7óra7

Rímmese
7óra7: (7/10)
Közösség: (6/10)

Rímmese

2010. 10. 18. | 7óra7

A gyerekekre szabott mozgalmas, színes, ötletvarieté azon kívül, hogy minden pillanatában önfeledten „mesél”, a szó egyfajta posztmodern, lendületes értelmében, még a Jászai Mari Színház egészét bejárjuk (mármint ami a nagyszínpadot illeti) a bő két órás játékidő alatt. A sok technikai és formai megoldás, amelyekben a videojátékoktól Michael Jacksonig temérdek popkulturális utalás van, legfőbb célja, hogy végig lekösse a gyerekeket, és megszerettesse velük a színházat. Nem a művet, nem a karaktereket, vagy a történetet, hanem a színházat, és mint ilyen, maximálisan teljesíti is a feladatát.
Igaz, az alkotók a nagy ügybuzgóságban és nézőköltöztetésben némiképp elfeledkeztek a praktikumról, például, hogy mindenki kényelmesen végig tudja nézni az előadást, és a hatalmas „kibelezett” színpad, valamint az ebből adódó visszhangzás a szövegértésnek sem tett jót, az összkép mégis imponáló. Tóth András rendezőnek még azt is sikerült elérnie, hogy ne csak egy szűk gyerekréteg, hanem az általános iskola valamennyi évfolyama élvezettel nézze Varró Dániel egyszerre népmeseien naiv és 21. századian modern, frappáns rímekben megírt meséjét.
Túl a Maszat-hegyen, Jászai Mari Színház (Tatabánya) / Színház- és Filmművészeti Egyetem

A műfajhoz illően laza szövetű cselekménnyel nagyvonalúan bánt az alkotógárda, hiszen nem igazán a mit, hanem inkább a hogyan volt a fő mozgatórugó a színpadra állításnál. Ebből következően temérdek kellék, videó, hangeffekt (Kákonyi Árpád remekül kíséri végig szintetizátoron az előadást) és stílus jelenik meg, a hol blues-, hol musicalszerű betétektől a burleszkfilmeken át egészen a tévéig. Tóth András munkáját dicséri, hogy ezek az ötletek sohasem öncélúak, és az esetek többségében mértéktartóak is (bár néhány alkalommal, például a rapszöveg videóval való támogatása, már túl soknak bizonyul, hiszen emiatt a színészeknek a fél közönségnek hátat kell fordítani), és nem utolsósorban valóban mindvégig szellemesek, gördülékennyé téve az elbeszélést. Persze ehhez hozzájárul a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves osztálya, akik komolyan, minden fizikai és szellemi energiájukat bevetve dolgoznak, nagyon helyesen teljesértékű feladatnak és elsődleges célnak tekintve a gyerekek megnyerését.
Túl a Maszat-hegyen, Jászai Mari Színház (Tatabánya) / Színház- és Filmművészeti Egyetem

A Túl a Maszat-hegyen „tanulságáról” azért nem érdemes beszélni, mert a Jászai Mari Színházban ez a történet nem a mosakodás fontosságának himnusza, és az akadályt nem ismerő barátság ódája, hanem egy szerethető karakterekkel teletűzdelt, jópofa színházi happening, mindenféle rossz értelemben vett tanítószándék, és tételmondatos tanulsággyártás nélkül. Egy meséhez így érdemes hozzányúlni: szabadon, bátran, béklyók nélkül, mindezek ellenére nagyon is határozott céllal és koncepcióval. Ez az egyensúly már megvan a Túl a Maszat-hegyenben, már csak a nézőkre kell adaptálni a formát, és minden kisiskolás rajongva fogja figyelni, hogy mi történik a Jászai Mari Színházban.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr818004449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása