7óra7

Míg őket nézni lehet
7óra7: (8/10)
Közösség: (8/10)

Míg őket nézni lehet

2012. 06. 26. | 7óra7

Bár ez elsőre inkább tűnik pr-szövegnek, mint recenziónak, azért érdemes a közönségsikert kiemelni, amely az Én és a kisöcsém premierjét kísérte, mert az első húsz percben még kevesen gondolták volna, hogy a végén alig lehet majd kizavarni az egyébként nagyon kellemes atmoszférájú nyári színházból a jó párszázas tömeget. Szabó Máté rendező ugyanis egyáltalán nem ment biztosra. Az operettes kliséket – lett légyen ez az operett inkább zenés vígjáték vagy kisoperett – Szabó nem reflexként használja, hanem önreflexív és interaktív színpadi formaként. Színészeit nem hagyja az ismert dallamok adta könnyű sikerben öncélúan tobzódni, a darabot ugyanis nem a dalok elénekléséhez tekinti apropónak, hanem a darab elidegeníthetetlen részeként értelmezi, és mint ilyenek, önmagukban fabatkát sem érnének. Így viszont kiderül, hogy nem csak csöpögő giccstengerként lehet elbúgni a Holdvilágos éjszakánt, hogy nem csak kifelé lehet operettet játszani, és hogy erre semmivel nem mutatkozik kisebb nézői igény, mint a zenélő habcsókok grandiózus hangintervallummal megtámogatott magyaros koncert-show-performanszaira, amit anyagi helyzettől függően más-más kivitelben, de tulajdonképpen szerte az országban megtalálhatunk. Tehát Szabó Máté és a társulat téttel játszik, ezt a tétet pedig nem csak Eisemann-Szilágyi szerzőpáros darabja és zenéje, de a Szabó Mónika által biztos kézzel és remek arányérzékkel vezetett zenekar is, úgy tűnik, örömmel veszi.

A kissé döcögős kezdés oka talán az is lehet, hogy a darab maga nem izzik a konfliktusoktól, inkább csak az alaphelyzet érdekes, a benne szereplő figurák önmagukban végtelenül sematikusak, viszont sokan vannak, úgyhogy eltelik egy kis idő, amíg végigrágjuk magunkat rajta, és legalább egy leheletnyi motivációt kap minden szereplő – ez talán csak Andersen Vilmos esetében marad el, aki igazából csak úgy passzióból utálja úgy a neki szánt Kelemen Katót, hogy csak úgy sistereg, hiába nem találkoztak még soha. Ezt azonban magának Kelemen Katónak újságolja el elsőnek, akit gépírónőnek néz, innen pedig evidens, hogy mi következik: Kató fiúnak öltözve, Andersen jeligés hirdetésére jelentkezve, mellé szegődik útitársnak Velencébe. Mit ad isten pont oda, ahova az igazi gépírónő, Vadász Frici is – aki nem mellesleg kebelbéli jó barátnéja Katónak: nem csoda, hisz Kató édesapja, a mágnás Kelemen Félix alkalmazottja. Ehhez jön még két kókler detektív, egy dúsgazdag inas, egy kihívó idegenvezető, akin nehéz gyakorolni a női nem testi-lelki megvetését és egy csomó félreértés, miközben Kelemen Katóból egyszer csak saját kisöccse válik.

Én és a kisöcsém - Ullmann Mónika, Harsányi Attila

A szerethető ügyetlenkedésben pedig örömmel oldódnak fel a színészek, azonban ezt nem külön-külön teszik, hanem együtt. Ulmann Mónika Kelemen Katóként rendkívül kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt a fiúinkognitóban a szerelmével barátkozó kamaszlány szerepében, és bár arra nem nagyon keres választ sem ő, sem az előadás, hogy tulajdonképpen miért is szeret bele a manírosan nőfóbiás Andersenbe, ettől függetlenül olyan főhőst csinál Katóból, akinek nagyon szívesen drukkol az ember. Harsányi Attila előbb fanatikus nőgyűlölőt, majd fanatikus nőpártolót játszik Andersenként, és teszi mindkettőt olyan hittel, amivel szépen kirajzolódik a kontraszt a konyhafilozófia és a természet makacs törvényei között. Görög László Kelemen Félixének vaskalapja mögött érző szív dobog, Szirbik Bernadett remek stílusérzékkel váltogatja a manírokat Vadász Fricin, Bősze György önálló kabarébetéteinek mindegyike telibe talál, Jancsó Dórának pedig egy jól ütemezett teátrális kirohanás és Piroska idegenvezetőnő nőiségének kiemelése jut, mindkettőt maradéktalanul teljesíti. Az együgyű magándetektív-páros mindkét fele jól működik – ügyetlenkedésük mindig a szerethetőség határain belül marad –, és bár Kokics Péter is lendületesen komédiázik, az alternatív szcénából vidéki teátristává szegődött Molnár Gusztávot valószínűleg a fennenvaló sem menti meg attól, hogy Miskolcon záros határidőn belül lelkes rajongótábora alakuljon ki: nem csak táncolni és énekelni tud, de minden egyes megmozdulása azt jelzi, hogy nem csak a stílusregisztert érzi és tölti ki formával, de hús-vér alak tud maradni bármilyen egybites karakter megformálásakor is.

Én és a kisöcsém - Kokics Péter, Bősze György, Molnár Gusztáv

Miközben mindenki megtalálja a saját hangját a rendszerben, végig közös munka zajlik, nincsenek igazi magánszámok, csak a hangsúly tolódik egyik szereplőről a másikra és _vice versa_. Ehhez tökéletes közeget biztosít Cziegler Balázs hármas osztatú, forgó díszlete, amiben lendületesen tud haladni a történet, illetve Bozóki Mara egyszerre korhű és parodisztikus, könnyed, de ha kell, vérbő harmincasévek-jelmezei, valamint Fejes Kitty minimálisra redukált, mégis karakteres koreográfiái. És bár közel sem lehet azt mondani, hogy ez az Én és a kisöcsém úgy jó, ahogy van, mert messze jobb a második felvonás, mint az első vagy a harmadik, és vannak ötletek, amik nem, vagy nem nagyon működnek, de ez a lényegen nem változtat: a közönség díjazhatja, ha meglepik, és nem csak azt kapja, amit elvár. Persze szó sincs arról, hogy olyan dekonstrukciós folyamat zajlott volna az Én és a kisöcsémmel, mint amit a Mohácsi testvérek csináltak a Csárdáskirálynővel de hogy bátran és jó érzékkel és valóban a kortárs színházi viszonyoknak megfelelően értelmezte a társulat a műfajt és a darabot, az bizonyos. És bár ebből a szempontból a feltett tét kisebb, ez mégis sokkal-sokkal több, mint amit az esetek többségében kőszínházi (pláne nyári színházi) színpadon látni lehet.

Én és a kisöcsém - Molnár Gusztáv, Szirbik Bernadett, Kokics Péter

Tehát szó nincs arról, hogy a miskolci új út a régi eltörlésével akarná magát legitimálni, és bár a változás jelentős, elsőre cseppet sem tűnik radikálisnak. A néző pedig ebből az egészből jószerivel csak annyit lát, hogy egyszerűen él a színpad. No de végül is ez lenne a cél.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr558002231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása