Etióp királylány, velencei mór, japán gésa. Valószínűleg ezek a karakterek rémlenek fel a nem rendszeres dalszínház-látogatók számára az „opera” szó hallatán. No és persze a hatalmas díszletek, pompás jelmezek és a csillogás. Ám ha elsőre ezek nem is ugranak be, azt hiszem, hogy egy rovarrá vedlett utazó ügynököt álmunkban sem kapcsolunk az operához. Kivéve Lukáts Andort, aki mert és nyert.
Franz Kafka a huszadik század eleji abszurd irodalom egyik legnagyobb alkotója, aki szerint az embereknek véletlenszerű, torz lét adatott, sorsunkat kiismerhetetlen hatalmak és törvények irányítják. Műveiben ezeket próbálja kifürkészni, hőseit pedig ezektől megszabadítani. Többi művéhez hasonlóan Az átváltozásra is jellemző egy meglehetősen bizarr, nyomott atmoszféra, ami főként abból adódik, hogy a szereplők úgy viszonyulnak a lehetetlen eseményekhez, mintha azok valóban megtörténnének. Ezt a nyomasztó és egyben nevetséges légkört hallatlanul jól visszaadja a Sanyi és Aranka Színház és Apropera színpadán megelevenedő előadás.
A történet főhőse Gregor Samsa utazó ügynök, aki éjt nappallá téve dolgozik, hogy törlessze a család adósságát, és az évek alatt elidegenedik családjától, sőt minden embertől. Egy reggel azonban bogárként ébred ágyában, és innentől ízeltlábúként tengeti napjait. Ezt azonban családja képtelen feldolgozni, hisz egy valamire való ügynök ilyet mégsem tehet!
Pataki Potyók Dániel alakításában érzékletesen jelenik meg Gregor személyiségének belső átváltozása. Az előadás első félórájában alig szólal meg, gesztusaiból árad a kétségbeesés, majd látjuk, ahogy fokozatosan rádöbben, hogy eddigi dehumanizált élete tette állativá, felesleges a megújulásban hinnie, és szinte kiszakad belőle a fájdalom. Személyiségének egyszerre animális és emberi mivoltát emeli ki Molnár Andrea segítsége is, akivel gyakorlatilag párban játsszák a szerepet.
Grete alakja Kővári Eszter játékában meglehetősen erős, karakán figurává válik a kafkai alapműhöz képest, így viszont sokkal élesebben látható, hogy az egész családból ő az egyetlen, aki megpróbál felülemelkedni undorán és döbbenetén, és ő marad a legtovább emberséges bátyjával (aztán persze feladja).
Schöck Atala jól lebegtet, igazán nem tudjuk eldönteni az előadás során, hogy az anyja tényleg ekkora sajnálattal és részvéttel van Gregor iránt, vagy épp az őrület szélén áll, és csupán magát próbálja nyugtatni azzal, hogy fiát így is szereti és elfogadja.
Az apa és a cégvezető inkább csak körvonalaznak, mint egészében bemutatnak egy személyiséget, de így is elengedhetetlenek az előadás teljességéhez. Domahidy László cégvezetőjében testesül meg a „tökéletes” ügynök, aki már bebetonozódott ebbe az életmódba, teljesen természetesnek veszi ezt az embertelen létmódot, sőt, a legnagyobb lelkesedéssel adja elő, milyennek is kell lennie az igazi ügynöknek. Az előadás egzotikumát emeli Pető Kata fényképnő-figurája, amelyben jól hozza egyrészt a szó szerint kissé merev dámát és Gregor egyetlen megértő társát.
Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a tragikus síkkal párhuzamosan erőteljesen ott van a komikum és a groteszk is a műben. Ezt az opera műfaja döbbenetesen jól kidomborítja amellett, hogy közben rendkívül jól illeszkedik a bizarr, abszurd atmoszférához is. A szereplők azzal együtt, hogy láthatóan (pontosabban hallhatóan) értik a szakmát, ügyesen játszanak az opera eszköztárának elemeivel, kis fricskát is mutatva ezzel a műfajnak. A komikum felerősítésének másik összetevője Pogány Judit fergeteges takarítónője. Bár körülbelül kétszer öt percre jelenik meg a színpadon, akkor mégis azonnal központba kerül, és kitűnően hozza a kisember vidám figuráját, rappelése pedig nem hagyja pihenni rekeszizmainkat.
Ezen kívül Faragó Bélát is elismerés illeti, hisz zenéje igen erősen hangulatfestő hatású, modern és (ami sokszor nem jön össze) hallgatható is. Természetesen ehhez a zenekarra, illetve a karmesterre (Tihanyi László) is szükség van, akik szintén kivételesen helytálltak, ami azért is emberfeletti teljesítmény, mert a terem sajnos borzalmasan levegőtlen.
Összességében azt tudom mondani, hogy az előadás úgy jó, ahogy van, menjenek el, mert nemcsak Kafkát, de még az operát is megszeretik. Viszont az oxigénpalackot otthon ne felejtsék!