezető: Cári Tibor), Kiss Julcsi ruhái és Varga-Járó Ilona jelmezei a népművészeti elemeket a mindennapsággal ötvözik. A lakodalomnak induló mulatság pedig halotti torrá válik. Megtisztító, felszabadító. Ahogy az egy igazi nemzeti ünnephez illik.

_(2013. március 15.)_

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr788001945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása