7óra7

A szakit várva
7óra7: (4/10)
Közösség: (6/10)

A szakit várva

2012. 11. 11. | 7óra7

Persze nem az iskolával van a baj, hanem azzal, hogy úgy tűnik, Sipró György a dráma megfogalmazása közben teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy az elmúlt húsz évben nem csak a felnövekvő generáció tompította az agyát a főműsoridős kereskedelmi tévék korhatáros akciófilmjein, hanem a jól szituált pesti polgári közönség is, korra, nemre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Máskülönben nagyon nehéz lenne elképzelni, hogyan jutott át már az első rostán is az az ötlet, hogy vastagzsebű osztrákok úri huncutságból nyugdíjasokra vadásznak, amihez egy vidéki öregek otthona adja a kifogyhatatlan emberanyagot. Aki nem látta ugyanezt a sztorit négerekkel, vagy meggazdagodni vágyó önjelölt „vadakkal”, akiket aztán vagy Jean-Claude Van Damme vagy Dolph Lundgren vagy Kurt Russell, esetleg még korábban Charles Bronson ment meg a kihalástól, annak valószínűleg 1994-ben kiégett a katódsugárcsöve, és azóta várja a gelkás szakit, mindhiába. Erre a truvájra felépíteni egy drámát 2012-ben nagyon kevés, főleg, ha úgy van színpadra állítva, hogy ezt a képet az ember legkésőbb az előadás első felvonásának végéig még akkor is összetegye, ha egy leszázalékolt egysejtűnek ajándékozta volna az aznapi belépőjét, és most neki kéne megbirkóznia a feladattal.

Príma környék - Járó Zsuzsa, Keres Emil, Csőre Gábor

Hogy mégsem lesz nagyon rossz, hanem csak szimplán érdektelen az előadás, annak köszönhető, hogy a dráma főhősei az öregek otthonába érkező látogatók, nem pedig maguk az áldozatok. Így pedig a szereplők nagyon sokat fecseghetnek arról, hogy milyen nehéz mostanában az élet, hogy miért olyan szép az öregek otthonának kertje, ha egyszer nem az, és kirajzolódhatnak az öregek és a fiatalok közötti konfliktusok körvonalai. Ehhez adott egy jól szituált, középszerű házaspár, amelynek férfitagját Csöre Gábor játssza annak ígéretével, hogy egy demagóg féligazságokkal operáló kisstílű yuppie-t fogunk látni, de végül eldöntetlen marad, melyik archetípus identitását kellett volna magára öltenie a karakternek, ugyanakkor Járó Zsuzsa a feleség szerepében is megreked valahol ott, hogy eldöntse: az apja iránti féltés és lelkiismeret-furdalás belülről vagy pózból jön-e. Kisvártatva érkezik az igazgatónő várószobájába a Börcsök Enikő által alakított kisvárosi nő, aki az első pillanattól kezdve az utolsóig ugyanolyan, és nem derül ki, hogy miért is van itt, ha annyira utálja az apját. Hozzájuk csatlakozik még egy anya-lánya páros, akik elég sok ok miatt nagyon nem bírják egymást, kettősük legnagyobb problémája azonban az, hogy elképzelni is nehéz, hogy a Péter Kata alakította undok, falusi kiskamasz miért ragaszkodik az Igó Éva által játszott, parttalan elszántsággal makacsoskodó anyuka megtartásához (az anyuka ugyanis minden áron be akar költözni az öregek otthonába, amit a lány nagyon nem akar).

Príma környék

Mindennek a középpontjában Sunyi bá' áll, aki még soha nem hazudott és soha nem túlzott, és aki végül is elmondja, hogy valamennyi „édes kicsi öreg” úgy le lesz mészárolva, ahogy annak a rendje van, de olyan bájosan mondja, hogy milyen jó a koszt és hogy mennyire jó itt az öregeknek, és milyen emberséges még az is, ami nem tűnik annak, hogy mindenki annyira akar neki hinni, hogy inkább hisz is. Hegedűs D. Géza lomhán, jelentőségteljes hangsúlyokkal formálja meg Sunyi bát, arról nem adván számot, hogy ezt az egészet tulajdonképpen miért is csinálja, arról pedig pláne nem, hogyan éri el, hogy mindenki higgyen neki, holott teljesen egyértelmű, hogy hazudik. Herczeg Adriennek az igazgató Jolika személyében a lélektelen menedzser szerepe jut, amelyet a maga durva egyszerűségében gond nélkül illusztrál a színpadon. Ők a gonoszok.

Príma környék - Csőre Gábor, Igó Éva

Mindössze Keres Emil megjelenésével költözik némi valódi feszültség az addig a társalgási vígjátékok dramaturgiáját követő, ám a szociografikus igénybe belefáradó színpadi légkörbe, ám itt sem jön semmi meglepetés: az öreg mondja a fiataloknak, hogy őt most itt le fogják lőni, és ne engedjék, amire a fiatalok ráfogják, hogy szenilis, és azt sem tudja már szegény, hogy mit beszél. Nincs okunk abban reménykedni, hogy Marton László rendező nem gondolja komolyan, hogy az előadás mondanivalója ebben a jelenetben csúcsosodik ki, mert eztán kedélyesen kivonatoznak az egyértelmű mészárláshoz Sunyi báék, és a csapatban ott az iménti öregember is. Ennek a jelenetnek az ízlésességével tényleg csak azért érdemes vitatkozni, mert egyenlőségjelet rakni a nácik és az öregeket megérteni nem tudó fiatalok közé nem csak demagógia, hanem egyszerűen ostobaság.

Príma környék - Csőre Gábor, Hegedűs D. Géza

De nem érdemes ennyire komolyan venni a színpadi gesztusokat, azok ugyanis annyira tompán beszélnek egy nagyon is élő, és valóságos problémáról – hogy milyen is a viszonyunk az idősebb generációval, hol válik komolyanvehetetlenné az ember, és hogy miért nem a szemünknek hiszünk, hanem a szavaknak –, hogy még csak polgárpukkasztásként sem lehet értelmezni az egészet. Annál ugyanis sokkal gyávább az előadás, hogy valóban megfogalmazzon valamint a Spiró által azért mégiscsak feldobott problémákról, hogy a bohózati szint felett is reflektáljon a nagyon világos politikai utalásokra, hogy bármit is állítson, ne csak megmutasson. Mert a koncentrációs táborokra való utalás is csak egy félrecsúszott geg, semmi több.

Mindezek fényében az, hogy az előadás egyébként a teljes érdektelenség által övezve végtére is csöndben lefut, már-már erény. Elsülhetett volna sokkal rosszabbul is.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr838002093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása