7óra7

Töltelék nélkül
7óra7: (4/10)
Közösség: (0/10)

Töltelék nélkül

2010. 11. 14. | 7óra7

Patkó Éva rendező hangsúlyos stilizáltsággal nyúl a darabhoz. Kisebb-nagyobb piros labdákat szór szét a színpadon, ezek az ülőalkalmatosságként is üzemelő, levegővel telt golyóbisok nyilván a látványosan harmonikus, ám tartalmilag kiüresedett élet szimbólumai. A színpad jobb oldalán kamera, a díszlet felett, középen kifeszített vásznon látjuk a kamera képét. Vagyis állandó tükröt tart a szereplőknek, akik nem is restek néha a kamerának beszélni, pózolni.

Van is mit oda mondani, ugyanis az előadásból a drámaszöveg cirka 15. és 70. lapja közé eső része eltűnt az előadásból. Egy igen rövid bevezető résztől eltekintve az előadás kizárólag a második felvonással foglalkozik, ebből adódóan egy új történet áll elő, amiben – Ibsen intencióitól eltérően – nem szerepel, hogy Nóra végül is férje élete megmentése érdekében írja alá azt az adóslevelet, kezesként odahamisítva halott apja nevét. Ebben az előadásban a távoli utazás egy távoli utazást jelent – vagyis Nóra egyszerűen egy dorbézolásra hajlamos hazug nő, és érthetetlen, miért esik neki rosszul, hogy a hibát egyébként totális hidegvérrel tudomásul vevő férje a válást helyezi kilátásba. Azonban Krogstad, a zsaroló uzsorás azonnal ír egy újabb levelet, amiben megjavul, és minden rendben, csak Nóra szomorkás, hogy el akart tőle válni a férje. És most jön a világraszóló formai ötlet: ezen a ponton az előadás abbamarad. Vége. Ülnek szemben egymással a szereplők, és nem történik semmi.

Nóra Reloaded - Tompa Klára, Lőrinczi Máthé Rozália Kedves nézőink, önöktől a tapsolás joga megvonatik. Szó se lehet arról, hogy ne gondolkodjanak el azon, amit itt mutattunk önöknek, ez az előadás nem ér itt véget, folytatódik az önök életében. Feltehetően ilyesmit kellene üzennie a produkciónak, csak éppen a színpadi blöff ezúttal nem az ígért és használt forma része. Ugyanis az alkalmazott stíluselemek eddig igen határozott olvasatot sugalltak, ennek konklúziójától megfosztani a nézőt, és abbahagyni az előadást, mielőtt következménye lenne bárminek, olyan fogás, ami ellentmond a közönség partnerként kezelésének elvével.

Még ha lenne _min_ elgondolkodnunk, csak éppen a lespórolt első felvonásban épülnének föl a figurák közti viszonyok, amik így nincsenek, a szereplők egyetlen állapotban vannak, de hogy miért érdekesek, az rejtély. A színészekkel is kitolás a rendezői blöff, ugyanis nincs mihez viszonyítani őket, amit pedig látunk tőlük, azok skiccek, vázlatok, semmiképpen nem teljes értékű színpadi jelek. Talán csak egyetlen figura nem érdektelen, a Vass Csaba által játszott tisztán jóindulatú Krogstad értelmezése tudja lekötni az embert.

Nóra Reloaded - Vass Csaba, Lőrinczi Máthé Rozália, Korpos András, Bányai Kelemen Barna, Tompa Klára, Pálffy Zsófia

Még van egy elképzelésem: a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen esetleg úgy vélik, hogy a nézők a darab alapos elolvasása után érkeznek színházba, így _mindenki tudja_, hogy Nóra miért kérte a pénzt, és _úgyis mindenki tudja_, mi lesz a vége – ezért nem is kell eljátszani. Ha ez a megfontolás alapja, akkor ez totális tévedés: az előadásban ennek – nem feltétlenül a szavak szintjén – _benne kell lennie_, mert annak _önmagában_ kell egésznek lennie. Ráadásul a választott formában akár ez benne is lehetne. Például néhány teljesen öncélú basszameg vagy suta vetkőztetés helyett.

_(V. Interetnikai Színházi Fesztivál, Ioan Slavici Klasszikus Színház, Arad, 2010. november 12.)_

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr128004741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása