7óra7

Illúzió

Illúzió

2011. 09. 15. | 7óra7

A Csiky Gergely Színházba jó megérkezni. Nem túlzás, hogy az egyszeri néző otthon érzi magát benne, legyen bérletes vagy szabadjegyes. Mintha közösséget alkotnának a színháziak és a nézők: utóbbiak is színháziakká válnak, világos és egyértelmű, hogy egy oldalon állunk, csak épp ők mutatnak, mi pedig nézünk. Aztán kommunikálunk. S mindez több annál, hogy szépen, kedvesen, nem kényszerből vagy előírásból, hanem mert _így csináljuk_, mindenki köszön egymásnak, hogy a jegyszedők mosolyognak, hogy a színház örül annak, hogy ott vagyunk. A színészek valóban energiát fektetnek a munkájukba, _adni_ akarnak, a nézők pedig fel vannak készülve a _kapásra_. Több balszerencsénél, hogy ezúttal luftot fognak.

Tisztogatás - Grisnik Petra, Takács Kati

Valami nincs a helyén. Az egy dolog, hogy a megszokott műsorfüzet (százhetvenöt forintba kerül már réges régóta, tizenhat oldalas füzetke szokott lenni, idézetekkel, képekkel az előadásból, színlappal, az előadás saját arculatával) ezúttal nem a megszokott. Nem a csikys műsorfüzetet, hanem a Bárka Hajónaplójának Kaposvárra telepített változatát kapjuk. Igényes és profi munka – a Bárkában illik a helyhez. Kaposváron hideg és távolságtartó. Vélhetően az előadáshoz szeretnék illeszteni, de azzal sem találkozik. Újratervezés – a kaposvári évad szimpatikus szlogenje nem azt ígérte, hogy egy másik ruhát ad a kaposvári színházra, ami nem az övé. Hanem hogy kitalál egy újat – építkezik arra, ami adott, és belekomponálja, amit hoz magával.

Azért beszélek erről ilyen hosszan a Valló Péter rendezte Tisztogatással kapcsolatban, mert a fentebb írtak a produkcióra is passzolnak. Valló első kaposvári rendezése egy kortárs finn-észt darab. Sofi Oksanen műve a lezáratlan félmúlt szörnyeit eleveníti meg, cseppet sem reményteljes fogalmazásában a múlt és a jelen kapcsolódik össze. Rólunk és nekünk. Ha úgy tetszik, csinálni se kell vele sok mindent, mégis a mi történetünkké válik.

Tisztogatás - Takács Kati, Kaszás Gergő

Valló Péter az első öt percben a lehetetlen realitás szintjére rángatja le a Tisztogatást. A nagy nekibuzdulásban minden megtörténik, ami megaláztatás egy nővel, egy családdal, egy emberrel történhet – és az előadás mindezt tételesen bemutatja nekünk. Végignézeti, ahogy katonák erőszakoskodnak két lánnyal. A produkció rögtön le is leplezi önmagát: a radikális erőszak „reális” megmutatása éppen hogy nem engedi, hogy _bennünk_ megtörténjen mindez. Nem azt látjuk, hogy a katona a vizeslavórba nyomja majdnem-fulladásig Ingelt, hanem hogy Kelemen József remekül technikázik, hogy Tolnai Hella kapjon levegőt. Nem azt látjuk, hogy a másik katona a nemi szervére erőlteti a lányt, hanem hogy Takács Géza nagyon vigyáz arra, hogy Grisnik Petrának ne essen baja az ide-oda csapódások közepette. Szóval ezt úgy kellene csinálni, hogy ne _lássuk_, hogy ez _el van játszva_, ne halljuk, hogy a tépőzár surrog, hogy a vájdlingban épp annyi víz van, amit a színésznők haja képes felfogni, így ugyanis az utána következő két óra teljesen téttelen, lassú és érdektelen.

Tisztogatás - hátul: Takács Kati, Tolnai Hella, elöl: Lovas Rozi, Kaszás Gergő

Egy ilyen történet _cselekményét_ megmutatni – lehet persze, de olyan technikai repertoár kell hozzá, ami a kaposvári színház stúdióterében nem adott, például távolság a nézőtől. Vagy például pontos koreográfia. Csakhogy ha a kefét az egyezményes játéktérről kirúgják a nézők terébe, akkor megszűnik az elszigeteltség, a nézőtér és a játéktér tudati elkülönítése. Valló hiába tesz a színpad fölé egy felnagyított ruhaszárítót (ha leengedik, akkor a múltban vagyunk, ha fent van, akkor a jelenben), ha egyszer az képtelen rendszert létrehozni, csupán időjelző készülékként fungál, annak is igen közhelyes. Az előadás az érzéketlenséggel akar érzelmet előidézni, de mivel folyamatosan kilóg a saját kereteiből, teljesen érintetlen marad tőle az ember.

Elképzelhető, hogy papíron és elméletben jól ki van találva a kaposvári Tisztogatás, de hogy a mondatok elmondásának módján és a jelenetek önmagukban korrekt színészi felépítésén túl nem kap semmiféle okot és célt az előadás, az bizonyos. A kitalált figurák önmagukban állnak: hiába építi fel Kaszás Gergő Hans figuráját minden hősi toposzt, sémát és közhelyet nagyszerűen és indokoltan legyilkolva, hiába tudja Takács Kati jelen idejűvé tenni Aliide elrontott életének tragédiáját, múltjának folyamatosan kísértő szellemeit, hiába különíti el Takács Géza a hatalmában élvezkedő katonatiszt és a magabiztosságában kéjelgő Pását úgy, hogy közben mindkét figura butaságát meg tudja rajzolni, hiába tud sokszínűen fáradt lenni Kelemen József, hiába mutat sok arcot Lovas Rozi e. h., ha ezek között a szimpla sztorin kívül nincs közös nevező. Az Ingel szerepében látható Tolnai Hella e. h. Aliide eleven démonaként kifejezéstelenül néz maga elé, Sarkadi Kiss János pedig a totális hatalom állandóan gyanakvó, bizalmatlan képviselőjeként lép fel Martin, Aliide férje szerepében, amivel ugyan remekül ellenpontozza Aliidét, hiszen Martin önazonos figura, ellentétben a darab főszereplőjével, de mivel erről az aspektusról egyetlen hang sem szól az előadásban, teljesen fölöslegesnek mutatkozik.

Tisztogatás - Takács Géza, Tolnai Hella, Kelemen József

Ján Boglárka gordonkajátéka szeretné stilizálni, színházzá avatni a produkciót, a zene mégis csak kísérőzenéjévé válik az előadásnak. Grisnik Petrára hárulna a szerep, hogy összekösse a múltat a jelennel (Zara, a futtatóinak egyikével végző kurva Aliidéhez menekül üldözői elől), ám sajnos ezt egy mondattal nem lehet megtenni. Hogy a végén Zara miért esik neki Aliidének azzal, hogy vetkőzzön le – épp ugyanúgy, ahogy a katonák sok-sok évvel ezelőtt egzecéroztatták Ingelt és Aliidét –, azon kívül, hogy Zara a Hansba fülig szerelmes Aliide által elárult és elüldözött Ingel lánya, rejtély marad, ahogy tulajdonképpen az is, hogy ki is az a Hans, ki is az az Ingel, ki is az az Aliide. Csak annyit tudunk meg, hogy végtére is egy szerelmi háromszög hősei, ami szomorú véget ér. De hogy ez nekünk miért lehet akármilyen szinten fontos és hogy ez hogy kerül ide, arról tényleg csak illúzióink lehetnek.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr758005093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása