Az előadásban felhangzanak dalok; tempósak, sugárzó életerő árad belőlük, a Kárpát-medence népeinek dallamvilága jelenik meg bennük. Egy helyen még a különböző korabeli zenékről is kapunk rövid ismertetőt. „Jártak galoppátát, straszburgert, hanákot,/ Valcerest, mazurkát, szabácsot, kozákot.” Gál Tamás kimondja a tánc nevét, Bodonyi András eljátssza a zenéjét. A tánc lépéseit nem mutatják meg. A szabácsnál összenéznek, egyikük sem tudja mi az. (Az interneten nem találtam meg. Amit tudunk, hogy van egy Szabács nevű szerbiai vár, amit 1521-ben ostromolt a török.) Ilyen finom játékokból van még pár, de jó lenne több, így nem lépnek ki a klasszikus mesélő-zenész szerepkörből. A dalok jó dramaturgiai pontokon illeszkednek az elmondott szövegbe.
A színpadkép praktikusan egyszerű. Jobb oldalon míves öntöttvas széken ül Bodonyi András hegedűs. Balon is áll egy hasonló, ide Gál Tamás ül le néhányszor, főleg gitározni. Van még középen egy hatalmas abroncsszoknyás fogas, a tetején paróka, ezt lehet Dorottyaként életre kelteni, ha épp ő beszél. A többi szereplőt maszkkal jelzi a mesélő, egyszer-kétszer az első sorban ülő kisgyerekek lesznek segítségére. A konfliktus forrása a _mátrikula_, egy nagy könyv, amiből kiolvasható kinek van férje, ki hajadon, ki vénlány, szintén egy öntöttvas tartón áll hátul. A kevés kellék és a kort finoman megidéző jelmezek nem terelik el a figyelmet a szövegről, amit Gál Tamás érthetően, jól tagoltan, pontosan értelmezetten ad elő. Nagy energiával, profin dolgozik, hogy fenntartsa a gyerekek érdeklődését. A farsangra érkező vitézeket bemutatva előbb néhány fiúval fog kezet, majd a dámákról szóló részek közben lányokkal paroláz. Dorottyaként, az abroncsszoknya mögött állva, fel-le mozog, száját csücsöríti, mély búgó hangon nyávog, intrikál, hatalmas kacagásra ingerli a közönséget. Más részeknél nem arat ekkora sikert, hosszú percek telnek el, miközben a gyerekek és szüleik figyelmesen hallgatják.
Fontos kérdés, hogy vajon a nemi érés kezdetén lévő gyerekek mennyit értenek meg Csokonai nemi vágyról szóló, az öregedést szeretettel kinevettető történetéből. A „néki is kedves még az Ádám botja”; „Lohadt mellyén csomó ruhák tekeregnek,/ Mellyek közt elhervadt csecsei fityegnek” és hasonló társaik a felnőtt nézőkből váltanak ki gúnyos kacagást. Az előadás nem segít hozzá ezek megértéséhez, kevés színházi eszközt vonultat fel, az ízes mondatok előadásmódjában van a nagy erőssége. Meghallgatni Gál Tamás hatásos előadásában a jól meghúzott/átírt Dorottya szöveget: szórakoztatóan pótolja a gimnáziumi kötelező irodalom kissé poros, de nyelvileg remek darabjának elolvasását. Bár az csak tizedik osztályos tananyag, az előadás természetessége, finomkodástól és túlfűtött pajzánságtól mentes minősége miatt a kisebbek is találnak benne élményt. Az előadás utáni szülői beszélgetés biztosan hozzásegít az esetleges értetlenségek tisztázásához, és így a szöveg majdani értelmezési kísérleteihez az iskolában.
_(2012. november 4.)_
