Pedig a nyitókép némi aggodalomra adhat okot. Mintha Az ember tragédiája falanszter színébe csöppentünk volna: egy lépcsősoron ufóruhába öltözött színészek állnak és énekelnek. (Biztosan Lackfi János rímparádéjának köszönhető, hogy a recenzióírás ezen pontján alig leküzdhető késztetést érzek, hogy a következő mondatot úgy kezdjem, hogy végső soron, de mivel ez most egyáltalán nem stimmel ide, a rímeléstől fájó szívvel eltekintek.) A fehér egyenruhákat azonban nem sokára nagyon is karakteres színű jelmezek váltják fel, a csipkebogyóhoz illően sok csipkepirossal. A lépcsőről pedig kiderül, hogy remekül variálható díszletelem, hol virágoskert nő ki belőle, hol kősivataggá alakul. És persze önmagában is szimbólum: a feladatteljesítés és a felnőtté válás szimbóluma, amit a királyfinak meg kell járnia ahhoz, hogy az alvó Csipkerózsához és ezzel együtt a felnőtt élet lehetőségéhez eljusson. Kuthy Ágnes rendezésére egyébként is jellemző, hogy ilyen és hasonló, több szinten értelmezhető, látszólag egyszerű szimbólumokkal dolgozik. Mint például a rokka, ami a gonosz tündér átkának eszközévé válik, és miután álomba ejti a királylányt, egy ideig még ott forog magában a színpad közepén, mint a sors kereke. Vannak aztán az álomkór miatt és a hosszú álomkor alatt tüskét növesztett csipkevári alattvalók, akik végül boldogan szabadulnak meg túl nagyra növesztett testi-lelki tüskéiktől. Ezek az áthallások teszik a felnőtt nézők számára is emlékezetessé a Csipkerózsát, miközben egy pillanatig sem terhelik meg úgy az előadást, hogy az a gyerekek számára unalmassá vagy érdektelenné váljon. Egyetlen részletre mondhatnánk, hogy kissé didaktikus: amikor a királyfi csak úgy juthat be Csipkevár hármas kapuján, ha jól emlékszik az ország korábban nem nagy lelkesedéssel biflázott történelmére. Ennyi nyílt tanító szándék azonban nagyon is belefér a darabba. A kapuk foguk fehérjét mutogató, inkább a képregényeket idéző „arca” viszont kicsit kilóg az előadás kifejezetten igényes, Gombár Judit tervezte látványvilágából. Telitalálat a Csipkerózsához képest óriási, önálló életre kelő ruha és cipő, amibe szülei öltöztetnék, de ő még „nem nőtt bele”, és pont ebbe nem is akar belenőni. Vagy a csipkebogyó-szedők ruhája fejükön a kis kosarakkal.

Szemenyei János igazi fülbemászó-típusú zenét írt Lackfi János könnyed, játékos szövegére, amelyben a királyfi valóságos puszibajnok, a kívánós királyné kedvenc kajája a zsírosdeszka, és Zalakaros sem esik túl messze Csipkevártól. De megkapjuk a csipkelekvár pontos receptjét is rímbe szedve, akár neki is állhatnánk főzni, ha nem vagyunk lusták kikaparászni a bogyók szúrós-viszketős belsejét.

Az előadás – bár használ bábszínházi eszközöket - túlnyomórészt nem bábszínház. A két főszereplő szépen megosztozik a két felvonáson. Az elsőben Csipkerózsát ismerjük meg, Karádi Borbála jóvoltából türelmetlen, kicsit nyűgös-hisztis, de alapvetően szeretetreméltó lányként. A második felvonásban Bercsényi Péter királyfija a főszereplő. Éretlen kamaszt játszik, akinek számtalan jobb dolga akadna holmi királylányok megmentésénél, de némi nógatásra ráfanyalodik a feladatra, amit később kezd komolyan venni. Azért kettősüket, a szerelmes végkifejletet sem mártják cukormázba, Csipkerózsára épp akkor tör rá a száz évig tartó alvás-nem evés után az éhség. Kemény István kakastaréjos, karót nyelt hopmestere, Blasek Gyöngyi és Erdős István bölcs királyi és átoktól rettegő, aggódó szülőpárja terelgetné (kevés sikerrel) a saját útját kereső királylányt. Fontos szerep jut a táncnak is, Fosztó András vidám, mozgalmas koreográfiája meghatározó eleme az előadásnak.

A Csipkerózsa azokhoz a gyermekelőadásokhoz tartozik, amelyek a klasszikus, sokszor már unalomig ismert meséket gyereknek és felnőttnek egyaránt új fénytörésben tudják megmutatni, anélkül, hogy az újítani vágyás izzadsága érződne rajtuk. Az már csak a hab a tortán, hogy ez az előadás mindezt sok humorral, jó zenével, karakteres látványvilággal teszi. Nem csoda, hogy a gyerekek olyan heves tetszésnyilvánítással ünnepelték, hogy komolyan aggódni kezdtem a bábszínházi dolgozók hallásáért.