Az est játékvezetője, Bódy Gergely az összekötő kapocs a közönség és a színészek között. Ő magyarázza el a játékszabályokat, és az ő dolga feloldani a nézők gátlásait is, kezdve azzal, hogy közös fújolásra és éljenzésre buzdítja őket. Ezután egy vállalkozó szellemű egyén kihúzza egy kosárból hogy mely színészek kerüljenek a fekete, és kik a narancssárga csapatba. Míg a szereplők előkészülnek a játékokra, a közönség feladata, hogy nevet találjon a két csapatnak és felruházzak őket egy-egy tulajdonsággal. Az est hangulatfelelősei elsőként egy csapathimnuszt rögtönöznek. Aztán a közönség által összegyűjtött témákban szóláncot kell alkotniuk: a játékvezető rámutat egy színészre, és annak a lehető leggyorsabban mondania kell a megadott témában egy szót, akinél megakad a lánc, az kiesik - a pontot az kapja, aki utoljára marad. Később a nézők által megnevezett populáris tévés sorozatokból kell részleteket megeleveníteniük a játékosoknak. A pontot az nyeri, akit a közönség ügyesebbnek talál. Majd a játékvezető kiválaszt a közönség soraiból egy hölgyet, akit dalban kell elcsábítania a két csapat egy-egy színészének. A hölgy elmondja, hogy mire vágyik a legjobban éppen, és hogy mi a kedvenc időtöltése, a fiúknak pedig az információkat felhasználva el kell nyerniük a szívét. A játékot az nyeri, akit a hölgy szimpatikusabbnak talál.

A közönség tehát nagymértékben bele van vonva a színpadi történésekbe, alakíthatja az előadás menetét. Nem kell csöndben kuporognunk székünkben, bármikor kifejezhetjük tetszésünket egy kis ujjongással. A játékok témáját, a színészek karaktereit is mi határozhatjuk meg. Végig egy kettős érzés lehet úrrá rajtunk, amiben folyamatos feszültség keveredik az adrenalinnal és kíváncsisággal. Mindig ott a lehetőség, hogy pont „engem” választanak ki egy feladatra, nekem kell megszólanom a sok idegen ember előtt. Mindenki biztosítva van azonban afelől, hogy rossz ötlet, rossz reakció nincsen, csak ötletek és reakciók vannak.

Az este igen fárasztó a színészek számára, hiszen majdhogynem két órán keresztül folyamatosan jelen kell lenniük fejben. Nemes Takács Kata, Boldoghy Borbála, Harsányi Bence, Kiskovács Attila, Simonyi Balázs és Tóth Barnabás nagy odaadással igyekeznek végrehajtani küldetésüket. Fűzzük azért hozzá, hogy vannak kisebb áramszünetek, de mivel alázattal állnak a színpadon, a közönség is alázattal és szimpátiával fordul feléjük. Mivel rengeteg játék van, pörögnie kell az előadásnak. Bódy Gergely játékvezető emiatt sokszor hadar, a gyors beszéd közben többször megbotlik a nyelve, és néha ettől nehezen érthetőek a feladatok, játék közben azonban minden világossá válik.

A Momentán Társulat célja, hogy a közönség együtt játsszon és alkosson a színészekkel. Elvárja a nézőtől, hogy mindvégig „jelen legyen”, és kövesse az eseményeket, értékelje azokat. Emellett természetesen a legfőbb cél a jókedv, a kikapcsolódás és a szórakozás biztosítása. Aki tehát egy kellemes hangulatú, rekeszizmot megerőltető mozgalmas estére vágyik, bátran vegyen részt az Ütközetben.