A _Central Park West_ egy igazi XX. századi szerelmikálvária-bohózat a felsőkategóriás élettel megáldottak világából. Egy már jó ideje boldogtalan házasságban tengődő pszichológust (Básti Juli) kidob korosodó macsója (Gesztesi Károly), és gyanúja szerint ennek egyetlen oka lehet: legjobb barátnője, akit az intelligenciának még a mellékszele sem érintett ez alatt a közel ötven év alatt. Persze semmi nem az, aminek látszik, és nem is olyan nehéz felszarvazóból felszarvazottá nemesülni, de hát az élet nehéz, és pánikreakciókat szül, ha úgy érezzük, hogy már záródnak az ajtók.
Az este egyértelműen Básti Juli jutalomjátéka, aki éles cinizmussal és maró gúnnyal alakítja az alkoholista pszichológust, aki egyfajta Dr. House- és Szörnyella De Frász-keverékként oszt ki mindenkit és hisztizik nagy elánnal a színpadon, végig teljesen hű maradva ahhoz a közmegegyezésen alapuló elmélethez, miszerint a leginkább kezelésre szoruló páciensek maguk a pszichiáterek. Játéka minden pillanatban élő, kisujjból, egy gesztussal, egy hangsúllyal képes megteremteni a komikumot, de Rudolf Péter kizsigerelt és felszarvazott, ennek következtében önmagából kissé kifordult tanárembere, Gesztesi Károly felszínen tenyészbika jellegű, belül kétségbeesett kamaszfiúja, Nagy-Kálózy Eszter szerény képességű, teljes sötétségben élő, kiöregedőben lévő sztereotip, de ripacsériától mentes, arányos plázacicája, és Radnay Csilla e.h. finom, ártatlanságot sugárzó színpadi jelenléte is mind-mind élvezetes, autentikus alakítások.
Az életük idusát elhagyók dühöngő kapuzárási pánikja a _Central Park West_, amiben az élet végül is mindent megold, már amennyiben a kedvesen szánalmas tragikomikus végkifejlet megoldásnak mondható.
_(2008. november 26.)_
