7óra7

No party time
7óra7: (3/10)
Közösség: (0/10)

No party time

2012. 04. 25. | 7óra7

A negyedik szereplő nem szerepel Sławomir Mrożek Mulatság című darabjában, ő egy dj, aki a színpad tetején, a szekrényen ül és keveri a zenéket. Na de ha keveri a zenéket, akkor már hogyne lenne mulatság (bár a közegben elég retrográd ez a szó, jobb lenne partinak nevezni), hiszen halljuk a zenét. Ráadásul a zene és a szünet eléggé meghatározza az előadás ritmusát és dramaturgiáját is. Ennek ellenére a szereplők, a lenyalt hajú melák, a modern, szűkruhás emós és a laza sportos legény nem hallják, nem is látják, hiszen reklamálják a mulatságot. Tanakodnak, vajon miért nincsen ott a mulatság, ahol ők vannak, ahova őket hívták, hogy hol vannak a többiek, és a három teljesen különböző ember ebben a tehetetlen helyzetben – természetesen – egymással kezd foglalkozni, bár mintha nem jutnának semmire, tulajdonképpen nem hallják meg egymást, de mire ebből bármi lenne, az egyik fel akarja akasztani magát, a másik kettő meg biztatja, sőt segíti, ami elég meglepő...

Eközben furcsa, látomásszerű filmek vannak a vásznon, esküvői lakoma és halotti tor képe, meg egyebek, de ezeket csak mi látjuk, és mire felfognánk, mi is lehet itt, az előadás véget is ér. Számtalan kérdés sorjázik az ember fejében, de ezek nem az előadás kérdései, hanem olyasmik, hogy akkor ez most mi volt. Miért megy három, egymástól ennyire különböző alak egy mulatságba? Mi köti őket össze? Miért akarnak mulatságot (már azon kívül, hogy elég szomorúnak tűnnek)? Mit jelenthet számukra a mulatság? Miért mondják, hogy nincs mulatság, ha egyszer a dj ott fenn keveri a számokat? Miért nem látják őt? Lehetséges, hogy ez valami posztmodern-groteszk parafrázis: három diszkózni vágyó vidéki magyar fiatal lekésett a Lóbáló presszóba (© Pintér Béla) meghirdetett hakniestről? Vagy éppen a fővárosi ifjúság nem tudja értékelni az életét, és a társas magány szociálpszichológiai közhelyét töltik meg tartalommal a szemünk előtt?

Mulatság - Molnár Gusztáv, Szolár Tibor, Kovács Lehel

Lényeg a lényeg: a Mulatság című bábrendezői vizsgaelőadás (nota bene: a produkció nem tartalmaz bábot, csupán három fejszobrot, amely elég közhelyesen a lemezjátszón forog - ez fogja keretbe az előadást -, illetve farsangi maszkokat a szereplők fején) technikai szempontból kifogástalan színházi produktumnak látszik – vannak színészek (Kovács Lehel, Molnár Gusztáv és Szolár Tibor e. h. úgy tűnnek, mint akiknek itt pontos feladataik vannak, noha – érdekesmód – semmiféle lényegi kapcsolat nem jön létre közöttük a színpadon), látvány, fény, hang, szöveg, van hangulat is, tehát határozottan létrejön egy _közeg_ - de abból semmi nem érthető, hogy ez az előadás _micsoda_, vagyis tartalmilag semmiféle kapaszkodót nem kapunk azon kívül, hogy három ember tévelyeg egy üres (vagy annak tűnő) helyen.

Mulatság - Kovács Lehel

Ebből következtethetnénk arra, hogy a Mulatság ma már nem mond semmit - ha nem ismernénk a Bérczes-féle legendás Mulatság előadást. Ahhoz, hogy a néző kérdései megszülessenek, a rendezőnek bizonyos kérdésekre válaszolnia kell. S nem jó, ha ezeket a válaszokat nem az előadásban, hanem a sajtóban adja meg. Halasi Dániel e. h. „elképzelése az volt, hogy a színpad hátterében álló dj köré épüljön a történet, mintha az események az ő képzeletében játszódnának le. A történetben a három »én« saját magával viaskodik, jó-e amerre megy, jó-e az az élet, amelyet él. Szolár Tibor a szuperént, Kovács Lehel a felettes ént, Molnár Gusztáv az ösztönént testesíti meg” – adja meg a válaszok egy részét a bemutatóról szóló hír, amelyben a rendező az egyszeri néző számára megnyugtatásul hozzáteszi, hogy e koncepciót nem kívánta különösebben szájba rágni.

Mulatság - Szolár Tibor, Molnár Gusztáv, Kovács Lehel

A rendező értelmezi is előadását: „a lemezlovas – aki tulajdonképpen folyamatos jelenlétével a darab egyik szereplője – egy olyan helyre érkezik meg, ahol senki sincs. Saját szórakoztatására kezd el zenét keverni, sok esetben az ő zenéi indukálják a változásokat a színpadon. A videókon pedig rengeteg vágy fogalmazódik meg egy valóságban megterített menyegzői asztalról, egy nagybőgőről vagy a nőkről.”

Itt nincs zsákbamacska árulva, hölgyeim és uraim – az előadás valóban nettóban ez, ami a nyilatkozatban áll. Csakhogy ehhez meg sem kellene nézni a produkciót. Mi végre van ez a játék? Miről szól nekünk, a nézőknek? Miért nem vagyunk _beavatva_? Talán mi rosszabbak lennénk másoknál? Vagy éppen ellenkezőleg, ők rosszabbak? Tényleg: miért nem volt mulatság? – kérdezhetjük a darab hőseinek szavaival magunkat az előadás után. Gyanítható, hogy nem ez lehetett a cél. Vagy ha mégis, hát jó lenne tudni, miért.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr168005343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása