Frankie és Johnny mindennapi hősök, mindkettőjüket elhagyták, így munkájukba temetkeznek. Magányosan élnek kis lakásukban, ahova néha-néha felvisznek egy-egy idegent a testi kielégülés céljából. Frankie egy középkorú pincérnő, akit párkapcsolatában mélyen megaláztak és megbántottak. Kiépített magában egy védekező mechanizmust a lelki kötődés ellen - ő csak szexet akar. Egyébként dehogyis, lelke mélyén ő az, aki mindenkinél jobban vágyik egy társra, aki megbecsüli és szereti őt, aki figyelmes és törődik vele. Az egyedüli probléma az, hogy nem hiszi el, hogy van ilyen férfi, de ha még el is hinné, abba akkor sem törődne bele, hogy ő is – akárcsak mindenki más a világon - megérdemeli a boldogságot. Johnny, a Krumplirózsa étterem szakácsa a tipikus magányos farkas. A felesége gyermekeivel együtt elhagyta. Remekül tudja csapni a szelet a nőknek, műveltnek mutatja magát; Shakespeare-t olvas szabad idejében, és francia idézetekkel tűzdeli mondandóját. A gond csak az vele, hogy állandó viccelődései miatt komolytalannak tűnik, szavai és tettei között nincsenek ok-okozati összefüggések.

A két karakter az előadás során sokszor egymásnak esik, de ezáltal kezdik megismerni a másik sérüléseit, és így fokozatosan megnyílnak a másik előtt. Az azonban nem következik logikusan a rendezésből, hogy melyik is az a pont, az a mozzanat, ami végül is a megnyílásra készteti őket. Nem érzékelhető, hogy mikor is és miért is fordul át a puszta testi kapcsolat érzelmi kötődéssé. Ezeket a megokolatlan részleteket magyarázhatnánk azzal, hogy a szerelem irreális dolgokra képes, de nem lenne ez így egy kicsit túl egyszerű?

Meczner János rendezése a két ember hullámzó, testi vonzalomtól és erotikától átfűtött kapcsolatának bemutatására épül. Kettejük viszonyból fakad a jellem- és helyzetkomikum, amiben az előadás bővelkedik, és ez előnyére is válik, hiszen valljuk be, a szerelem témájáról manapság már nem igazán lehet irónia nélkül hitelesen és hatásosan beszélni. A rendező sok-sok olyan rituális cselekedetet (a férfi vacsorát főz a nőnek, a nő leápolja a férfi égési sebeit) ábrázol a színpadon, ami csak két, egymás iránt mély érzéseket tápláló emberre, tehát szerelmesekre jellemző. A baj az, hogy ez a szerelem mindösszesen a múlt sérüléseivel van alátámasztva, a két karakter közös jelenét vagy jövőjét nem értheti meg belőle a néző.

Györgyi Anna és Gáspár Sándor játékát az előadás elején még mesterkéltnek érezhetjük. Kell mindkettőjüknek egy kis idő, míg sikeresen átszellemülnek szerelmes párrá. De attól kezdve, hogy ez megtörtént, összhangban, egymást segítve működnek együtt a színpadon, és csak ritkán esnek ki szerepükből. Györgyi Anna Frankie-je teljes szívéből lövi körbe idegességében Gáspár Sándor Johnnyját egy tál paprikával, és ugyanúgy teljes szívéből kenegeti a hátát vajjal, hogy enyhítse a férfi égés okozta fájdalmát. Johnny kíméletlen őszinteséggel nevezi műveletlennek Frankie-t, ugyanakkor érintéseiből és tekintetéből sugárzik a nő iránti tisztelet és megbecsülés.

Frankie és Johnny története átélhető. Mindannyian érzetük már azt életünkben, hogy többé nem tudjuk feltárni a szívünket senkinek, aztán éppen amikor egyáltalán nem vártuk, akkor kopogtattak be az ajtónkon. De még mielőtt túl patetikusra sikerülne a lezárás, ne feledkezzünk meg az élet humoráról és arról, hogy Frankie és Johnny csak a mesében élnek boldogan, amíg meg nem halnak.