Már csak három alkalommal látható A mi utcánk – Avenue Q című musical a Centrál Színházban. A háromszoros Tony-díjas produkció magyar változata bő két évig volt műsoron.

2009-ben mutatkoztak be a nézőknek az Avenue Q lakói: a friss diplomás Princeton, aki óriási reményekkel, de üres zsebbel érkezik New Yorkba, és az Avenue Q-n talál olcsó albérletet, a munkanélküli komikus Brian, aki japán mennyasszonyával Sente Stével él, Nicky és Rod, akik közös lakást bérelnek, bár Rodnak rejtegetnivalója van, az internetfüggő Kuki Mumus és az imádnivalóan bájos napközis tanárnő, Kate. A gondnok pedig nem más, mint maga Michael Jackson! (Igen, _az_ a Michael Jackson.) Princeton és barátai együtt kénytelenek szembenézni a munka- és párkeresés problémáival, miközben legfőbb céljuk az életben, hogy megtalálják legfőbb céljukat az életben - bármi is legyen az.

A Centrál nem viszi a következő évadra tovább az előadást, aminek egyszerű, gazdasági okai vannak: nem vált nyereségessé a produkció. Így már csak három alkalommal látható az utóbbi időszak egyik legnagyobb Broadway-sikere, amely az alkotók kiemelkedő munkája ellenére Magyarországon nem tudott meggyőző sikert aratni – a két és fél év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy eljusson a hír az emberekhez: van emberi musical a fővárosban.

A bemutató után ezt írtuk az előadásról: "A Szezám utca és a Muppet-show közismert bábfiguráira hajazó karakterek ezúttal egy amerikai sikermusicalben bukkannak fel, hogy a puppetéria elemeit váratlan fordulatokkal, meghökkentő humorral és befogadhatóan érzelgős pillanatokkal vegyítve megtanítsanak minket is arra, hogy az élet szar, de kezelhető. A sok fülbemászó dallam, a szellemesen szókimondó és lényegre törő szöveg, valamint a stilizált naturalizmus mindvégig ügyesen lavíroz a hétköznapok tragédiája és komédiája között, hogy egy magával ragadóan szórakoztató, de a gondolatoktól sem megriadó, s ekképpen hiánypótló előadást produkáljanak a nézők legnagyobb örömére."

Aki látta – megőrzi jó emlékezetében. Minden elismerés megilleti az előadás alkotóit, ahogyan csinálták, és a Centrál vezetőit, hogy megpróbálták. Az előadás műsorról levétele jelzésértékű: Budapesten nincs tömegigény a mainstreamtől eltérő nagyszínpadi szórakoztató előadásra: marad a fénypult, a hangcsoda, a füst, a látvány uralma a gondolat felett. Tényleg sajnáljuk.

Még van három előadás.