Innen indulunk, és haladunk tova afelé, hogy kiderüljön, a jelzett vőlegény, a Fox Rudi legalább akkora svihák, mint Kornél apukája, ha nem nagyobb, a baj csak az, hogy ekkorra már roppantul nem érdekel minket ez az egész. Mintha valami nagyon félresiklott volna a Kaposvári Egyetem harmadéves színészhallgatóinak produkciójában. A díszlet nem egyszerűen lelakott, hanem totál homemade (ami nem baj, csak épp látszik rajta), a hallgatók egymást túllicitálva süvöltik szövegüket, nem lehet megkülönböztetni, ki kicsoda, és nem érezni a játékot. Svung van, lendület van, kirakat van – játék az nincs. Márpedig Szép Ernő szövegével _csak_ játszani lehet. Mivel ez nincs, végtelenül hamisnak hangzanak a régies szavak, a barnás kontúrok, a körülményesen tekergő mondatok... Lassúnak és eseménytelennek tűnik az egyébként fizikailag zsúfolt majdnem egy óra, ami alatt Kelemen József remekül adja át tanítványainak, hogyan ne legyenek egyetlen másodpercig sem dolog nélkül a színpadon. Minden ki van töltve, minden pillanat, minden mozdulat. Csak éppen ez technika, így eléggé szkeptikusan várja az ember a következő két felvonást.

Amelyben történik valami: miután Csuszik apuka telebeszéli az egyébként bohém fogorvostanonc Rudi fejét mindenfélével, Kornél érkezik a rendelőbe, s megvallja, hogy ebből egy szó sem igaz, hogy itt nincs – nem volt, nem lesz – hozomány. Egy deka se. Rudi pedig megvallja, hogy ő bizony csak a hozományt tartotta szem előtt, nem a szerelmet, őt Kornél igazából nem is érdekli. Gyönyörű érzelmi hullámvasút veszi kezdetét, és elkezd színházzá válni a dolog, olyasmi, amiben az embert kevéssé érdekli, hogy a fogorvosi műszerek villából vannak, meg ilyesmi. S itt már nem zavarja a nézőt az sem, hogy a jelenet közepén lámpa le, és új szereplők váltják fel a régieket. Nem mást látunk ugyanis, minthogy új színek jelennek meg a figurákban. Férfi és nő kerül elénk, szerelemféle nyílik ki, valami megkapó, valami finom, valami emberi.

S ez fokozódik a harmadik részben, amelyben Kornél elhagyta Rudit, hogy egy gazdag jampival a könnyű élet és a bőség zavara irányába lépjen tovább, no de nem úgy van az: Rudi ekkorra már bele van habarodva a lányba, tetőtől talpig, feje búbjától a kislábaujjáig, és végre férfiként harcol szíve választottjáért. Hogy ez speciel úgy néz ki, mint egy akaratos kisfiú bömbölése, az csak Szép Ernőt dicséri, az pedig, hogy mindez működik, Kelemen Józsefnek azt a döntését, hogy itt már egyértelműen _commediadellartésítja_ a közeget. A technika immár szalad, együtt a játékosokkal, magával rántja a ráérzett játék íze, beszippantja a létrejövő színház. A második felvonásban elkezdett szolid zúzás ígéretesen teljesedik ki a harmadikban, hogy két szív egymásé, a vagyon meg valaki másé lehessen, de legalább az illúzió megvan, hogy egyszer talán tényleg történhet ilyesmi – és akkor azt mondjuk, hogy igen, valami ilyesmi lehet ez a Vőlegény, bizony.

Ha az első óra tétovaságát, amelyben sokat akart a szarka, de nem bírta egyszerre a csapat, elfeledjük, akkor akár komoly színházi ajánlatnak is értékelhetjük esténket, amelyből biztosan megjegyezzük Czakó Juliannát, aki cselédlányként és Kornélként is egészében és sokszínűen jelen volt, de megmaradhat bennünk az is, hogy Rainer-Micsinyei Nóra remekül tudja használni alkatát, amelyet ha flegma-fanyar szplínnel vegyít, akkor egészen érdekes karakter képződik, vagy Mohácsi Norbert, akiről sokáig nehéz eldönteni, hogy félmosolyai, ál-gesztusai tehetetlensége mit takar, majd kiadja a rendszer (remélhetőleg nem csak az), hogy tulajdonképpen jó ötlettel _rossz színészt_ játszik Fox Rudi szerepében, aztán az apát jóravaló nagystílű mazochistaként nyugodtsággal és derűvel alakító Sipos György, vagy az életéért játszó, eltökélt és testét-lelkét Kornélnak ajándékozó Rudiként Lakatos Máté. De mindenkinek – a felsoroltakon kívül: Deák Péter, Gergely Rozália, György Zoltán Dávid, Krajcsi Nikolett, Tolnai Hella, Varga Norbert, Vlasits Barbara – akad legalább egy megjegyezhető pillanata, mondata. Közösen pedig létrehoznak egy mesét – aminek csak jót fog tenni, ha nem csupán akarják, de érzik is a játékot. Úgy tűnik, rajta vannak.