7óra7

Akad belőlük bőséggel
7óra7: (9/10)
Közösség: (8/10)

Akad belőlük bőséggel

2011. 03. 15. | 7óra7

Volt még régen, történetünk előtt egy apróbb mészárlás, amikor is a királyt kardélre hányta egy rokona, őt pedig egy másik rokon, így került Plantagenet János a trónra, aki szintén rokon, és most az ő koronáját követeli a halott király fia, akinek éveinek száma csak nagy jóindulattal éri el a két számjegyet, de mivel vágyainak komplett Franciaország hajlandó eleget tenni – némi ellenszolgáltatásért cserébe természetesen –, a kis pimasz bizony már komoly ellenfél. János mindeközben szerez egy nagyszerű tanácsadót, aki nem mellesleg királyi sarj, csak hát fattyú, hiszen Richárd király valamelyik vidéki maghintéséből fogant, de ő legalább pótolja a király meglehetős hiányosságokat tanúsító esze tokját. Így Fülöppel keresztbeházasodások, lemondások, szerelmi viszályok kíséretében sikerül is békét kötnie, ami egészen addig tart, amíg a milánói bíboros-érsek meg nem jelenik felháborodva, hogy Anglia nem tiszteli az anyaszentegyházat, Jánosnak pedig sikerül kicsikarnia egy kiátkozást. Eddig tartott a béke. Aztán háború, János anyja és unokaöccse gazdát cserélnek, ismét béke, aztán a kis Arthur meghal, de mégse, aztán mégis, János visszakönyörgi koronáját a bíboros-érsektől, akit aztán megmérgeznek, úgyhogy feleségéé, a francia királylányé lesz a trón, hiszen fiúgyereket szült.

János király - Polgár Csaba, Pogány Judit, Takács Nóra Diána, Debreczeny Csaba

Nagy a kavar, de Bagossy László rendezésében minden kis fordulat könnyedén követhető, mivel minden karakter, minden esemény alapos elemzés után (dramaturg: Gáspár Ildikó) lényegretörően humoros formában adatik által. Ékes példa erre Bagossy Levente díszlete, ami bár a hatalmas vörös posztójú függönyökkel felidéz egy tiszteletet parancsoló légkört, azt pillanatok alatt szertefoszlatják a több csíkban lógó, különféle irányokban nyitódó függönysorok, amik között a szereplők egymással és különféle furcsa kellékekkel játszva (ezek a tárgyak mind királydrámákat idéznek, ahogyan azt a nyolc évesek elképzelik – például a hatalmas lószobron vagdalkozó János) válik minden olyanná, mintha egy bölcsőde délutáni ügyeletén járnánk. Ignjatovic Krisztina ugyanezzel a játékossággal öltözteti a szereplőket _látszólagosan_ a rangjukat megillető ruhákba, amikben a színészek remek összjátékot produkálnak, egytől-egyig kiváló ritmus- és humorérzékkel.

János király - Mácsai Pál, Für Anikó

János király - Máthé Zsolt, Takács Nóra Diána Debreczeny Csaba hirtelen haragú, sértődékeny, türelmetlen angol király. Plantagenet János bár kiművelten ismeri a szokásokat, nagyravágyásával leginkább olyan, mint egy elefánt a porcelán miniábécében, amelynek túlvégén van a korona, amit szeretne megtartani. II. Fülöp finnyás, nyűgös, kényes, a népet lenéző ar(h)isztokrata Gálffi László alakításában, aki mindezt még némi önkritikával fűszerezve halálos fegyverré teszi szerepét a rekeszizmokra nézve (különösen az érsek kiátkozásakor poentíroz remekül). Polgár Csaba igyekszik némi rendet teremteni Faulconbridge szerepében, de értelme néha annyira túlnő ezen a világon, hogy az már-már komikus, ahogyan önző hidegsége se evilági, de a színész olykor meglepő fordulatokat öltő játéka pontosan mutatja, hogy ő is ugyanúgy tagja a homokozónak. Szandtner Anna Blankája egy királyhercegkisasszony bőrbe csomagolt szadista amazon, Eleonóra az akadékoskodó, folyton rendszabályozó anya Pogány Judit megformálásában, Für Anikó pedig kielégítetlen, hataloméhes Konstancia. Mácsai Pál minden tekintetben felkent, de leginkább minden hájjal megkent Pandulpho. Mácsai alakításában a hit egy pillanatra sem válik gúny tárgyává, minden mozdulatában szentül és eltökélten gyakoroltatik - csak épp az a minél nagyobb hatalom megszerezésére irányul. Máthé Zsolt eltökélt számonkéréssel váltogat Pembroke grófja és Chatillon követ szerepei között. Közben pedig a szereplők kézről kézre adják a szegény kis Arthurt, akit érzékletesen testesít meg egy bábu.

Sodróan szórakoztató előadás, ahol egy pillanatig sincs erőltetve semmiféle hatalom- és társadalomkritika, de a kidolgozott poénok sokszor mégis élesen találóak. A hatalom által lenézett népet sincs okunk sajnálni. Nincs állásfoglalás, egy hatalmas színjáték van – hiszen azt nézünk, hatalmas óvodásokat a homokozóban, amint minél nagyobb várat próbálnak építeni –, aminek _ad hoc_ jellege, természetes abszurditása látszólag annyira hihetetlen, hogy kénytelenek vagyunk észrevenni a mögöttük húzódó érdekeket. Akad belőlük bőséggel.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr148004893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása