7óra7

Ördögi adósság
7óra7: (7/10)
Közösség: (8/10)

Ördögi adósság

2012. 04. 03. | 7óra7

Alex, Jane és Sukie három hétköznapi, a mindennapokba teljesen belefásult, a heti betevő szexért bizony sok mindenre hajlandó – ez alól csak Alex jelenthet kivételt, de ő is piszkosul vágyik már egy kis kalandra – nő. Fecsegnek, pletykálnak, mérhetetlenül sokat isznak, a töményet se vetik meg, és ezen összejövetelek alkalmával néha még szellemet is idéznek. Egy ilyen során állít be egyszer csak Daryll, a város új lakója, aki nem mellesleg piszkosul gazdag, és felvásárolt egy kócsag-védett területen egy nagyobbacska telket egy kastéllyal együtt. Felicia ki akarja utasítani a városból, férje, Clyde – akinek már mindhárom nő megvolt, köszönhetően tiszteletet parancsoló méreteinek – pedig a maga papucs mivoltában támogatja nejét. De Daryll nem az a fajta, akit csak úgy el lehet rettenteni, sőt egyáltalán egy olyan fajta, amilyen nem nagyon van. Se szó, se beszéd kihajítja Alex vendégeit, és némi hormonfűtötte udvarlás kíséretében közli vele, hogy azonnal magáévá akarja tenni. A nő pedig – ha kicsit kéretve is ugyan –, de adja magát, aztán a barátnői is – kevésbé vonakodva. És láss csodát: a szenvedélyes, gondoskodó és alázatos szexgéptől a nők teljesen megváltoznak, felszabadulnak, átadják magukat vágyaiknak. De, mint minden Kánaán, ez is véget ér egyszer: a lányok teherbe esnek.

Eastwicki boszorkányok - Pesitz Mónika, Vicei Natália, Mezei Zoltán, Kalmár Zsuzsa, Tasnádi István John Updike regényéből készített egy, a szókimondástól sem visszariadó színpadi változatot, amely egy önmagán messze túlmutató, sokféleképpen értelmezhető, szimbólumokkal teli történetet dolgoz fel. Nem egyszerű eset. De Hernyák György rendező meglehetősen könnyedén kezelve, egészen a földig ráncigálja le a darabot, közel hozva hozzánk, nézőkhöz, egy szenvedélyektől, azok hiányától és azok változékonyságától átitatott előadást hozva létre. Valami egészen ördögi dolog van a színpadon, valami kiszámíthatatlan, amihez nagyon sok minden fűződik, valami, ami nagyon megismerhetetlennek tűnik. Valami, amit ha megkapunk, bármelyik pillanatban ellenünk fordulhat.

Ő Daryll maga. Egy gazdag, jósvádájú, sármos, rengeteg önbizalommal és céltudatossággal megáldott, hatalmas szabadsággal és elképesztő improvizatív képességgel rendelkező férfi. Ördögien tökéletes - éppen ezért egyszerre vonzó és ijesztő. Mezei Zoltán Daryll minden tulajdonságát, minden sejtelmességét, az első perctől az utolsóig, rendkívüli energikummal uralja. A színész karaktere minden túlzását, minden szerepjátékát valóban élő játékká teszi, a nagyvonalú, fellengzős és vagány gesztusaitól tényleg minden kitelik, egy percnyi kétségünk sem támadhat afelől, hogy ő maga a sátán, miközben szentül hihetjük, hogy csak egy sokat megélt ember. Mezei teljes természetességgel kezeli az indulatosságot és az alázatosságot egyaránt, szájából a káromkodások valódi indulatkitörések. A testtudatukra ébredt, szélsőséges változáson kétszer is áteső nők is mind kidolgozott, felépített karakterek. Alex sokkal inkább zárkózott, mint társai, e fal mögé pedig Kalmár Zsuzsa rengeteg nőiességet és titkot rejt el. Vicei Natália Jane-e egy, a csellózásba beleszürkült, vágyakkal teli nő, aki Daryll jótékony hatásának köszönhetően élettel és színnel töltődik fel. Sukie a legszabatosabb nő hármójuk közül, Pesitz Mónika általa egy korlátokat nem ismerő alpáriságot tesz teljesen hétköznapivá. Körmöci Petronella amolyan rossz szomszéd Feliciája a kibélelt ruhák kíséretében, szoros és precíz keretek között válik az elviselhetetlenségig idegesítővé, Ralbovszki Csaba pár találóan elhelyezett gesztusból vázolja fel a tutyimutyi, töketlenségében mindenkivel összefekvő Clyde-ot.

Eastwicki boszorkányok - Körmöci Petronella, Vicei Natália, Pesitz Mónika, Kalmár Zsuzsa

Kraut díszlete és Janovics Erika jelmezei ideális mértéket találnak az elvont (Daryll ruhái, a központi "kemence") és a konkrét elemek (a lányok ruhái, a bútordarabok) között. A látvány középpontjában egy folyamatosan helyzetet, funkciót és jelentést – következetesen – változtató kripta áll, amely mindvégig magába gyűjti az előadásban fellobbanó érzelmeket. Ezek az emóciók széles skálán mozogva, két végpont között járnak be egy ívet: a kezdeti kiüresedettségből a kitörő szenvedélyen át a félelemig és a rettegésig jutnak el.

Az igazi hangulatot Kucsera Csaba ördögöt kísérő, sátáni, freejazzes hangokat és ismert dallamokat idéző basszusszaxofonja adja meg. A rézfúvós által valóban Lucifer maga zengi pokoli nótáit: sötét, felfoghatatlanul szabad zene ez. Egyedül talán a démoni hangon, misztikusnak ható, antik nyelven megszólaló bejátszások, valamint a Coca-Cola és egyéb divatos, mai dolgokat prezentáló videó lóg ki az előadás atmoszférájából – míg előbbi túlságosan elvontnak akar hatni, és ebben a túlzott mennyiségben nem képes hozzáadni a színpadi eseményekhez, addig az utóbbi fölöslegesen szűkíti az értelmezési lehetőségeket.

Ugyanilyen fölösleges gesztus a zárókép is, ahol az élvezethajhászásból született, immáron felnőtt gyerkőcök kántálják, hogy Belzebub. Már jóval ezelőtt is teljesen világossá válik, hogy itt a vég, a nők megalázott helyzetéből születő brutalitás pedig sokkal fenyegetőbb, mint ez az állókép. Ez az ördög bizony kihozott belőlünk mindent: felszabadított minket, majd falhoz csapott, hogy szolgáljunk. Vágyaink márpedig vannak, kérdés, hogy mit és hogyan kezdünk velük. A nagy felszabadulásban ne maradjunk szenvedélyeink adósai, de közben ne felejtsünk el adózni is nekik. Ördögi kör.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr858005009

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása