7óra7

Önmagunkhoz mérten
7óra7: (7/10)
Közösség: (0/10)

Önmagunkhoz mérten

2011. 12. 10. | 7óra7

Napló-szilánkok 1924-1925 - Koltai Róbert

Koltai Róbert produkcióját talán szerencsésebb lenne felolvasásnak nevezni – és ezt senki ne értse pejoratívan. Nem csak azért, mert a színész tényleg felolvassa a B. Török Fruzsina által szerkesztett naplórészleteket, hanem azért is, mert így elkerülhető lenne, hogy a színházi előadásra készülő nézőben valamiféle ellenérzés alakuljon ki. De még ha így is történik, a produkció hamar meggyőz. Ugyanis Koltai úgy olvas, hogy közben _életre kelti_ a leírtakat. Bár egyértelműen külső szereplő, nem _személyesíti meg_ az írót, mégis Móricz nézőpontjából kommunikál a hangfelvételről megszólalókkal, előadóként pedig velünk, nézőkkel. A színész átlendíti a távolságtartó falon az előadás bármely vendégét.

Koltai által egy magával igencsak embert próbáló harcot vívó élet tárul elénk. Móricz életének egy darabja: az író, aki nem képes választani felesége, Holics Eugénia, azaz Janka, illetve egy frissen, egy színházi próba közben megismert színésznő, Simonyi Mária között. A döntésképtelenség persze túlmutat a két nőn – ahogy mindig is. A zsarnoki, uralkodó, de élete végéig Móricz iránt elkötelezett feleség, valamint a lelki és szellemi frissességet nyújtó új szerelem közötti ingás valójában egy öngyötrő lelki párbaj az írás - a művészet - szabadságáért. A döntés a hivatás és a magánélet közötti választásról szól. S úgy tűnik, Móricz számára nincs arany középút: vagy felesége mellett marad, és akkor soha nem lesz lehetősége szabadon alkotni, vagy elhagyja őt, vállalva azt a terhet, hogy ez esetben Janka végez magával.

Napló-szilánkok 1924-1925 - Koltai Róbert

A joggal féltékeny asszony nem viccel, Móricz pedig – bármennyire is romantikusnak tűnik a végzetes elkötelezettség a hivatás iránt, amit általában az utókor társít minden nagy művész neve mellé – nem tud dönteni. Civódik és vívódik, sokszor szabályosan hisztizik, elhatározza magát, hogy végül aztán a szöges ellentétét tegye meg, mindvégig következetes akar maradni, miközben napról napra csapong a két lehetőség, a kétféle élet között.

Koltai Róbert pedig a sors furcsa humorát remekül fogja meg, egy székben félig olvasva, félig hozzánk beszélve, egy-két cseppet sem elcsépelt, hanem nagyon is komolyan kitalált gesztus kíséretében. (Egyetlen alkalommal mozdul el a székből: Janka öngyilkosságával nem tud ültő helyében szembesülni.) Érthető, hogy olvas, hiszen Móricz tekintélyes méretű naplója még ebben a húzott állapotban is igencsak méretesre rúg. Talán túlzottan is, jócskán akadnak túlírt, dagályos részek a szövegben, a kevesebb ezúttal határozottan több lenne, ehhez pedig egy külső szem - dramaturg, rendező - segédlete igen jól jönne. Koltai mindennek ellenére igyekszik közrefogni a szöveg teljességét, olykor egyértelmű koncentráltsággal elkapva a sorok lényegét, megmutatva közöttük az embert.

Napló-szilánkok 1924-1925 - Koltai Róbert

Azonban sok mondat elvész, több esemény marad kijátszatlanul, gondolatok pedig gesztusban megfogalmazatlanul. Ám nem kétséges, hogy még így is gazdag, sokoldalú és sokatmondó számunkra ez az élet, amelyben nem egy két méterrel a föld fölött járó nagybetűs művészt, hanem egy olyan embert ismerünk meg, aki bár megpróbálta elvágni magában az írói vénát, az újra és újra tintát ragadva kifakadt belőle. Sokszor még az is felmerülhet bennünk, hogy egy élet nem feltétlenül választás kérdése, hanem az én elfogadásáé. Vagy épp fordítva: az önelfogadás döntéseken múlik. Ezt a bonyolultságot Koltai egészen könnyeden, megragadó természetességgel, lendületesen, megbízható stílusérzékkel, finom és gazdag eszköztárral, színesen tálalja, felerősítve a két nő közötti ingadozás, a szerelemből szerelembe bújás képét.

De ami igazán különleges felismerés ezen az estén – a túlburjánzó szöveg ellenére is –, hogy Móricz élete nem kizárólag az övé. Hiszen mindannyian voltunk már vagy leszünk még hasonló helyzetben, ahol az eldöntendő kérdés nem feltétlenül az adott szituációra vonatkozik. És nem kell tudni jól dönteni, Móricz sem tudott mindig – hiszen sokszor viselkedik felelőtlenül. De _önmagunkhoz mérten helyesen dönteni_, na az már annál fontosabb.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr758005225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása