7óra7

Zsebre tett illúzió
7óra7: (6/10)
Közösség: (10/10)

Zsebre tett illúzió

2012. 05. 20. | 7óra7

Óz birodalma legyen a színház maga – forintos ötlet. Silló Sándor rendező – aki a regény magyar változatát készítő Szöllősy Klára műfordító szövege alapján készítette a székesfehérvári színpadi verziót – Ózt mutatványosként, vándorszínházasként mutatja be, és ez maximális elismerést érdemel. Nem fél attól sem, hogy adott ponton felhívja a gyerekeket a színpadra, itt és most zajló játékká tegye a darabot, a közönség gyerektagjait passzív nézőből aktív résztvevővé tegye. És a kicsik örömmel mennek fel, hogy bejuttassák az Óz színe elé vágyakozó kicsiny csapatot Smaragdvárosba az első felvonás vége felé.

Igazán kár, hogy ez a színházas párhuzam nem alapjaiban határozza meg a produkciót, amelyet sokkal inkább átitat az a szándék, hogy elmesélje az Óz történetét a nézőknek. Ez azért nem szerencsés, mert a sztori jó elmeséléséhez olyan tekintélyes méretű gárdára, olyan szcenikára lenne szükség, amely láthatóan nem áll a székesfehérvári teátrum rendelkezésére. Vagy szükség lenne a fantáziát meglódító színházi effektekre, de azok nincsenek, ez az előadás felvállaltan _illusztrál_: a színpadmunkások által mozgatott házmodell vagy a forgószínpadon forgó, néhány díszletelemmel időnként eltakart sárgatéglás út van a nézői szemek előtt, még a kerékpározó Miss Frász is elhúz a légtérben – vagyis a produkció megpróbálja _leképezni_ a történéseket. Hogy ez végül is nem vezet rossz eredményre, az annak köszönhető, hogy Dorkáék útját párhuzamos szerkesztéssel a Nyugati Boszorkány narrálja végig. Závodszky Noémi pedig mindent bevet, hogy lekösse a gyerekeket, ami azzal az eredménnyel jár, hogy végül is ők kibékülnek a gonosz boszival, noha tudják, hogy nem neki kell drukkolni.

Óz, a nagy varázsló - középen: Váradi Eszter Sára

Hanem a Kansasbe visszavágyó Dorkának, aki Stelly Zsófia elővezetésében teljesen hétköznapi kislányként van előttünk. Sajnos azonban a nyitó szám nem igazán alapozza meg a mesét, egyrészt azért, mert a szöveg kissé buta (ez az előadás hátralévő részében sem változik), másrészt mert Ferenczi György jazzes-bluesos hangvételben fogant számai nem igazán mesemusical-színpadra hangszerelt dalok, és nem is a megfelelő stílusban éneklik őket. Hogy a zenei anyag nem jön át, arról az tanúskodik igazán, hogy az Over the rainbow közismert motívumai azért mégis csak megjelennek a második felvonás elején, mintegy Smaragdváros himnuszaként. Noha az új magyar mesemusical létrehozására törekvés dicséretes, nagy bizonyossággal megállapítható, hogy a produkció dalai nem fognak slágerré válni, nem dúdolja a számokat másnap kórusban az egész napközi – mert nincs nagyon mit dúdolni.

Óz, a nagy varázsló - középen: Csizmadia Gergely

Mindettől függetlenül az Óz, a nagy varázsló működőképesnek mutatkozik, még ha nem is köti le mindvégig a gyerekközönséget, s ez a valóban nagy kedvvel és lelkesen játszó társulat munkájának az eredménye. A színészek érezhetően szeretettel viszonyulnak figuráik, a történet és a közönség felé, és ez átsegíti őket a buktatókon. Ugyan talán érdemes lenne a valamiért lazán hetykére vett Totó kutyaként kifejezett standup-comedy igénnyel – időnként jogosan – fellépő Keller János kevésbé jó vicceit jobbakra cserélni (például az "ózolás" folyamatos reklamálását elhagyni), a színházas párhuzamot pedig az előadás alapgondolatává, formai alapvetésévé tenni, hogy ne csak ötletszerű megoldásnak lássék, mégis összességében korrekt mesét kapunk. Kelleren és Závodszkyn kívül jelentős tetszést arat Csizmadia Gergely elsősorban a rapper Majomkirály szerepében, és ki kell emelni a jelmeztervező Juhász Kati munkáját, aki kifejezetten illúziókeltő megjelenést varázsolt a szereplőknek (ha már illusztráció, akkor ezen a színvonalon érdemes csinálni), ám legalább ennyire nem passzol a produkcióhoz – a fentiekben említettek miatt – Bátonyi György sokkal kevésbé illusztratív, a fantáziára és a színházra sokkal többet bízó, épp ezért ezen előadáshoz képest minimálnak tűnő díszlete.

Óz, a nagy varázsló - Stelly Zsófia, Fehérvári Péter, Keller János

Ha a dalokat nem is, az élményt és a színpadot zöldbe öltöztető illúziót létrehozó papírszemüveget hazavihetik magukkal a gyerekek.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr108005367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása